"Gyűlölöm azt a mondást, hogy „ami nem öl meg, megerősít”. Baromság. Néha az a rosszabb, ha nem öl meg. Néha jobb lenne, ha megölne. Néha, ami nem öl meg, annyi kárt okoz benned, hogy állandó harcok árán tudsz csak túlélni annak segítségével, ami megmaradt benned."
Tess Sharpe: A lányok, aki vagyok c. regénye az Athenaeum Kiadó egyik szórakoztató nyári újdonsága. Van itt minden, kérem, ami csak kellhet egy remekbeszabott történethez. Bankrablók, túszdráma, talpraesett kamaszok, izgalom, akció, kockázat és egy csipetnyi szerelem.
A figyelemfelkeltő borító láttán azonnal a Pulp Fiction jutott eszembe, és ez számomra jelzésértékkel bírt. Ha elég "öreg" vagyok egy ilyen asszociációhoz, talán ennek a könyvnek nem én vagyok a célközönsége. Nos, nem tévedtem, de egyáltalán nem bántam meg, hogy esélyt adtam neki.
A történet főszereplői, tizenhét-tizennyolc éves kamaszok, rögtön a regény elején mindenre elszánt bankrablók kezére jutnak. Egyikük nővére magánnyomozó és túsztárgyaló, ő kívülről próbál megoldást találni a problémára. Közben a bankban is zajlanak az események, a narrátorunkról - az egyik kamaszlányról - szép lassan lehull a lepel, megismerjük a múltját, valós kilétét és szinte sajnálni kezdjük a két bűnözőt, akik éppen vele akadtak össze ezen a szerencsétlen délelőttön.
Megmondom őszintén, eleinte irritált a stílus. Egy évtizedek óta aktív, magyar ponyvaírónő jutott róla eszembe, és ezt a párhuzamot inkább nem taglalnám tovább, de féltem, hogy emiatt elsikkad az érdemi mondanivaló. Ám nem adtam fel, és milyen jól tettem! Ugyan a hangnem maradt, ám a jól kidolgozott történetvezetés és a sok fontos téma, amit közben érint, elvette az élét. Ez a könyv valójában oktató, segítő célzatú. Mai fiatalokat érintő súlyos problémákat vesz elő a kalapból: gyermekkori abúzus, családon belüli erőszak, nem kívánt terhesség, endometriózis és a nemi identitás kérdése. Különösen tetszett benne, hogy nem volt túl szájbarágós, többnyire a cselekménybe és párbeszédekbe csomagolta a mögöttes tartalmat.
Sharpe nagyon ért hozzá, hogyan szólítsa meg ezt a korosztályt, és ragadja magához a figyelmüket. Regénye vérpezsdítően izgalmas, sokrétű és pörgős, szinte egy pillanatra sem ül le. A központi karakter, a kemény, sokat próbált kamaszlány figurája sok hozzá hasonló korú fiatalnak nyújthat alteregó élményt, ezáltal könnyebben azonosulnak a lényegi mondanivalóval. Az üzenet ennél világosabb aligha lehetne: a bántalmazás semmilyen formája sem elfogadható, lehet és kell is tenni ellene. Ne szégyellj segítséget kérni, ne hidd el, hogy a te hibád, soha ne add fel, és légy büszke arra, aki vagy, bárki legyél.
Nagyon fontosnak tartom, hogy ezekben a tárgykörökben olyan könyveket írjanak okos felnőttek, amiket a fiatalok szívesen elolvasnak. Úgy nagyjából a negyedétől még én is alig tudtam letenni, annyira lebilincselő volt. Egyszerűen olvastatta magát. Erősen felkavaró, lelkileg megterhelő jelenetek akadnak azért benne, és ezekkel játszva csal könnyeket egy felnőtt olvasó szemébe is. Hiteles, kiváló érzékkel megírt, mozgalmas YA kötet, melynek feltett szándéka és célja a szórakoztatáson kívül a segítségnyújtás. Bár ebben a műfajban nem mozgok otthonosan, szerintem ez a "must read" kategória.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése