"Az emberi faj teljhatalmat kapott a földön, és ezt arra használja, hogy kiirtson más fajokat, és felmelegítse a föld légkörét, és általában mindent elrondítson a maga hasonlatosságára, a kiváltságaiért azonban nagy árat kellett fizetnie: véges és lényegileg állati testében ez a faj olyan agyvelőt hordoz, mely képes elképzelni a végtelenséget, és ezért maga is örökkévalóságra vágyik."
Jonathan Franzen: Javítások c. regénye mérföldkő a nagyívű családeposzok sorában. Brutálisan szókimondó, tulajdonképpen lelkileg kizsigereli a szereplőit. Azt gondolom, ilyen közelről nézve egyikünk sem szebb.
A történet központi szálában Enid Lambert, a 75 éves, (látszólag?) rossz természetű asszony könyörgéssel, érzelmi zsarolással, minden tarsolyában fellelhető tisztességes és tisztességtelen eszközzel megpróbálja elérni, hogy a családja még egy utolsó karácsonyi ünnep erejéig összegyűljön a régi szülői házban. Férje, Alfred, Parkinson-kóros, és állapota egyre romlik. Három gyermeke, Gary, Chip és Denise, maguk is különböző problémákkal küszködnek. Életük szinte egyszerre fordul válságosra, együttesen és külön-külön értve is. Ez a tökéletesen diszfunkcionális, közép-nyugati átlagcsalád egyre mélyebbre süllyed a szégyen, a depresszió, az elhallgatott bűnök és az árulások posványában.
A városka neve, ahol a szülők élnek, szimbolikus jelentést hordoz magában: St. Jude. Júdás apostol a veszett ügyek védőszentje. Enid próbálkozása, minden reménye eleve kudarcra van ítélve, ezt rögtön érezzük. Azon kívül az önkéntelen asszociáció iskarióti Júdás személyére szintén szándékos írói fogásnak látszik: rendkívüli hitszegések és mélyre ásott titkok tengerén át vezet az út a családi házba.
Franzen keményszívű író, aki nem fél feltárni mindazt, amit az ember rejteni szeretne. A titkos csúnyát, az elsinkófált borzalmat, a dicstelen valóságot. Nem csupán az egyének egymásra hatásával manipulál, hanem globális problémákat is belefűz terjedelmes írásába. Az elidegenedés és a fennmaradásért folytatott harc individuális és egyetemleges értelemben is megmutatkozik a sorok között. Tömény, keresetlen, csípős iróniája hasfelmetsző társadalomkritika. Kissé végéerhetetlennek tűnhet. A folytonos újrázásai kimerítőek lehetnek, mert dinamikája ravaszul kifundált mesterkedés: hosszas úton kanyarogva elér egy magaslatot, majd ott magára hagyja az olvasót, és hirtelen valami egészben másba kezd. Ezt megteszi újra és újra, amíg a regény végén azután minden szálat szépen összesodor.
A Javítások a tömegek elhibázott életéről szól a maga szembeötlően gazdag irodalmi stílusában, mellőzve az utópisztikus, isteni feloldozás katartikus élményét. Rémisztő, elgondolkodtató, könyörtelen premier plán az emberi mibenlét lényegéről. Irgalmatlan, felzaklató és letehetetlen írás, mely kitörölhetetlen nyomot hagy az olvasó lelkében.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése