Tiszta lappal a világban

  "Búvárolni jöttem ide az óceán rejtett mélységeit – az érzelmek vad dagályát –, és fölmerülni mindenestül emberi mivoltomban, teljes alázattal tömöríteni pár sorba az általam megismert miriád történetet, beutazott világokat, az Odüsszeuszként megvívott csatákat." A Csendélet nek varázsa van. Amikor elcsendesedni vágyik az ember, ez a regény tökéletes támasza lehet a fáradt, szépségre, lassúságra, finomságra vágyó léleknek.  1944-ben Firenzében egy fiatal angol katona átbeszélget egy éjszakát egy idős művészettörténésszel. Mindkettejükre nagy hatással van ez a rövid találkozás. Olyannyira, hogy évtizedek múltán is fontos részei egymás életének, még ha személyesen sokáig nem találkozhatnak újra. Az élet zajlik tovább. A fiatalember évekkel a háború után Londonból Firenzébe költözik, és viszi magával furcsa kis választott családját. A regény lelki és szellemi útkeresésről szól, barátságról és szerelemről. A nemi identitás megélése, elfogadása központi kérdés, ahogyan a művésze

" Minden új kert olyan, mint egy könyv, amibe még senki sem olvasott bele, minden lapját dugig megtöltik a lehetőségek." Az utolsó kert Angliában  idilli, pihentető élmény volt számomra, mert  Julia Kelly olvasmányosan ír, kellemes atmoszférát teremt, és lebilincselő aprólékossággal, következetesen építi fel ezt az igazán szeretnivaló történetet.  A regény egy vidéki angol kisvárosba kalauzol el bennünket, miközben időben három szálra bomlik szét. Venetia Smith, a neves kertépítő 1907-ben tervezi meg és építi fel a Highbury-birtok legendás kertjét, ám ez alapjaiban dúlja fel az addig nyugalmas mederben folyó életét. 1944-ben a  hadsereg rekvirálja a birtokot, és kórházzá alakítja át lábadozó katonái számára. Napjainkban  Emma Lowell ennek a kertnek a renoválására kap megbízást. Munkája során nem csak a kert éled újjá teljes pompájában, de évtizedek óta őrzött titkokról is lehull a lepel.  Határozott, erős, mégis gyengéd és érzelmes nők keresik a saját helyüket a férfiak vilá

"És tisztában vagyok vele, hogy amiatt van, mert megkötöttem – elvettem velőjének hantmadárillanását, vad, zöldlevél-sarjadását: kényszerítettem, hogy cinkosom legyen, megossza hazugságomat." Sajgó gyönyörűséggel van teli ez a kötet. Úgy tépdesett, mint gyönge, pufi gyerekkéz a puha, meleg, fehér kenyérbelet. S figurákat gyúrt a darabjaimból; madarakat, fákat, az óceán hullámait és éhes, vénségesen vén aligátorteknőc-fejet. Nevelkedik bennem mind ez a belémgyógyult idegenség.  Merthogy tőlem a délibáb-szerelem idegen. A  Papírpalota azonban megnyitott idebenn valamiféle sűrű, ősi megértést. Hogy vannak dolgok, amik eleve elrendelve várakoznak, s amint eljön a pillanat, előtüremkednek a pókhálós, lidérces, meleg-sötét sarkokból, az emlékekből, a régvolt időkből. Az összefércelt életek hajódeszkáin beszivárognak, és többé semmi sem lesz olyan, mint annak előtte.  Miranda Cowley Heller első regénye. Tudom is én, hogyan képes valaki írni egy ilyen első regényt, és hogy ezek után

"A világ vége. Ezúttal egészen idáig menekült. Nem elég messzire." Ez volt az első könyvem Sharon Bolton tól, de hogy nem az utolsó, abban biztos vagyok. A Darabokban eszméletlenül ütős könyv, csupa csavar, csupa feszültség. Olyan, mint egy kaleidoszkóp. Belenézel, és színes formák tömkelege táncol a szemed előtt és a látvány folyton változik.  Felicity Llyod, a neves glaciológus a jeges Déli-Georgiára menekül üldözője elől. Múltja sötét és zavaros, de egy dologban biztos: a férfi itt, a világ végén is rátalál majd. Mindent elkövet hát, hogy ezt a veszélyes találkozást elkerülje. Bármi áron, akár az élete árán is.  Idáig úgy hangzik, mint egy szokványos üldözős thriller, ugye? Igen ám, csakhogy nem az! Nagyon nem. Olvasás közben lerágod a körmöd, és maximum fordulaton kattog az agyad, ahogy próbálod kisakkozni a részleteket.  A szerző fantasztikus érzékkel illesztette össze szép lassan a teljes képet, egyszerre mindig csak egy apró mozaikdarabkát pászítva a helyére.  Egy hal

"A legmélyebb igazságoknak mindenkihez kell szólniuk." Milyen különös kis könyv ez! Karcsúsága, főleg témája felől nézve, igen meglepő. Eric Vuillard ot igazságszerető, lényegre törő gondolkodónak képzelem, mert a  Szegények háborúja tömör, szinte rituálisan mozgóképszerű alkotás.  Vuillard minden kétséget kizáróan feltételezi, hallottunk már az 1525-26-ban lezajlott parasztháborúról ezt-azt, és Münzer Tamás neve sem cseng számunkra ismeretlenül. Nem fecsérli tehát az időt magyarázkodásra. Kemény kijelentéssel indít, mely akár egy film kezdőképe is lehetne. Az imagináció váratlan és éles: egy foszlott gúnyát viselő férfi az akasztófán leng. A hatás nem marad el, azonnal érezzük a történet súlyát. Rohamtempóban, tőmondatokban szaladunk végig a fontosabb eseményeken, neveken. A szerző előszeretettel idéz Münzertől, és élénk képzelete segítségével megfesti szavaival, milyen ember lehetett. Szenvedélyes, dühös prédikátor alakja sejlik fel előttünk, egy szent őrülté. Vuillard mod

" Mind azzal a képességgel születünk, hogy felismerjük az igazi jóságot, ugyanakkor mind tele vagyunk bűnnel, és ez a két felünk állandó harcban áll egymással. " Nehéz olyan könyvről írnom, ami olvasás közben ennyi intenzív érzelmet szabadított fel bennem.  A Keresztutak nem csupán egy újabb nagyeposz egy átlagosnak látszó közép-nyugati családról. Franzen a Hildebrandtok lelki mélységeinek feltárásán keresztül az emberiséget évszázadok óta foglalkoztató legelemibb kérdésekre keresi a választ.  A vallás, mint erkölcsi iránymutató a regény központi témája, ám végeredményben mindössze megválaszolatlan kérdések kiindulópontja, és nem a reveláció forrása. Elszomorító volt látni ennek a vérségi szociális hálónak a kérlelhetetlen diszfunkcionalitását. Csekély kísérleteket tettek ugyan egymás megértésének érdekében, de renyhe igyekezetük beleposhadt a hangsúlyos önérdek és a kicsinyes megszállottság ellenállhatatlan mozgatóerővel bíró mocsarába.  Akaratuk markánsan, ám bukásra ítél

"El kell mondanunk az embereknek, hová vezet, ha nem fogadjuk el egymást. Ez a lényeg. Ha valaki más, mint a többiek, attól nem lesz se jobb, se rosszabb. Csak más. Ha ezt megértjük, békében élhetünk egymás mellett." Lily Ebert  olyan, mint az örökláng: fényeskedik, kiemelkedik, példával szolgál. Élete, melyet memoárjában, a Lily fogadalmá ban elbeszél, tanúságtétel. T örténetét tizenhét éves dédunokája, Dov Forman segítségével vetette papírra.  "Csináljunk valamit, Dov!"  - mondta a lezárások miatt igen nagyon unatkozó kilencvenhat éves asszony 2020. júliusában. Tulajdonképpen így kezdődött. Lily Ebert Engelman Lívia néven látott napvilágot 1923 decemberében, Bonyhádon. Eszes, eleven kislány volt. Szerette és tisztelte a szüleit. 1942-ben esküvel fogadta haldokló édesapjának, hogy örökké vigyázni fog a testvéreire.  1944-ben családjával, szomszédaival, barátaival együtt hurcolták el. A célállomás  Auschwitz - Birkenau volt. A csontig hatoló félelem, a hitetlenkedé

  "Egy ház, tele emberekkel, és sehol egy pár cipő." Ha belegondolok, hogy először nem is akartam ezt a könyvet, és végül az lett belőle, hogy alig tudtam letenni! Ráadásul szegény páromat biztosan az őrületbe kergettem a folyamatos morfondírozásommal.  Lisa Jewell nevével most találkoztam először, így nem tudtam, mire számítsak. A fenti lakók megdöbbentő és bizarr, még a maga műfajában is. Annak ellenére, hogy a váltott szemszög, és a két idősíkon futó történetvezetés kombinációja nem újdonság, mégis frissnek, újszerűnek hat. Fondorlatos stílusa szinte megbűvöli az olvasót, és végig lázban tartja.  A főszereplő, Libby Jones szülei titokzatos körülmények között meghaltak, amikor még egyéves sem volt. Egy házaspár fogadta örökbe, és a sajátjukként nevelték fel. A huszonötödik születésnapján kap egy értesítést, miszerint vér szerinti szüleitől örökölt egy házat London egyik előkelő negyedében. Libbyben ekkor támad fel a vágy, hogy többet tudjon meg a saját múltjáról, és arról,

"Végül eljutott a felismeréshez: tulajdonképp fél az élet kegyetlenségétől. Tapintat, tisztesség, szeretet: most döbbent rá, hogy ő ilyen játékszerekkel indult neki hegyeket ostromolni." Nem tudom, mikor raktam utoljára ennyi jelölőcetlit egy könyvbe, de Philip Roth: Engedd el c. kétkötetes monstrumát szivárványosra dekoráltam.  Ez Roth első regénye és 1962-ben jelent meg eredetileg, nálunk azonban most először elérhető a 21. Század Kiadó nak köszönhetően.  A középpontban a huszonhét éves főiskolai tanár, Gabe Wallach áll. Az ő kapcsolati rendszereinek feltérképezésével alakul ki ez a különlegesen szerteágazó, mégis egyfelé tartó, lazán gördülő történet. A lazán gördülést úgy kell képzelni, mint a hógolyót, ahogy hengeredik lefelé a hegyen. Barátságok, viszonyok, családi konfliktusok, tragédiák és nyomorultul komikus jelenetek között lavíroz, s néha keményen ütközik ezekkel.  A sorokból árad egy fiatal ember összes bizonytalansága, növekvő, kitapintható feszültsége. Kétségb

"De nem is tudom. Amikor az emberre kezd rájárni a rúd, a végén ott áll semmi nélkül." A 21. Század Kiadó Ernest Hemingway életműsorozata olyasféle öröme a szívemnek látványra és tartalomra egyaránt, mintha lenne egy varázsbögrém, ami mindig újra megtelik almás-vaníliás teával. A sorozat ötödik kötete nemrégiben jelent meg, így a szerző legelső kiadott művét, A mi időnkben c. novellagyűjteményt immár a magyar olvasók is leemelhetik a könyvesboltok polcairól. Ha őszinte akarok lenni, nehezen érthető, miért ez a szenvedélyem Hemingway iránt. Általában a cirkalmas, lírai megfogalmazások hű szerelmese vagyok, ezzel szemben Hemingway ennél minimalistább már nem is lehetne. A nőkhöz való viszonyulása enyhén szólva vitatható, továbbá témái között rendre megtalálhatók a féktelen tivornyák és a bikaviadalok. A helyzet az, hogy nem különbözhetnénk jobban. Mégis szeretem. A mi időnkben kiragadott életképek, kurta felvillanások pattogós ritmusú sorozata. Komor hangulatú írások ezek, t

   "Nem hagyom, hogy lezuhanjon a gép, és nem hagyom, hogy maguk megöljék a családomat." T.J. Newman könyvesbolti eladóból lett légiutas kísérő. Első regényét a hosszú éjszakai repülőutakon írta. A Zuhaná s c. thriller nálunk a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg, és több jó nevű írótól is kiváló ajánlást kapott. Ez, illetve a lebilincselőnek ígérkező téma kíváncsivá tett. Főhősünk, Bill Hoffman repülőgép pilóta. Számára ez nem csupán munka, hanem hivatás, amelyet szívvel-lélekkel, teljes odaadással végez. Főnöke kérésére a szabadnapján elvállalja, hogy elvezeti a Los Angelesből New Yorkba tartó járatot, és emiatt örökre megváltozik az élete. A családját terroristák ejtik túszul, őt pedig megzsarolják. Vagy szándékosan lezuhan a géppel, melyen 143 lélek tartózkodik rajta kívül, vagy felesége és gyermekei meghalnak. Hoffman, és három vakmerő légiutas kísérője azonban elhatározzák, mindent elkövetnek azért, hogy mindkét tragédiát elkerüljék, és szembeszállnak a támadókka

"Csak egyszer mondom el, nem fogom örökösen ismételgetni. Sajnálom, ami történt. Tudom, hogy megszakad tőle a szíved. De ez nem az én hibám. Változik a világ. Én csak megpróbálok alkalmazkodni hozzá. Mert valakinek muszáj. Érted?" Rose Tremain: Hazafelé c. regénye nem az első olvasásom az írónőtől, de határozottan a favoritom. Az ajánlás nem hazudik, valóban részletgazdag, életteli könyv.  A történet Levről szól, aki a 2000-es évek elején egy szegény, ukrajnai kis faluból Londonba utazik, hogy ott munkát vállaljon, és a keresett pénzből eltarthassa a családját. Felesége meghalt, kislányát az édesanyjára hagyja. Rögös úton talál magának állást és megfelelő szállást. Mivel nem beszéli túl jól a nyelvet, nagyon egyedül érzi magát.  Gondolatban sokszor visszatér szülőföldjére, sorra veszi régi szép elmékeit, és sűrűn telefonál haza. Az otthonról kapott rossz hírek azonban aggasztják, az anyja érzelmi zsarolása megsebzi, és olykor úgy érzi, hiábavaló minden küzdelme.  A főhős mel

  "Valakit szeretni még mindig jobb a semminél, valakit szeretni jobb, mint senkit sem szeretni, és itt vagyok, élek a világban, és egy percig sem kívánom, hogy ne legyek itt. Nem gondolod, hogy ez már önmagában valamiféle különleges adomány, áldás, fontos dolog?" Sally Rooney: Hová lettél, szép világ c. regénye az idei év egyik legjobban várt újdonsága, mely a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg.  A négy ember - két nő, két férfi - kapcsolati dinamikájára építő történet kissé filozofikus lélektani írás jelenkori köntösben. Alice, a sikeres írónő, és Felix, a raktári munkás kapcsolata egyfajta modern románc, míg Eileen és Simon szerelme sokkal klasszikusabb húrokat penget. Hárman gyerekkori barátok, Felix furcsa negyedikként csapódik hozzájuk. Hamar kiderül azonban, hogy félig-meddig kívülállóként tisztábban lát, mint társai. Felismeri a többieket kínzó kétségeket, egymáshoz való viszonyulások valódi okait, és rá is mutat azokra.  Ez egy rendkívül érdekes felállás, ren

Úgyhogy most megyek, öregség vagy betegség nélkül, vadul, de pontosan, hisz ismerem már a legjobb utat, a játékszamár hátán, amin annyi éve ülök, sosem kérdve: „Hová megyünk? ” Anne Sexton (1928-1974) Pulitzer-díjas amerikai költőnő. A 20. század vallomásos költészetének kiemelkedő alakja.  A magyar olvasók most először ismerkedhetnek meg munkásságával, a 21. Század Kiadónak köszönhetően.  Az  Élj vagy halj meg c. kötet erős érzelmi töltetű, lírai formába öntött napló. H armincnégy költeményt tartalmaz, keletkezésük sorrendjében.  Sexton súlyos depresszióval küzdött, többször kísérelt meg öngyilkosságot. Terápiás célból kezdett el verseket írni.  Én, aki Fodor Ákos halála óta nem vettem a kezembe verseskötetet, mély átéléssel olvastam fájdalmas sorait. A hangvétel miatt leskelődőnek éreztem magam, katasztrófaturistának. Közlési módja hol tényszerűen konkrét, hol önkényesen kendőzi a valót. Többször megdöbbentő nyíltsággal utal rá, hogy az apja bántalmazta, az anyjától pedig nem kapott

  "Sérült portéka, furabogár – ki tudja, mi zajlik azok mögött a szép szemek mögött?" Valójában tudhatjuk-e biztosra bármikor is, mi zajlik egy másik ember fejében? Mit gondol? Mit érez? Mitől fél? Milyen múltbéli sebeket hordoz a lelkében? Paula Hawkins: Lassan izzó tűz c. új regényében ezekre a kérdésekre próbál választ találni. Szövevényes, viszonylag sokszereplős és több szálón futó krimije Londonban játszódik, ahol egy lerobbant lakóhajón meggyilkolnak egy fiatalembert. Egy környékbeli lányt gyanúsítanak a gyilkossággal, ám hamarosan nyilvánvalóvá válik: semmi és senki nem az, aminek és akinek látszik. Az írónő erőssége az emberi lét nyomorúságának bemutatása, és az egyéni tragédiákból fakadó ok-okozati összefüggések szép, elegáns feltárása. A lelki folyamatok, a kapcsolatok szövevénye, a hazugságok hálója, és a megtévesztés alkotják regényének gerincét.  Megrázó, kíméletlen lélekábrázolásai lelombozóan hathatnak, mert nem idealizál. Szereplői hibás, kisebb-nagyobb bűnö

  "– Ne feledjétek terjeszteni a napfényt. Soha ne becsüljétek alá a ragyogásotokat, ha olyannal van dolgotok, aki felhőtakaró alatt él." Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy Lori Nelson Spielman: Sors, szerelem, Toszkána c.  könyve tökéletesen elvarázsolt engem. Érett, árnyalatokban gazdag történet egy Amerikába vándorolt olasz családról, és az élet sokoldalúságáról .  Emilia és Luciana másodszülött lányok, akik a családi legenda szerint örök magányra kárhoztattak. Váratlanul toppan be az életükbe nagymamájuk húga, a kitagadott, kissé különc Poppy néni és egy varázslatos utazásra csábítja őket. Tartsanak vele a festői óhazába, és megígéri, hogy az út végén feloldja az őket sújtó, évszázados átkot.  Tévedés ne essék, nincs itt szó igazi átokról, mágikus realizmusról. Kőkemény valóság, kételyekkel gyötrő babonaság és bizonytalanság elevenedik meg a sorok között. A Fontana família nem egy klasszikus életvidám, szenvedélyes olasz család. Kapcsolati rendszereiket önérdekek vez

  "Az emberi faj teljhatalmat kapott a földön, és ezt arra használja, hogy kiirtson más fajokat, és felmelegítse a föld légkörét, és általában mindent elrondítson a maga hasonlatosságára, a kiváltságaiért azonban nagy árat kellett fizetnie: véges és lényegileg állati testében ez a faj olyan agyvelőt hordoz, mely képes elképzelni a végtelenséget, és ezért maga is örökkévalóságra vágyik." Jonathan Franzen: Javítások c. regénye mérföldkő a nagyívű családeposzok sorában. Brutálisan szókimondó, tulajdonképpen lelkileg kizsigereli a szereplőit. Azt gondolom, ilyen közelről nézve egyikünk sem szebb.  A történet központi szálában Enid Lambert, a 75 éves, (látszólag?) rossz természetű asszony könyörgéssel, érzelmi zsarolással, minden tarsolyában fellelhető tisztességes és tisztességtelen eszközzel megpróbálja elérni, hogy a családja még egy utolsó karácsonyi ünnep erejéig összegyűljön a régi szülői házban. Férje, Alfred, Parkinson-kóros, és állapota egyre romlik. Három gyermeke, Gary

  "Pedig mindennél jobban igyekezett, hogy olyan legyen, mint mindenki más, de mindig kilógott, más volt, nem olyan tömör anyagból faragták, mintha félig vagy néha talán egészen átlátszó lenne, egy árnyék a házfalon, amelynek nincs kiterjedése, nem tölti ki a teret." Rubin Eszter: Minek szenved, aki nem bírja c. új regénye talán az idei év egyik legmegrázóbb olvasmányélményét nyújtotta nekem. Olvasás közben sokszor jártak a fejemben Pilinszky János mára már elhíresült szavai: " Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.  " Pető Hangával először felnőtt nőként találkozunk. Tehetséges grafikus, a férjével egy jól menő vállalkozást vezet, gyönyörű házban él: megvan mindene. Férje az első házassági évfordulójukon Balira viszi, ahol fiatalkorának titokzatos réme, a megmagyarázhatatlan betegség visszatér és ledönti a lábáról. Ettől fogva ismét eluralkod

"Gyűlölöm azt a mondást, hogy „ami nem öl meg, megerősít”. Baromság. Néha az a rosszabb, ha nem öl meg. Néha jobb lenne, ha megölne. Néha, ami nem öl meg, annyi kárt okoz benned, hogy állandó harcok árán tudsz csak túlélni annak segítségével, ami megmaradt benned." Tess Sharpe: A lányok, aki vagyok c. regénye az Athenaeum Kiadó egyik szórakoztató nyári újdonsága. Van itt minden, kérem, ami csak kellhet egy remekbeszabott történethez. Bankrablók, túszdráma, talpraesett kamaszok, izgalom, akció, kockázat és egy csipetnyi szerelem. A figyelemfelkeltő borító láttán azonnal a Pulp Fiction jutott eszembe, és ez számomra jelzésértékkel bírt. Ha elég "öreg" vagyok egy ilyen asszociációhoz, talán ennek a könyvnek nem én vagyok a célközönsége. Nos, nem tévedtem, de egyáltalán nem bántam meg, hogy esélyt adtam neki.  A történet főszereplői, tizenhét-tizennyolc éves kamaszok, rögtön a regény elején mindenre elszánt bankrablók kezére jutnak. Egyikük nővére magánnyomozó és túszt