Ugrás a fő tartalomra

Lisa Jewell: Az éjjel, amikor eltűnt - Hová tűntél, emberke?

"Még most is itt van mind, de halkan, álomszerűen, egy elveszett, elvarázsolt világ apró kísértete."

Lisa Jewell az elme beteg torzulásainak, az őrület feslő rózsájának abszolút mestere. Nála minden sarokban baljós előérzet lapul, mely a gerinceden mászkál végig, mint vonuló hangyák a repedezett kőfalon. Haszonnak megy, persze, ahogy Az éjjel, amikor eltűnt című regényében olyan lassan építkezik, több szálon és idősíkon futtatva a történetet, ezzel is egyre fokozva a feszültséget. 

Az egyes epizódok, fejezetek végén nincsenek idegesítően kihegyezett cliffhangerek, mégis eléri, hogy ahelyett, hogy letedd a könyvet, inkább lapozz még egyet. Ezért jár a hatalmas piros pont. Képzeld el, hogy egy sűrű erdő szélén álldogálsz, és meglátsz egy apró csillanást az egyik fa tövében. Odamész, felveszed azt a valamit, amiről nem is tudod, hogy mi az, azután megpillantasz távolabb egy másikat. Így haladsz befelé az egyre sötétebb ismeretlenbe, nyomokat szedegetve és fogalmad sincs róla, hová fogsz kilyukadni az utad végén. Ilyen érzés olvasni ezt a könyvet.  

A főszerepet, akárcsak a korábbi regényében, ismét a manipuláció és a megtévesztés kapta. Amikor az embert a legalapvetőbb személyiségi jogaitól fosztják meg kíméletlenül és maradéktalanul az iszonyúan félelmetes, és ezt Jewell nagyon jól tudja. Ezt teregeti ki, mint a legyezőt, vagy a kártyapaklit. Ráadásul az utolsó oldalakra tartogat még egy pofonocskát, mert ő semmit nem hagy félbe, minden szálat elvarr. 

Bevallom, akadt egyetlen részlet, ami miatt kicsit ráncoltam a homlokom, de végül arra jutottam, hogy ez megint egy ütős thriller az írónő tollából. Erős, kellően jól felépített; megmozgatja az agysejteket. Idegőrlő és kísérteties. Mindenkinek ajánlom, aki szívesen olvasna egy elhagyatott, gyönyörű házról, melynek falai rettenetes titkokat őriznek.



Budapest, 2022
368 oldal 
ISBN: 9789635682430 
Fordította: Katona Ágnes




Megjegyzések