Julia Kelly: Az utolsó kert Angliában - "Kiviheted a lányt a kertből..."

"Minden új kert olyan, mint egy könyv, amibe még senki sem olvasott bele, minden lapját dugig megtöltik a lehetőségek."

Az utolsó kert Angliában idilli, pihentető élmény volt számomra, mert Julia Kelly olvasmányosan ír, kellemes atmoszférát teremt, és lebilincselő aprólékossággal, következetesen építi fel ezt az igazán szeretnivaló történetet. 

A regény egy vidéki angol kisvárosba kalauzol el bennünket, miközben időben három szálra bomlik szét. Venetia Smith, a neves kertépítő 1907-ben tervezi meg és építi fel a Highbury-birtok legendás kertjét, ám ez alapjaiban dúlja fel az addig nyugalmas mederben folyó életét. 1944-ben a hadsereg rekvirálja a birtokot, és kórházzá alakítja át lábadozó katonái számára. Napjainkban Emma Lowell ennek a kertnek a renoválására kap megbízást. Munkája során nem csak a kert éled újjá teljes pompájában, de évtizedek óta őrzött titkokról is lehull a lepel. 

Határozott, erős, mégis gyengéd és érzelmes nők keresik a saját helyüket a férfiak világában. Romantika, rejtélyek és megrázó események alkotják a történet alappillérét. A remény, a szerelem és az önmegvalósítás fontosságát helyezi előtérbe. A lineáris történetvezetés miatt könnyen olvasható, nem kell azon törni a fejünket, ki kicsoda, vagy hol járunk éppen az időben. Ötletes, fordulatos, részletgazdag, és saját megítélésem szerint korhű. Megeleveníti előttünk a vidéki Anglia varázsát és a női lélek rejtelmeinek sokszínűségét. 

Az írónő modora könnyed. Óvatosan, okosan fogalmaz, érzelmesen, nőies bájjal. Alakjaiban ugyan nincs igazi zsigeri mélység, de ábrázolásuk mégis realisztikus. A három fő karakter nem különül el élesen egymástól, de éppen emiatt tudunk azonosulni velük. Ez a fajta írásmód kiváló mankó a könnyen meglóduló képzelet számára.

Az utolsó kert Angliában szépen árnyalt gondolatiságával, megható stílusával, és fordulatos cselekményével felkavarja kissé az érzelmeket, de közben nem hasít túl mélyre. Szerethető karaktereivel és a sorszerűség egyszerű sugallatával örömteli olvasmányélményt nyújt azok számára, akik  élvezik a történelmi fikciók édes-bús hangulatát. Az a véleményem, hogy egy ilyen könyv úgy kell olykor a női olvasó lelkének, mint egy falat kenyér az éhezőnek.