"Alcide azt mondta, hogy nincsenek rossz gyerekek. Csak előítéletek vannak. Az olyan, hogy az ember előbb gondol valamit, mint hogy meggondolná. Mert valaki beleplántálta a fejébe azt a gondolatot, ő meg egyszerűen nem bírja kiűzni onnan. Azt mondta, hogy ez a tudatlanság egy formája, és nemcsak az osztálytársaimnak, hanem mindenkinek oda kell figyelnie, hogy ne az előítéletek szabják meg a gondolkodását."
Viola Ardone: Gyerekvonat c. regénye számomra az idei év legjobban várt kötetei közé tartozott. Az Athenaeum Kiadó tavaszra tervezte a kiadását, ám sajnos a vírus közbeszólt, így csak nemrégiben kerülhetett a könyvesboltok polcaira.
A regény közvetlenül a II. világháború befejezése után játszódik Olaszországban, és a főhőse egy kisfiú, Amerigo Speranza. Nápoly egyik nyomornegyedében él az édesanyjával. Nincs saját szobája, még saját ágya sincs, folytonos anyagi és érzelmi nélkülözés jut neki osztályrészül. Kedvenc elfoglaltsága, hogy az utcákon a járókelők cipőit számolgatja, és pontokat ad, illetve von le, attól függően, hogy a cipő új-e, vagy sem. Neki magának soha életében nem volt egy jó, kényelmes, új cipője, és mindig fáj a lába.
Az 1940-es évek közepén/végén az olasz Kommunista Párt a szolidaritás jegyében a déli országrészben élő gyerekek ezreit vitette vonattal északra, jobb körülmények között lévő, jószándékú családokhoz, akik befogadták őket, és pár hónapig gondoskodtak róluk. Amerigót az édesanyja egy szép napon egy ilyen úgynevezett gyerekvonatra ülteti fel. Modenába kerül egy családhoz, akik szeretettel fogadják, toleránsan és önzetlenül fordulnak felé, iskolába járatják, hegedülni taníttatják. A kisfiú végre megtapasztalhatja, milyen igazi családban élni, és elég gyorsan beilleszkedik, mi több, otthon érzi magát. A szép, meleg ruhák, a remek új cipők, a törődés, a bizalom, az intimitás mindennapjai részévé válnak, beépülnek a lelkébe, és megváltoztatják azt, ahogyan a világot látja. Amikor egy év elteltével visszamegy az édesanyjához, és Nápoly sikátorainak nyomorúságos falai elkezdenek újra köré záródni, úgy érzi csapdába esett. Édesanyja rideg, megkeseredett fiatalasszony, sem olvasni, sem írni nem tud, nem is tartja ezeket túl sokra, érzelmeit nehezen, vagy egyáltalán nem fejezi ki. Ilyen körülmények között a kis Amerigo bizony visszavágyódik a befogadó családjához.
Az alapötlet tehát hihetetlenül érdekfeszítő, és rengeteg lehetőséget rejt magában, ám maga a kivitelezés sajnos lyukas és kényelmetlen lett kissé, mint a kis Amerigo Speranza cipői. Nekem alapvetően tetszett a hangulat, amit az írónő teremtett, ám valami mégis hiányzott. A könyv közepe táján jóformán negyven évet ugrott előre az időben minden magyarázat, és átfedés nélkül, amivel önmagában még nincs gond, csakhogy az előzmények sajnos nem voltak elég árnyaltak ahhoz, hogy ezt zökkenőmentesen megtehesse. Ha szabad így fogalmaznom, nagyot zuttyantunk. A regény két idősíkja között akkora szakadék tátong, amit nem sikerült áthidalni, és ez feltétlenül hiányérzetet kelt az olvasóban. Szerencsére az, ahogyan az immár idősödő Amerigo Speranza végigjárja gyermekkora nápolyi helyszíneit, és találkozik akkori barátaival, ismerőseivel, magában hordoz valamiféle megnyugtató lezárást, és enyhít ezen a hiányérzeten.
Összeségében Viola Ardone: Gyerekvonat c. regénye egyszerre bájos és szívszorító. A gyermeki lélek pimasz, őszinte, de múltjánál fogva koraérett, vívódással, erkölcsi dilemmával birkózó gondolatai nagyon érzékletes ábrázolást kapnak, ahogyan a már élete delén járó férfi szégyenből fakadóan zárkózott jelleme, és megbánással teli önigazolása is. Ez mindenképpen a történet javára válik, és érzelemdús, gazdag, mély mondanivalójú olvasmánnyá emeli az esetleges hibái ellenére. Nyelvezete könnyű, de nagyon igényes, a hangulata pedig feltétlenül megkapó. Végig a realitás talaján marad, nem próbálja meg eltúlzott ömlengéssel manipulálni az olvasót, hanem gyönyörűen tartalmas érzelmi és gondolati világgal él. Ajánlom a történelmi regények szerelmeseinek, és azoknak, akik szeretnek egy kicsit önmagukba is tekinteni az olvasmányaik által.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése