"Természetünknél fogva hajlandók vagyunk tagadni mindazt, ami ijesztő, ám ez nem vall bűnös természetre, sem butaságra. Nincs a tudatunknak egy derűs, optimista része, amely folyton azt reméli, hogy amit tudunk, az nem igaz?" Ritkán találkozom ilyen súlyos, szinte tökéletesen eseménytelenül is kiválóan megírt történettel. Ez egy áramló gondolatfolyam. Kétségek közt vergődő, hullámzó, nyomott kedélyű, gyötrően szép mondatokkal megírt regény. Valláshoz kötődő témája, és hamisítlan angol búskomorsága nem távolítja el, hanem furcsa módon még inkább közelebb hozza az olvasóhoz. Ennek ellenére nem könnyű olvasmány, és azt gondolom, nem is kapja meg a neki járó figyelmet. Samantha Harvey: Nyugati szél c. regénye a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg az év elején. Cselekménye olyan, mintha nem is lenne. 1491-et írunk, a helyszín egy képzeletbeli falu, Oakham, mely Anglia egyik eldugott, szürke, elmaradott zugában bújik meg. Zárt közösség, szegényes, és korántsem nagyravágyó. A