Tiszta lappal a világban

"A szóbeszéd még a betegségnél is gyorsabban terjed, és ugyanolyan pusztító lehet." Stacey Halls: Familiárisok c. regénye a 21.Század Kiadó nak köszönhetően olyan különlegesen gyönyörű borítót kapott, ami mellett a könyvszerető ember nem tud elmenni szó nélkül. Ellenállni én sem tudtam a bűbájnak, muszáj volt, hogy a KULT Könyvek sorozat ezen kötetét a polcomon tudjam. A történet a 17. század eleji Angliába repít vissza bennünket, és valós alapokra épül. A legtöbb szereplő valóban létezett, többek között maga az elbeszélő is, nevezetesen a mindössze tizenhat éves Fleetwood Shuttleworth, aki fiatal kora ellenére egy nemesúr felesége, és a történetünk idején immár negyedszerre várandós. Egyik gyermekét sem sikerült korábban kihordania, és ez nem csak őt, de a férjét, Richardot is kezdi kétségbe ejteni. Hősnőnk végtelenül magányos, nincsenek barátai, bizalmasai. Az anyjával rendkívül rossz kapcsolatot ápol. Félti a magzatát, és a saját életét is, ráadásul férje kezd

"– Más világot szántam neked, Rosa. Hittem abban hogy lehetséges. Hogy az egyenlőség és a demokrácia ellensúlyozni tudja az igazságtalanságokat, és a kapzsiságot le lehet győzni. Most viszont már alig tudok lépést tartani az eseményekkel. Már csak mi, matuzsálemek hiszünk a demokratikus berendezkedésben, és mindenki röhög rajtunk. A fiatalok vagy katonának állnak, vagy csak az anyagi javak érdeklik őket, és nem is tudom, melyik a rosszabb." Sissel-Jo Gazan: Tintagomba  c. regénye 2017-ben jelent meg először külföldön. A mi könyvesboltjainkban azonban csak idén nyáron vált elérhetővé, a  Jaffa Kiadó nak köszönhetően. Ismét meg kell dicsérjem a klassz, vagány borítót, és az igényes, szép kiadást. Stramm féltégla a könyv, de sem a mérete, sem a súlya nem nehezíti az olvasást. Kézbe illik, és igazi  könyvespolc éke  típus. Ami pedig magát a történetet illeti, nos, az feltétlenül szerteágazó, és meglepően különös atmoszféra jellemzi, mely óhatatlanul felidézte bennem saját

"Idegenek vagyunk, elmegyünk egymás mellett, a te szorongásod egy pillanatra hozzáér az enyémhez, a kabátjaink szövetszálai egyetlen pillanatra összegabalyodnak valahol egy járdán, a tömegben. Sosem derül ki igazán, mit teszünk a másik ellen, a másikkal, a másikért." Megmondom én, hogyan ne olvasd Fredrik Backman: Hétköznapi szorongások c. regényét . Főzés közben például ne. A kádban sem, mert a tüdőgyulladás réme lebeg a fejed felett, ha kihűl a víz, miközben a lapokat pergeted. Szerintem lépcsőn felfelé, vagy lefelé menet kifejezetten életveszélyessé is válhat a dolog. Ám legfőképpen: soha ne olvass Backmant éjszaka, mert egyrészt másnap a munkahelyeden a klaviatúrára fog koccanni a homlokod, másrészt meg a párod biztosan aludni szeretne, de ha te vinnyogva röhigcsélsz uszkve ötpercenként, úgy igen nehéz. Mindezeket a tapasztalat mondatja velem. Talán elfogult vagyok. Az érzéseim kétségtelenül túlzóak, amikor Backmanról van szó. Ennek ellenére vallom, hogy Bac

"Alcide azt mondta, hogy nincsenek rossz gyerekek. Csak előítéletek  vannak. Az olyan, hogy az ember előbb gondol valamit, mint hogy meggondolná. Mert valaki beleplántálta a fejébe azt a gondolatot, ő meg egyszerűen  nem bírja kiűzni onnan. Azt mondta, hogy ez a tudatlanság egy formája, és nemcsak az osztálytársaimnak, hanem mindenkinek oda kell figyelnie, hogy ne az  előítéletek szabják meg a gondolkodását." Viola Ardone: Gyerekvonat   c. regénye számomra az idei év legjobban várt kötetei közé tartozott. Az Athenaeum Kiadó tavaszra tervezte a kiadását, ám sajnos a vírus közbeszólt, így csak nemrégiben kerülhetett a könyvesboltok polcaira.  A regény közvetlenül a II. világháború befejezése után játszódik Olaszországban, és a főhőse egy kisfiú, Amerigo Speranza. Nápoly egyik nyomornegyedében él az édesanyjával. Nincs saját szobája, még saját ágya sincs, folytonos anyagi és érzelmi nélkülözés jut neki osztályrészül. Kedvenc elfoglaltsága, hogy az utcákon a járókelő

"A vágyat kórossá, szimpla késztetéssé lefokozni a lehetőségei szűkítésével jelent egyet. Nem mintha tagadnám, hogy késztetést éreztem. De talán megtapasztaltam valahára, miben különbözik ez és a hit. Az, amire a végső kétségbeesés ragad, és az, amire a kíváncsiság. Egyfajta szerelem." Sophie Mackintosh: Kék sorsjegy c. regényét rendkívül egyedi elbeszélési mód,  és valami furcsa, idegen szikárság jellemzi. Ez egyébként nem válik kárára, hiszen a téma, amihez nyúl, manapság hatalmas indulatokat képes kiváltani az emberekből. Az Athenaeum Kiadó gondozásában idén megjelent könyvújdonság témájának fókuszában az anyaság kérdése áll, a szabad akarat, valamint a szabad akarat totális semmibe vétele. Ebben a disztópiában a nőknek első havi vérzésüket követően részt kell venniük a sors lottón. A szabályok nagyon egyszerűek. Aki fehér sorsjegyet húz, arra kötelező érvényű a házasság és a gyermekvállalás, ha akarja, ha nem. Akinek pedig kék sorsjegy jut, az szabadon élheti

"– Akkor most azonnal felhagyhatunk az élettel, mert egyébként is meg fogunk halni. – Amy felpillantott a férfira. – És ha nem éljük az életünket, amíg tehetjük, akkor úgy halunk majd meg, hogy egyáltalán nem is éltünk." Peter May: Vesztegzár c. thrillere a 21. Század Kiadó egyik újdonsága. May  még 2005-ben írta, és publikálni is szerette volna akkor, ám sikeres szakmai háttere ellenére minden kiadó visszautasította. "Nem realisztikus."  Ez volt az indok. Mígnem idén elért bennünket egy, az író által megálmodotthoz nagyon hasonlatos pandémia, a regény előkerült a fiókból, és ekkor már könnyű volt neki kiadót, és közönséget találni. Hátborzongató, mennyire pontos képet sikerült festenie tizenöt évvel ezelőtt egy elképzelt járványról, mely egész városokat kényszerít vesztegzár alá. A Vesztegzár egy nap, vagyis huszonnégy óra történéseit öleli fel. Főszereplője egy elvált nyomozó, aki a felmondását tervezi, és egy fiatal lány, aki törvényszéki odontológ

"Mit is mondogatott a Mama annak idején? Miként bölcselkedett a világról? Pénz, szex és hatalom az atya, a fiú és a szentlélek az életben, szívem. Ezt sose felejtsd el! És a nők megkaphatják mindhármat, ha nem hülyék. Szóval, ne legyél hülye." Sarah Pinborough: Halott vagy c. regénye a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg ezen a nyáron. Ugyan ez már a negyedik magyarul kiadott könyve a sorban, nekem az első olvasásom tőle. Nagyon ritkán vetem bele magam ugyanis a női thrillerek világába. Tettem már pár kurta kitérőt ebbe az irányba, de tartós szenvedély még nem született ezekből az utakból.  Pinborough fantáziadús, élvezetes a stílusa, és remek alapokra építkezik. A minta kissé sztereotipikus, de amit végül kihoz ebből a klasszikus mintából, már korántsem az. Lassan indul be, a műfajához képest talán túlságosan is ráérős a tempója. Hibátlanul hozza a déli államok hagyományos értékeken alapuló, zárt körökben zajló, szabályokkal telezsúfolt hangulatát, érzele

"- Figyelj rám nagyon, fiam! - szólalt meg. - Nemsokára csak álmaidban jelenik meg az, amit ma átélsz, és sok éjszakának kell eltelnie, amíg elhalványul benned a remény, hogy újra hallhatod ezeket a hangokat, és érezheted ezeket az illatokat. Ezért azt tanácsolom, hogy nézz jól körül, amíg tudsz, és zárd a szívedbe, amit látsz, mert csak így tudod megőrizni. Érted, amit mondok?" Azóta vártam erre a történetre, amióta két évvel ezelőtt először belelapoztam a Q-ügyosztály esetei nek egyikébe, és a sorok közül rám köszönt egy vidám, titokzatos, borzas kis figura, aki tettetett nyelvi hibáival, szókimondó, olykor vulgáris tevés poénjaival, és bohókás, kedves természetével azonnal levett a lábamról. Assad, a vicces, a keményfejű. Assad, a kifürkészhetetlen, de végsőkig lojális barát. Karakter-szerelem volt első olvasásra. Jussi Adler-Olsen , aki számomra minden kétséget kizáróan a skandináv krimi koronázatlan királya, szándékosan nem fedte fel hét köteten keresztül, kicso

"Talán könnyebb ítélkezni, mint megtalálni, miért is lehet köszönetet mondani. Talán egyszerűbb megélni a gyűlöletet, mint megtalálni, kit lehet szeretni. És miért. Reményvesztett időben hinni a jövőben talán a legnehezebb." Bauer Barbara olyan - ha szabad ilyet mondanom -, mint egy jóságos tündér keresztanya. Múltat idéz és varázsol a maga nemesen egyszerű, mesélő modorában. A műfaj, amelyben alkot, nem az én terepasztalom, mégis, ő az egyetlen írónő, aki mindig rá tud venni, hogy kilépjek miatta a komfortzónámból. Nem tudok nemet mondani rá. Van benne valami, amiért mégis jól esik olvasnom a történeteit.  Bauer Barbara: A fényfestő c. legújabb regénye a Jaffa Kiadó gondozásában idén jelent meg, és ahogy az írónőtől azt már megszokhattuk, ezúttal is a múltba repülhetünk vissza általa. Egy letűnt korba, ami még korántsem olyan távoli, de a modernizáció sebes tempója miatt fényévekre érezzük magunkat tőle. Szemérmes, fiatal, üde alakjai őszinték, és tiszták, egye