Ha belegondolok, hogy először nem is akartam ezt a könyvet, és végül az lett belőle, hogy alig tudtam letenni! Ráadásul szegény páromat biztosan az őrületbe kergettem a folyamatos morfondírozásommal.
Lisa Jewell nevével most találkoztam először, így nem tudtam, mire számítsak. A fenti lakók megdöbbentő és bizarr, még a maga műfajában is. Annak ellenére, hogy a váltott szemszög, és a két idősíkon futó történetvezetés kombinációja nem újdonság, mégis frissnek, újszerűnek hat. Fondorlatos stílusa szinte megbűvöli az olvasót, és végig lázban tartja.
A főszereplő, Libby Jones szülei titokzatos körülmények között meghaltak, amikor még egyéves sem volt. Egy házaspár fogadta örökbe, és a sajátjukként nevelték fel. A huszonötödik születésnapján kap egy értesítést, miszerint vér szerinti szüleitől örökölt egy házat London egyik előkelő negyedében. Libbyben ekkor támad fel a vágy, hogy többet tudjon meg a saját múltjáról, és arról, hogy miféle borzalmas események vezettek végül elárvulásához.
Az elszórt információmorzsák nyomán haladva a feszültség egyre nő, és minden rejtélyre újabb rejtély a válasz. A regény az elejétől a végéig hátborzongató. Nem tudok másként fogalmazni: zsigeri szinten épül be az olvasóba ez a fajta sötét balsejtelem. Ne várjunk brutális, véres jeleneteket. Ami itt történik az valóban az elme, a psziché szintjén történik többnyire. Egyértelműen a manipulációé a főszerep, a lelki terroré, vagy akár nevezhetjük totális agymosásnak is. Méltánytalan, abszurd, felháborító helyzetek, hazugság, megtévesztés, kíméletlen elnyomás. Nem értjük, hogyan történhet meg bárkivel ilyesmi, miközben tudjuk, hogy sokakkal megtörtént már nagyon sokszor. Mások akaratának, személyiségének tökéletes megsemmisítése irtózatos bűntény, ezt minden sorral egyre inkább átérezzük. A legvégére pedig tartogat egy olyan csavart, amitől elakad a lélegzet.
A konklúzióm az, hogy thriller ez a javából. Valóban mesteri. Messze felülmúlta a várakozásaimat. Lisa Jewell ördögi ügyességgel machinál. Arra épít, hogy a látszat mindig csal, és erre az utolsó oldalakon sem felejt el emlékeztetni minket. Ennek a sajátos hangulatnak az érzékeltetésében annyira jó, hogy a feszült, lelkes izgalom mellett, ami végig uralkodik rajtad olvasás közben, ott húzódik a mélyben valami ösztönös viszolygás és gyanakvás is. Ördöngös, rafinált, lidércnyomásos olvasmány. Így, Mindenszentek előestéjének közeledtével még lelkesebben ajánlom a borzongás szerelmeseinek, és garantálom, hogy nem fognak csalódni benne.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése