Tiszta lappal a világban

  "Az emberi faj teljhatalmat kapott a földön, és ezt arra használja, hogy kiirtson más fajokat, és felmelegítse a föld légkörét, és általában mindent elrondítson a maga hasonlatosságára, a kiváltságaiért azonban nagy árat kellett fizetnie: véges és lényegileg állati testében ez a faj olyan agyvelőt hordoz, mely képes elképzelni a végtelenséget, és ezért maga is örökkévalóságra vágyik." Jonathan Franzen: Javítások c. regénye mérföldkő a nagyívű családeposzok sorában. Brutálisan szókimondó, tulajdonképpen lelkileg kizsigereli a szereplőit. Azt gondolom, ilyen közelről nézve egyikünk sem szebb.  A történet központi szálában Enid Lambert, a 75 éves, (látszólag?) rossz természetű asszony könyörgéssel, érzelmi zsarolással, minden tarsolyában fellelhető tisztességes és tisztességtelen eszközzel megpróbálja elérni, hogy a családja még egy utolsó karácsonyi ünnep erejéig összegyűljön a régi szülői házban. Férje, Alfred, Parkinson-kóros, és állapota egyre romlik. Három gyermeke, Gary

  "Pedig mindennél jobban igyekezett, hogy olyan legyen, mint mindenki más, de mindig kilógott, más volt, nem olyan tömör anyagból faragták, mintha félig vagy néha talán egészen átlátszó lenne, egy árnyék a házfalon, amelynek nincs kiterjedése, nem tölti ki a teret." Rubin Eszter: Minek szenved, aki nem bírja c. új regénye talán az idei év egyik legmegrázóbb olvasmányélményét nyújtotta nekem. Olvasás közben sokszor jártak a fejemben Pilinszky János mára már elhíresült szavai: " Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásokra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség.  " Pető Hangával először felnőtt nőként találkozunk. Tehetséges grafikus, a férjével egy jól menő vállalkozást vezet, gyönyörű házban él: megvan mindene. Férje az első házassági évfordulójukon Balira viszi, ahol fiatalkorának titokzatos réme, a megmagyarázhatatlan betegség visszatér és ledönti a lábáról. Ettől fogva ismét eluralkod