Tiszta lappal a világban

"Hazamentünk, én pedig néztem, ahogy alszol, és arra gondoltam, hogy ezért most ki fogja vállalni a felelősséget. Mert az fix, hogy nekünk ilyesmit nem engednek meg. Én dobozból iszom a gyümölcslevet, anyukád pedig sosem teszi vissza a dvd-t a dobozába. Nem vagyunk alkalmasak erre. Valakinek le kellett volna vizsgáztatnia minket." Napsugaras szívem csücske. Te esetlen bohóc. Idealista lelkem örömteli bűnbeesése: Fredrik Backman a neved. Nem, nem fogok visszafogott, üde szakértéssel tort ülni a könyved felett. Egyrészt, mert nem konyítok hozzá, mármint se ahhoz, hogy kell tort ülni, se a szakértéshez. Azt tudom, hogy amikor az évszázad lenyomorultabb hétfőjének reggelén ülök a nyamvadt buszon munkába menet, sok mélabús képű ember társaságában, és röhögve-vinnyogva olvasom a könyvedet, miközben idegenek bámulnak rám, kételkedvén épeszűségemben, sokkal jobban érzem magam, mintha nem olvasnám a könyvedet. Egész egyszerűen csak azért, mert szívmélyig, őszintén, hasfájásig m

(…) ha egyszer elkezdesz hazudni, egyre többet fogsz, és elkezded kényelemből megítélni a dolgokat, és ha egyszer eljutsz addig, nehéz lesz visszafordulni. /Gabriel Tallent: Drága kis szívem, XXI. Század, 2019 Eltelt több, mint két hét, és nem írtam egyetlen árva sort sem. Az idő kifolyt az ujjaim közül, mint a homok. Meg sem éreztem, nem keletkeztek a bőrömön apró sebek, horzsolások. Csak elmúltak a napok. Visszanéztem az elmúlt egy évre, és reggelente a buszon, munkába menet, elnézvén a várost, ahol élek, és amely még mindig ugyanúgy ámulattal tölt el, mint az első időkben, megdöbbentem. Néha nem tudjuk, milyen messzire jutottunk már a rajtvonaltól, amíg meg nem torpanunk, és körbe nem pillantunk: az élet adott, és elvett, és abból, amit adott, a legjobbat hoztuk ki; nos, akkor megérte  végigcsinálni. Megérte áldozatot hozni. Megérte kiállni a nehéz döntés mellett. Ha most megállok, és belegondolok, fogalmam sincs, honnan merítettem a bátorságot ahhoz, amit megtettem. Kétségte