"– Akkor most azonnal felhagyhatunk az élettel, mert egyébként is meg fogunk halni. – Amy felpillantott a férfira. – És ha nem éljük az életünket, amíg tehetjük, akkor úgy halunk majd meg, hogy egyáltalán nem is éltünk."
Peter May: Vesztegzár c. thrillere a 21. Század Kiadó egyik újdonsága. May még 2005-ben írta, és publikálni is szerette volna akkor, ám sikeres szakmai háttere ellenére minden kiadó visszautasította. "Nem realisztikus." Ez volt az indok. Mígnem idén elért bennünket egy, az író által megálmodotthoz nagyon hasonlatos pandémia, a regény előkerült a fiókból, és ekkor már könnyű volt neki kiadót, és közönséget találni. Hátborzongató, mennyire pontos képet sikerült festenie tizenöt évvel ezelőtt egy elképzelt járványról, mely egész városokat kényszerít vesztegzár alá.
A Vesztegzár egy nap, vagyis huszonnégy óra történéseit öleli fel. Főszereplője egy elvált nyomozó, aki a felmondását tervezi, és egy fiatal lány, aki törvényszéki odontológusként dolgozik a rendőrségen. Egy építési területen találnak egy halom csontot - egy gyermek lecsupaszított csontjait -, és ezzel megkezdődik a hajsza a kegyetlen gyilkos után. Az események helyszínéül London szolgál. A rettegésbe burkolózó, kaotikus, lassan romjaiba dőlő London, ahol egy nagy százalékban halálos kimenetelű, újfajta influenzavírus szedi áldozatait.
A regény sodrása kétségkívül lebilincselő. Folyamatosan pörög, és egyre inkább növeli a feszültséget. Nincs egy percnyi üresjárat sem, és ez kifejezetten tetszett benne. Ördögi ügyességgel fűzi egymásba az események láncolatát, fejti fel az ok-okozatokat, és lassan kirajzolódik a háttérből egy borzalmas sejtés a halott gyermek valódi kilétét, és jelentőségét illetően. Nagyon élvezetes olvasmánynak találtam. Azt is remek ötletnek tartom, hogy az eseményeket nem csak a rendőr, hanem az általa üldözött gyilkos szemszögéből is követhetjük. Mi több, a tettes karaktere véleményem szerint talán még érdekesebb is, mint a főhősé, egy bizonyos pontig.
May kiváló írói vénával rendelkezik, tud hangulatot teremteni. Kapunk egy kis szerelmi szálat, jól adagolt drámát, akciót, érzékletesen árnyalt karaktereket, és mindezt olyan környezetben elhelyezve, ami még hátborzongatóbbá, még nyomasztóbbá teszi a történetet. Én letehetetlennek találtam. A baj a vége felé kezdődött, amikor May valóban beleesett abba a hibába, amivel évekkel ezelőtt vádolták: nem realisztikus. Addig mondhatni tökéletes. Vérfagyasztóan hiteles. Majd a tetőpont felé száguldva történik valami, és attól fogva át-átcsúszik a hihetőség határvonalán. Kár volt ezt így lezárni, és a legszomorúbb az egészben, hogy tényleg csak egy apróságon múlott.
A Vesztegzárat az utolsó oldalakon kizárólag May tehetsége, és rendkívüli stílusérzéke menti meg. Bizony felhúztam a szemöldököm több alkalommal is, és hitetlenkedve ráztam a fejem. Ettől függetlenül hajtott a korábban beadagolt feszültség-löket, és átsiklottam ezek felett a hibák felett, mert mindenáron tudni akartam, milyen sorsot szán hőseinek az író. A gépszíj-effektus működött nálam. Olyan ez, mint amikor a sorozatban a kedvenc szereplőd egy nekiveselkedéssel betöri azt az ajtót, amit korábban harminc őrjöngő zombi se tudott betörni. Nem veszel tudomást róla, hogy ez lehetetlen, mert addigra már túlságosan is benne vagy a sztoriban, addigra már téged megvettek kilóra. Elvesz az élményből a végkifejlet sutasága, ez sajnos tény, de annyira erős, lendületes, műfajának minden szemponból megfelelő, eszményi thriller ez, hogy én egész egyszerűen csak szeretem. Dinamikus, feszes tempójú, izgalmakban bővelkedő, nyugtalanító történet, és a kíméletlen párhuzam napjaink eseményeivel úgy ér bennünket, mint a hideg zuhany. Félelmetes élmény.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése