Tiszta lappal a világban

„Mindig az volt az érzésem, hogy a természettudósok mulasztást követnek el, amikor nem vonják be megfigyeléseik körébe a háborút.” A kötet az Istenét kereső, és azt majdhogynem kérdőre vonó Hemingway munkája. Ez a tény már önmagában is kuriózummá emeli, mert a jó öreg írózsenitől távol állt ez a fajta megközelítés. Minél jobban telt felette az idő, annál távolabb. Gyakorlatias, kiábrándult, macsó elméjében a halál gondolata morbid volt, de szükségszerű. A háború valami, amit meg kellett élni, és akinek túlélni is sikerült, az se nyert semmit. Így járt Hemingway agya, habár becsülte az életet. Szerette az italt, a jó ételeket, a nőket, a remek, férfias mókákat. Nyughatatlan lelke minduntalan a természetben talált menedékre, bár ekkor is többnyire fegyvert vitt magával.    A novellák közül a legelső, a Vihar után című talán a legerősebb munka a maga szenvtelenül előadott, elborzasztó témájával. Rögtön utána következik a sorban a Tiszta, világos kávéház , amiben az a torz, kifacsar

„A mi családi formánk a szeretet. Azzal pedig a legrosszabb helyzetből is ki lehet evickélni.” Ebben a leheletnyi mesekönyvben minden benne van, ami fontos egy ember életében, legyen gyerek, vagy felnőtt. Áthatóan egyszerű, üde és bájos, ugyanakkor indirekt módon olyasmikre mutat rá, amiket sosem szabadna elfelejteni, mindegy, hány évesek vagyunk. Istenadta enyhülés – ez jutott eszembe róla. Hatásvadász kifejezés ez, és  Finy Petra biztos szebben fogalmazta volna meg, de így érzek. A könyv tündéri humorral bőven átszőtt, illatos, ízes, hangulatos szeretetbomba. Na tessék, megint a hatásvadászat! A kötetecske tizenöt rövid történetből áll, és körülbelül egy évet ölel fel az ötletgazdag Virág család életéből. A Virág család mindent egy kicsit másként csinál, de ez alapvetően nem baj. Kaland az erdőjárás, az anyák napi piknik, a piacozás, sőt, még a rendrakás is olyan, mint a hegymászás.    A legszebb az egészben pedig az, hogy a Virág család mindent együtt csinál, hagyományokat teremten