"És tisztában vagyok vele, hogy amiatt van, mert megkötöttem – elvettem velőjének hantmadárillanását, vad, zöldlevél-sarjadását: kényszerítettem, hogy cinkosom legyen, megossza hazugságomat."
Sajgó gyönyörűséggel van teli ez a kötet. Úgy tépdesett, mint gyönge, pufi gyerekkéz a puha, meleg, fehér kenyérbelet. S figurákat gyúrt a darabjaimból; madarakat, fákat, az óceán hullámait és éhes, vénségesen vén aligátorteknőc-fejet. Nevelkedik bennem mind ez a belémgyógyult idegenség.
Merthogy tőlem a délibáb-szerelem idegen. A Papírpalota azonban megnyitott idebenn valamiféle sűrű, ősi megértést. Hogy vannak dolgok, amik eleve elrendelve várakoznak, s amint eljön a pillanat, előtüremkednek a pókhálós, lidérces, meleg-sötét sarkokból, az emlékekből, a régvolt időkből. Az összefércelt életek hajódeszkáin beszivárognak, és többé semmi sem lesz olyan, mint annak előtte.
Miranda Cowley Heller első regénye. Tudom is én, hogyan képes valaki írni egy ilyen első regényt, és hogy ezek után van-e értelme írni másodikat. Próbálom érthetően elmondani, drámai felindultság nélkül, de nagyon nehezen megy. A Papírpalotának kliséhalomnak kellene lennie. Elle, a főhősnő vívódása férje és gyerekkori szerelme között. Banális, szikkadtra rágott csont, s mégis: mint vastag borostyánszőnyeg a napmeleg házfalon, úgy tapad a lélekhez.
A nyelvezet sima, érzékeny, álomszerű. A tájleírások kövérre hízott gyöngyházszínű ívfények az ódon, borongós, helyenként szókimondóan vulgáris, csípős mondatok között. A múlt és a jelen ezer gaccsal fonódik egymásba: a transzgenerációs fájdalom hullámokban csap át az olvasó feje felett. Lányok cipelik anyáik, nagyanyáik életének súlyát meg a magukét, és érlelődnek ezáltal, mint napon felejtett banánfürtök. A napsárga, nyulánk testeken barna, puha foltok jelennek meg.
Ezek vagyunk, azt hiszem mindannyian, s és ez az élet maga a választásaink terhével dúsan megpakolva. Olykor bokára kötött nehéz kő, olykor kolibrimadár a viharban, olykor pedig a magnóliafák rózsaszín, húsos szirmú bája. "A semmiből jönnek a dolgok" - így kezdi, és igaza van. Az ilyen könyvek miatt érdemes olvasni, egyáltalán.
Budapest, 2021
378 oldal
ISBN: 9789635681181
Fordította: Katona Ágnes
Megjegyzések
Megjegyzés küldése