Tiszta lappal a világban

"Az áldozat azért védi gyilkosát, hogy megszabaduljon a bűntudattól. -De hát miféle bűntudattól? – kérdezem. -Attól, amit amiatt érez, hogy eltűrte az első legváratlanabb erőszakot. Attól a pillanattól fogva a kettejük személye közti határvonal nagyon vékony lesz, és bizonytalan. Az áldozat egyre inkább áldozattá válik, a hóhér egyre inkább hóhérrá, egy önmagát gerjesztő torz játékban." Dacia Maraini: Rabolt szerelem c. novelláskötete bátor, és erős írás. Ez a második olvasott könyvem az írónőtől, de mindenképpen ez a favorit. A Jaffa Kiadó gondozásában nálunk épp csak most jelent meg, de az eredeti megjelenés éve 2012. Nyolc év alatt nem sokat változott a helyzet, sőt. Aktualitását talán most még inkább érezzük, mint akkoriban.  Amiről ebben a könyvben szó van, azzal a #metoo mozgalom keretein belül túl sokszor is találkozhattunk az elmúlt hónapokban. A legszomorúbb az egészben, hogy ez a téma sosem veszti érvényét. Ez mindig időszerű lesz. A nőket folya

"Fontos a szigor. Hogy ne kövessük a késztetéseket, amik oda-vissza cikáznak agyunk kivilágított kis járataiban. Láttam a gondolatokat. Mindenhol ott voltak. Bevetették magukat a testembe, köröket írtak le a szívem körül, játszottak a szívizmaimmal, erőszakoskodtak. A gondolatokkal nem tudtam mit kezdeni." Linda Boström Knausgård - ha más nem, asszonyneve mindenkinek ismerős, aki egy kicsit is jártas a kortárs irodalomban. Az írónő második regénye ez, ám magyar nyelven az első, amit olvashatunk tőle. A Jaffa Kiadó gondozásában jelent meg nálunk. A megkapó borító, az igényes külalak egyfajta védjegyként szintén csalogatja, kíváncsivá teszi az olvasókat.  Azok közé tartozom, akik a híres ex-férjtől, Karl Ove Knausgård tól még nem olvastak semmit, így elvárásokat sem támasztottam a könyv iránt. Rövidsége okán tulajdonképpen egy nap alatt végeztem vele, mégis, kellett egy kis idő, hogy mindaz, amivel szembesített, leülepedjen, és gondolatokká formálódjon bennem. A

"Úgyhogy hazamegyek, és újra beszorítom magam a saját életembe. Nem fogom érteni, globálisan, hogy lehet ilyen kétségbeesetten boldogtalan az ember, ha lényegében ennyire boldog. Megint megpróbálom." Az ember sokszor mond ilyesmit, amikor valami egészen új dologgal találja szembe magát, de ez a könyv egy szívszorító zsenialitással kivitelezett abszolút parasztlengő, és kiütéssel győz. Csalafintán barátságos integetésnek indul - egy klasszikus, könnyed jazz hands. Alattomosan, jóformán észrevétlen szorul ökölbe és úgy vág gyomorszájon, hogy mire feleszmélsz, már késő. Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van című regénye a 21. Század Kiadó Kult Könyvek sorozatát gazdagítja. Az írónő bemutatkozó kötete ez, annak viszont megdöbbentően kiváló. Már a szemszög, amelyből az egészet elmeséli fifikás és újszerű. A mesélő nevét, nemét, és azt, hogy valójában mi köze a címszereplőhöz, sokáig meg sem tudjuk. Szépen lassan hullik le a fátyol női narrátorunkról, de igazából csa

"Szamárság feladni a reményt – gondolta. – Azon kívül bűn is, azt hiszem." Ernest Hemingway: Az öreg halász és a tenger. Megérett ez az örökérvényű klasszikus is egy újraolvasásra, főleg ilyen szívettépően szép, új köntösben, melybe a 21. Század Kiadó öltöztette.  Nem tudom még, hogyan is foghatnék hozzá ahhoz, hogy erről a kisregényről bármit is írjak. A metaforája annyira kristálytiszta, olyan fájdalmasan érvényes, olyan teljes, és egyszerűségében oly kegyetlen, hogy elszorítja a szívemet. Hemingway úgy írja meg az emberiség, és benne minden individuális egyed mindenkori sorsát ebben a végtelenül letisztult történetben, ahogy csak azok tudják, akik már láttak mindent.  Hemingway irodalmi munkásságának egyik gyöngyszemét tartom a kezemben, és gondolkodom. Minden betűben, minden szóban, minden gondolatban, bekezdésben ott örvénylik minden, ami valaha volt, és valaha lesz az ember. Ami ez után az iszapba leülepszik belül, az a nehéz könnyek emléke, meg a tudat, hogy