Ugrás a fő tartalomra

Sissel-Jo Gazan: Tintagomba - "A képzelet a legerősebb fegyver..."

"– Más világot szántam neked, Rosa. Hittem abban hogy lehetséges. Hogy az egyenlőség és a demokrácia ellensúlyozni tudja az igazságtalanságokat, és a kapzsiságot le lehet győzni. Most viszont már alig tudok lépést tartani az eseményekkel. Már csak mi, matuzsálemek hiszünk a demokratikus berendezkedésben, és mindenki röhög rajtunk. A fiatalok vagy katonának állnak, vagy csak az anyagi javak érdeklik őket, és nem is tudom, melyik a rosszabb."

Sissel-Jo Gazan: Tintagomba c. regénye 2017-ben jelent meg először külföldön. A mi könyvesboltjainkban azonban csak idén nyáron vált elérhetővé, a Jaffa Kiadónak köszönhetően. Ismét meg kell dicsérjem a klassz, vagány borítót, és az igényes, szép kiadást. Stramm féltégla a könyv, de sem a mérete, sem a súlya nem nehezíti az olvasást. Kézbe illik, és igazi könyvespolc éke típus. Ami pedig magát a történetet illeti, nos, az feltétlenül szerteágazó, és meglepően különös atmoszféra jellemzi, mely óhatatlanul felidézte bennem saját kamaszéveim kissé zavaros útkeresését, sokszínű élményvilágát, és könnyelmű, dekadens életfelfogását. Ez számomra egyenértékű volt bizonyos fajta azonosulással is, ami azt eredményezte, hogy könnyebben átláttam az ok-okozati összefüggéseket. Mondhatni, rákaptam általa a regény ízére. 

Ha valamit megtanultam az írónő stílusával kapcsolatban a korábbi könyve alapján az az, hogy mindenféle elvárás nélkül egyszerűen csak hagynom kell, hogy sodorjon, és akkor visz is magával szépen. Számomra Sissel-Jo Gazan neve egyet jelent az egyedi, stabil értékrendekre épülő, őszinte, kissé noir hangulatú írásokkal. Tavaly volt szerencsém találkozni és beszélgetni vele a Margó Irodalmi Fesztiválon, az A dinoszaurusz tolla c. regényének bemutatóján, és nagyon kellemes, mély benyomást tett rám. Okos, érdekes személyiség, mozgalmas élettörténettel, remek meglátásokkal, és végtelenül szimpatikus megnyilvánulásokkal. 

A Tintagomba, bár egy furcsa halálesettel indul, igazából egy éles váltással már rögtön az elején valami teljesen másba fordul át. A regény nagy része a '80-as években játszódik, a dániai Aarhus városában, ahol a történet kezdetekor még csupán tizenegy éves Rosa Louise él édesanyjával, és választott nevelőapjával. A tempó végtelenül ráérős, a hangnemet finom, nőies cinizmus járja át, a hangulata pedig bohém, flegmatikus, de mindenképpen kiérződik belőle az írónő varázslatos stílusú mesélőkedve is, ami valljuk be, remek fűszer egy ennyire hosszú regénynél. Rosa, köszönhetően annak, hogy az édesanyja mindig túl elfoglalt, a nevelőapja pedig váratlanul külföldre költözik, zsenge kora ellenére kifejezetten szabad életet élhet. A színtiszta unalom, a semmittevés átka, és a teljesen tudattalan önkeresés vezeti a kamaszodó gyermeket a street art világa felé. Hippik, különcök, graffitisek, illegális házfoglalók között éli zűrös kis mindennapjait, a maga útját járva. Kutat ismeretlen apja után, plátói szerelmet érez egy fiatal, felnőtt férfi iránt, sokszínű, érdekes baráti társaságra tesz szert, és hosszú ideig együtt jár egy nagyon konzervatív fiúval. Élete majdhogynem tragikus fordulatot vesz egy ponton. A regény utolsó harmadában már felnőtt nőként látjuk őt viszont. Művészettörténészként és antropológusként még mindig gyermekkori szenvedélyének, a street artnak hódol, és egy Tintagomba nevű ismeretlen művész köré építi munkásságát, akinek a világ különböző pontjain felbukkanó, vicces és elgondolkodtató alkotásai iránt egészen egyedi érzéseket táplál. Kicsoda valójában Tintagomba? Miért teszi, amit tesz? Ezek azok a kérdések, amelyekre választ kapunk a regény végén, a végkicsengés pedig kifejezetten meghökkentő és szabados, mi több: ironikus, tűpontos találat egyenesen a százas kör közepébe.

Kiemelkedő olvasmánynak tartom, fordulatokban gazdag, okos, mélyen érző, és nagyon emberi történetnek. Formabontó, semmihez sem fogható, hanyagul elegáns, ezernyi kirakós darabkából kirajzolódó, és sokrétű. Kortárs réteg-irodalom, feltétlenül, de aki kedveli a hosszas elbeszéléseket, a ráérősen, szabadon kalandozó képzelet kusza, már-már úttalan útjait, melyek végül egybefonódva kerek egészet alkotnak, az szeretni fogja ezt a regényt. 

Megjegyzések