Tiszta lappal a világban

"Csak egyszer mondom el, nem fogom örökösen ismételgetni. Sajnálom, ami történt. Tudom, hogy megszakad tőle a szíved. De ez nem az én hibám. Változik a világ. Én csak megpróbálok alkalmazkodni hozzá. Mert valakinek muszáj. Érted?" Rose Tremain: Hazafelé c. regénye nem az első olvasásom az írónőtől, de határozottan a favoritom. Az ajánlás nem hazudik, valóban részletgazdag, életteli könyv.  A történet Levről szól, aki a 2000-es évek elején egy szegény, ukrajnai kis faluból Londonba utazik, hogy ott munkát vállaljon, és a keresett pénzből eltarthassa a családját. Felesége meghalt, kislányát az édesanyjára hagyja. Rögös úton talál magának állást és megfelelő szállást. Mivel nem beszéli túl jól a nyelvet, nagyon egyedül érzi magát.  Gondolatban sokszor visszatér szülőföldjére, sorra veszi régi szép elmékeit, és sűrűn telefonál haza. Az otthonról kapott rossz hírek azonban aggasztják, az anyja érzelmi zsarolása megsebzi, és olykor úgy érzi, hiábavaló minden küzdelme.  A főhős mel

  "Valakit szeretni még mindig jobb a semminél, valakit szeretni jobb, mint senkit sem szeretni, és itt vagyok, élek a világban, és egy percig sem kívánom, hogy ne legyek itt. Nem gondolod, hogy ez már önmagában valamiféle különleges adomány, áldás, fontos dolog?" Sally Rooney: Hová lettél, szép világ c. regénye az idei év egyik legjobban várt újdonsága, mely a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg.  A négy ember - két nő, két férfi - kapcsolati dinamikájára építő történet kissé filozofikus lélektani írás jelenkori köntösben. Alice, a sikeres írónő, és Felix, a raktári munkás kapcsolata egyfajta modern románc, míg Eileen és Simon szerelme sokkal klasszikusabb húrokat penget. Hárman gyerekkori barátok, Felix furcsa negyedikként csapódik hozzájuk. Hamar kiderül azonban, hogy félig-meddig kívülállóként tisztábban lát, mint társai. Felismeri a többieket kínzó kétségeket, egymáshoz való viszonyulások valódi okait, és rá is mutat azokra.  Ez egy rendkívül érdekes felállás, ren

Úgyhogy most megyek, öregség vagy betegség nélkül, vadul, de pontosan, hisz ismerem már a legjobb utat, a játékszamár hátán, amin annyi éve ülök, sosem kérdve: „Hová megyünk? ” Anne Sexton (1928-1974) Pulitzer-díjas amerikai költőnő. A 20. század vallomásos költészetének kiemelkedő alakja.  A magyar olvasók most először ismerkedhetnek meg munkásságával, a 21. Század Kiadónak köszönhetően.  Az  Élj vagy halj meg c. kötet erős érzelmi töltetű, lírai formába öntött napló. H armincnégy költeményt tartalmaz, keletkezésük sorrendjében.  Sexton súlyos depresszióval küzdött, többször kísérelt meg öngyilkosságot. Terápiás célból kezdett el verseket írni.  Én, aki Fodor Ákos halála óta nem vettem a kezembe verseskötetet, mély átéléssel olvastam fájdalmas sorait. A hangvétel miatt leskelődőnek éreztem magam, katasztrófaturistának. Közlési módja hol tényszerűen konkrét, hol önkényesen kendőzi a valót. Többször megdöbbentő nyíltsággal utal rá, hogy az apja bántalmazta, az anyjától pedig nem kapott

  "Sérült portéka, furabogár – ki tudja, mi zajlik azok mögött a szép szemek mögött?" Valójában tudhatjuk-e biztosra bármikor is, mi zajlik egy másik ember fejében? Mit gondol? Mit érez? Mitől fél? Milyen múltbéli sebeket hordoz a lelkében? Paula Hawkins: Lassan izzó tűz c. új regényében ezekre a kérdésekre próbál választ találni. Szövevényes, viszonylag sokszereplős és több szálón futó krimije Londonban játszódik, ahol egy lerobbant lakóhajón meggyilkolnak egy fiatalembert. Egy környékbeli lányt gyanúsítanak a gyilkossággal, ám hamarosan nyilvánvalóvá válik: semmi és senki nem az, aminek és akinek látszik. Az írónő erőssége az emberi lét nyomorúságának bemutatása, és az egyéni tragédiákból fakadó ok-okozati összefüggések szép, elegáns feltárása. A lelki folyamatok, a kapcsolatok szövevénye, a hazugságok hálója, és a megtévesztés alkotják regényének gerincét.  Megrázó, kíméletlen lélekábrázolásai lelombozóan hathatnak, mert nem idealizál. Szereplői hibás, kisebb-nagyobb bűnö

  "– Ne feledjétek terjeszteni a napfényt. Soha ne becsüljétek alá a ragyogásotokat, ha olyannal van dolgotok, aki felhőtakaró alatt él." Minden túlzás nélkül állíthatom, hogy Lori Nelson Spielman: Sors, szerelem, Toszkána c.  könyve tökéletesen elvarázsolt engem. Érett, árnyalatokban gazdag történet egy Amerikába vándorolt olasz családról, és az élet sokoldalúságáról .  Emilia és Luciana másodszülött lányok, akik a családi legenda szerint örök magányra kárhoztattak. Váratlanul toppan be az életükbe nagymamájuk húga, a kitagadott, kissé különc Poppy néni és egy varázslatos utazásra csábítja őket. Tartsanak vele a festői óhazába, és megígéri, hogy az út végén feloldja az őket sújtó, évszázados átkot.  Tévedés ne essék, nincs itt szó igazi átokról, mágikus realizmusról. Kőkemény valóság, kételyekkel gyötrő babonaság és bizonytalanság elevenedik meg a sorok között. A Fontana família nem egy klasszikus életvidám, szenvedélyes olasz család. Kapcsolati rendszereiket önérdekek vez