Tiszta lappal a világban

„Életünk, sorsunk a férfiak kezében van. Ezen a világon, ezen az Istentől elhagyott világon. ” A Vágyak könyve – merész, lenyűgöző, lebilincselő írás. Sue Monk Kidd gazdag fantáziája szabadon szárnyaló madár az égen. Egy képzeletbeli testamentum, egy nő vallomástétele. Már az első mondattal megnyeri az olvasó figyelmét. „A nevem Ana. József fiának, a Názáreti Jézusnak felesége voltam.” A bátor témaválasztáshoz nem férhet kétség, a sorokból mégis mély tisztelet árad. Óvatosan, nagy hozzáértéssel, jó határérzékkel, és mindennek alaposan utánajárva tárja fel előttünk főhősnője történetét. Ugyan sorra bukkannak fel a neves bibliai alakok, a központban egyértelműen Ana áll, aki mer szembeszállni a kor szokásaival, és célja csupán annyi: maradandó emléket állítani azoknak, akiknek annyi, annyi évszázadon át nem adtak szót. Akiket elnémítottak. Akik a feledés homályába merültek. A szöveg gördülékeny, ráadásul gyönyörű, és igényes nyelvezetű. Hangja lágy, okosan mellőzi a harcos lázadást, de...

„Manapság legyintünk az eltemetett történetekre, hiszen mesebeszéd mind, nagyotmondás és valótlanság. Azok mégis felbugyognak a repedések között, mert konok módon nem hajlandók aláhullani a sötétségbe.” A Leviatán – már a címe is varázslatos. Egy legenda teli iszonyattal, árnyakkal, és könyörülettel. Rosie Andrews világa ősi hiedelmekre, babonákra épül, az ismeretlenre, amit soha igazán fel nem fedhetünk. A mélyében maga az éber, engesztelhetetlen szörny lapul, a folyton feltámadó ellenpont, mely a világ kerekét az ősidők óta az isteni erőkkel együtt hajtja.  A két idősíkon futó regény sajátságos stílusú, lassú folyású és komor. A férfi elbeszélő hangja mégis lágy, értő, együttérző. Halad a végzete felé, és közben lojális szíve kétfelé húzza. Úgy vonul végig ezen a mezsgyén, egyre odázva a döntést, mint egy makacs öszvér. Sorsát mégsem kerülheti el. Lebilincselő írás, igazi nagy rémmese: kavargó, sejtelmes, sötét és heroikus. Az isteni belülről fakad, míg az ártó erő kívülről tám...

"Még most is itt van mind, de halkan, álomszerűen, egy elveszett, elvarázsolt világ apró kísértete." Lisa Jewell az elme beteg torzulásainak, az őrület feslő rózsájának abszolút mestere. Nála minden sarokban baljós előérzet lapul, mely a gerinceden mászkál végig, mint vonuló hangyák a repedezett kőfalon. Haszonnak megy, persze, ahogy Az éjjel, amikor eltűnt című regényében olyan lassan építkezik, több szálon és idősíkon futtatva a történetet, ezzel is egyre fokozva a feszültséget.  Az egyes epizódok, fejezetek végén nincsenek idegesítően kihegyezett cliffhangerek, mégis eléri, hogy ahelyett, hogy letedd a könyvet, inkább lapozz még egyet. Ezért jár a hatalmas piros pont. Képzeld el, hogy egy sűrű erdő szélén álldogálsz, és meglátsz egy apró csillanást az egyik fa tövében. Odamész, felveszed azt a valamit, amiről nem is tudod, hogy mi az, azután megpillantasz távolabb egy másikat. Így haladsz befelé az egyre sötétebb ismeretlenbe, nyomokat szedegetve és fogalmad sincs róla, h...

"A gondolataim egyre inkább a könyvek körül forogtak, és napról napra nőtt a kíváncsiság bennem a saját történetemmel kapcsolatban." Rákattantam. Konkrétan. A végére érve feljajdultam, annyira akartam volna olvasni még egyet. Szokatlan tőlem, hogy ennyire imádjam a novellákat, de Rényi Ádám nak már másodjára jött be ez a trükk.  A bezzeggyerek és más felnőtt mesék  című novellagyűjteménye csupa árnyalat, játék, cinkos csipkelődés, gonoszdi félvigyor, keserédes sóhaj. Abszurditása szembeötlő. A történetek tömörek, rafináltak. Egyik vicces, másik szomorú, a harmadik borzongató, és némelyik mindezek összessége.  Az író ezúttal kevesebb csavarral él, ám több szívvel és lélekkel, amitől a karakterei életre kelnek. Az olvasó magára ismer bennük. Önmagunk reflexióival nézünk itt farkasszemet. Az Anya és a Nő a szalonban című írások nagyon mély érzelmeket pendítenek meg. Ugyanakkor vannak könnyedebb anekdoták is, mint A szabadulás napja és A régi lakó , amik mosolyt csalnak az...

" Tárgyilagosság… van olyasmi? Mindnyájan külön kis világot építünk magunknak a rögeszméinkből, és tökéletlen fényjelekkel próbáljuk értesíteni egymást. " Akárhányszor olvasom újra, mindig nagy mulatságomra szolgál. Kicsit frivol, nagyon szatirikus, ugyanakkor a zsánerek ilyen mértékű keveredése miatt műfajilag nehezen besorolható. Szerb Antal: A Pendragon legenda című regénye igazi kuriózum.  Krimi, misztikus kalandregény, klasszikus rémtörténet, illetve mindezek hamisítatlan paródiája. A benne rejlő  "tökéletlen fényjelek" külön-külön szólítanak meg minket. Csipkelődő hangvétele élvezetessé teszi, és kaján mosolyt csal az arcunkra.  A szavakon túli rettenetes t eleinte nevetséges babonaságként, szemfényvesztésként ábrázolja. Éppen ezért a történet komor, sötét, természetfeletti csúcspontja inkább elgondolkodtatóvá válik, mint rémisztővé.   Érzékszerveink játszi könnyedséggel becsaphatók, kérdéseket mégis ritkán teszünk fel. Befogadjuk, ami a mi külön kis vil...

"A költészettől az igazságszolgáltatásig. Költői igazságszolgáltatás, ha úgy tetszik. Ugyanis szomorú tény, sokkal több költészet van a világban, mint igazság." Paul Auster kimagaslóan eredeti és posztmodern. Az írásaiban mindig van egy nagy adag kétség, abszurditás. Valójában tréfát űz velünk, és ezt nem igyekszik titkolni.  A Láthatatlan  című regényében ezt a piszkos kis játékot arcátlan magabiztosággal mesterfokra viszi. Amit biztos kapaszkodónak hiszünk, azt egy jól irányzott fricskával azonnal megingatja. Ilyen bizonytalan, süppedékes talajon izgalmas kihívás az előrejutás.  Mégis, ez a merész szerkezeti formabontás, ahogyan felépíti a regényét, sodor bennünket előre. Nem csupán több elbeszélővel dolgozik, de a mód, az idő, és a szám/személy tekintetében sem törekszik egységre. Fiktív regény, jelen és múlt idejű elbeszélések, naplórészletek, levelek - ezek alkotják a történet vázát, mely egyébként merész, lidérces és meglehetősen perverz. Fantázia a fantáziában. A ...

  "A kedves beszéd a szeretetteljes lélekből fakad, ennek magva pedig a könyörület. Tanuljuk meg, hogy a kedves beszéd képes megváltoztatni a világot." Shunmyo Masuno egy buddhista templom főpapja, ugyanakkor egyetemi professzor, és kerttervező. Amikor a nyugalomról beszél, pontosan tudja, miről és hogyan kell szólnia. Készséggel elhittem minden szavát, de azt gondoltam, az ő életmódjával kicsit könnyebben megy ez, mint nekünk itt a messzi Magyarországon.  Az viszont tény, hogy amíg a Nyugalom című könyvet lapozgattam, lecsendesült bennem a vihar. A jellegzetesen japán rajzok megtették a hatásukat, és így a szavak is utat találtak hozzám. Pedig nincs benne semmi égrengető újdonság, csodamódszer pláne nincs. Pusztán arra buzdít minket, hogy a mindennapi életünkben próbáljuk meg a legjobbat kihozni magunkból. Persze nem a mi nyugati kultúránk versengős-eltaposós értelmében gondolja ő ezt. Egészen más oldalról közelít, elsőre talán ábrándosnak tűnhet, de valójában elég logikus...