Ugrás a fő tartalomra

Bauer Barbara: A fényfestő - "Az élet ígérete."

"Talán könnyebb ítélkezni, mint megtalálni, miért is lehet köszönetet mondani. Talán egyszerűbb megélni a gyűlöletet, mint megtalálni, kit lehet szeretni. És miért. Reményvesztett időben hinni a jövőben talán a legnehezebb."

Bauer Barbara olyan - ha szabad ilyet mondanom -, mint egy jóságos tündér keresztanya. Múltat idéz és varázsol a maga nemesen egyszerű, mesélő modorában. A műfaj, amelyben alkot, nem az én terepasztalom, mégis, ő az egyetlen írónő, aki mindig rá tud venni, hogy kilépjek miatta a komfortzónámból. Nem tudok nemet mondani rá. Van benne valami, amiért mégis jól esik olvasnom a történeteit. 

Bauer Barbara: A fényfestő c. legújabb regénye a Jaffa Kiadó gondozásában idén jelent meg, és ahogy az írónőtől azt már megszokhattuk, ezúttal is a múltba repülhetünk vissza általa. Egy letűnt korba, ami még korántsem olyan távoli, de a modernizáció sebes tempója miatt fényévekre érezzük magunkat tőle. Szemérmes, fiatal, üde alakjai őszinték, és tiszták, egyenesek. A főhősnő, Cecil Le Blanc egy ifjú, párizsi festőnő, aki a gyermekkora elfeledett emlékei után kutatva érkezik Budapestre az '56-os forradalmat követő években. Itt találkozik a jóképű, talpraesett, friss diplomás építésszel, Endrével, és szerelem szövődik közöttük. Kettejük sorsszerűen alakuló romantikus kapcsolata a szilárd alap, melyre aztán maga a történet épül. Megelevenednek előttünk a második világháború súlyos évei, a zsidókat deportáló vonatok zakatoló rémképei, de helyet kap ezek között a drámai emlékek között két gyermek ártatlan, szűzies szerelmének meséje is. 

A regény különlegessége az, hogy nem csak a helyszínek és az időpontok váltakoznak, de egyes fejezetekben más-más szereplők szemszögén keresztül követhetjük nyomon az eseményeket. Az erőssége pedig az, hogy ettől sem zavaros, sem nehezen követhető nem lesz. A stílus ízlésesen letisztult. Kerek, klasszikus szépségű mondatai kiváló stilisztikai érzéket sejtetnek, sőt mi több, szépirodalmi szintű igényességet. Ezáltal, fajsúlyos témája ellenére a történet sem komor, sem nyomasztó nem lesz, inkább valamiféle rejtélyes, kalandos izgalom szövi át, és feltétlenül romantikus színezetet kap. A művészet, a művészi látásmód, az ihletettség áldott állapota szintén nagy szerepet játszik ebben a regényben, hiszen a hősnő a festészet segítségével fedi fel származásának titkát, és rántja le a leplet valódi kilétéről. 

Cecil egyre szorosabbra szövődő, nyilvánvaló szerelme Endrével előre borítékolható volt, de ez nem vont le semmit a regény értékéből. Ahogy a múlt lassan, apránként megelevenedik a könyv lapjain, és ők ketten bejárják gyermekkoruk fontos helyszíneit, egyre inkább magával ragadja az olvasót az a nosztalgikus hangulat, ami az egész történetet belengi. Bauer Barbara: A fényfestő c. regénye ettől válik olvasmányossá, és érdekessé. Lebilincselő, múltat idéző, ábrándosan szép történet ez. Madárcsicsergésben gazdag vasárnap reggelek, könnyű péntek délutánok eszményi kísérője. 

Megjegyzések