Tiszta lappal a világban

  "(…) odaadó szeretetre csak az számíthat, aki egyszer, valamely ponton viszonozza is. Azért, hogy az ember egyszerűen csak megpróbál jó lenni, még nem jár semmi cserébe." Sokféleképpen lehet írni a társadalomról és a világrendről, amelyben élünk, elvégre sokan írtak már erről, és többen nem is éppen rosszul. A szabadság eszméje napjainkban talán még markánsabb és meghatározóbb vezérvonal, mint bármikor a történelmünk folyamán. Csakhogy a szabadság kényes dolog, és hiszem, hogy ahány ember, annyiféle elképzelése létezik ennek az elvont, megfoghatatlan fogalomnak.   Jonathan Franzen: Szabadság c. regénye az egyik legjelentősebb írás, amit az utóbbi években olvastam. Nagy falat volt, nem csak tetemes terjedelmét tekintve, hanem mondanivalójának sokrétűsége, mélysége miatt is. Igazi, hamisítatlan realista alkotás, mi több: jellemzően, égbekiáltóan amerikai. Nagyívű nagyepika és családregény, amelynek évtizedeken átívelő története égetően fontos politikai és társadalmi kérd...

  "– Igaz ugyan, hogy az ember zavarodott, tévelygő, sérült, és tele van félelmekkel, de közben egy áldozathozatalra, gyarapodásra és törődésre képes összetett és szépséges lény [...]"  Új, ismeretlen vizekre eveztem ezzel a regénnyel, hiszen a tudományos fantasztikumot eddig csak messziről szemléltem. Első látásra felkeltette az érdeklődésem a mantrának is beillő, rövid, egyszerű, de hangzatos címével, a sejtelmes borítójával, és a fülszöveggel, amely egy érdekfeszítő disztópiát ígér.  M. G. Wheaton: Emily örök c. sci-fi regénye a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg nemrégiben. A szerző eredetileg forgatókönyvíró, és erre olvasás közben akkor is rájöttem volna, ha történetesen nem tüntették volna fel a könyv hátoldalán. Az események filmszerűen peregnek, méghozzá sebesen, ugyanakkor tökéletesen érthető, részletes leírásokat is kapunk. Ez nagy segítség egy olyan sci-fiben járatlan olvasó számára, mint amilyen én is vagyok. Sokat adott az élvezeti értékéhez az, hogy ...

"(…) az odaadás és szívjóság csodás oázisai olykor a világ legeldugottabb zugaiban, ritkán látogatott kis sétányain vagy szeles sikátoraiban bukkannak fel; az pedig különösen nagy örömmel töltötte el, hogy mindez nem kerülte el a figyelmét. " Valami ilyesmire vágytam már hosszú ideje. Valamire, ami nem fullasztóan, nyomasztóan fajsúlyos ugyan, de nem is bosszantóan sekélyes. Olyasmire, ami magával ragad, és egyszerűen csak szórakoztat. Igazából imádtam, mert relaxálóan hatott rám, és kiváló figyelemelterelőnek bizonyult. Rose Tremain: A kegyelem szigetei c. regénye sok szálon futó, terjedelmes kalandregény. Olvastatja magát, mert a stílusa könnyed, a témája sokrétű, a története pedig izgalmas. A jellemábrázolás kicsit elnagyolt és egyoldalú, de ilyen sokszereplős műnél ez szinte kivédhetetlen, és nem tudom felróni hibának, mert nem keltett bennem hiányérzetet. Főleg, mert utólag már úgy találom, ez tudatos döntés volt az írónő részéről.  Az 1800-as évek közepén járunk. A köz...

  "Természetünknél fogva hajlandók vagyunk tagadni mindazt, ami ijesztő, ám ez nem vall bűnös természetre, sem butaságra. Nincs a tudatunknak egy derűs, optimista része, amely folyton azt reméli, hogy amit tudunk, az nem igaz?" Ritkán találkozom ilyen súlyos, szinte tökéletesen eseménytelenül is kiválóan megírt történettel. Ez egy áramló gondolatfolyam. Kétségek közt vergődő, hullámzó, nyomott kedélyű, gyötrően szép mondatokkal megírt regény. Valláshoz kötődő témája, és hamisítlan angol búskomorsága nem távolítja el, hanem furcsa módon még inkább közelebb hozza az olvasóhoz. Ennek ellenére nem könnyű olvasmány, és azt gondolom, nem is kapja meg a neki járó figyelmet. Samantha Harvey: Nyugati szél c. regénye a 21. Század Kiadó gondozásában jelent meg az év elején. Cselekménye olyan, mintha nem is lenne. 1491-et írunk, a helyszín egy képzeletbeli falu, Oakham, mely Anglia egyik eldugott, szürke, elmaradott zugában bújik meg. Zárt közösség, szegényes, és korántsem nagyravágyó. A...

"Elhatároztam, hogy senkiben sem fogok bízni, hogy vigyázzon rám, csakis önmagamban. Senkitől sem fogok függni, csakis magamtól."   Nézem ezt a nőt. Úgy értem, a fényképeit. Gabrielle "Coco" Chanel. Egy gőgös, kemény tekintetű asszony néz vissza rám a róla készült portrékról. Inkább szikár, mint karcsú, az arcvonásait az élet edzette ilyen élesre. Ikonikus, legendás alakja ő a divatvilágnak, de ki volt, ki lehetett Coco Chanel valójában? A 21. Század Kiadó ismét olyan újdonsággal rukkolt elő, ami könnyen felkelti az emberek figyelmét a gyönyörű borítójával és egy izgalmas történet lelkesítő ígéretével. Pamela Binnings Ewen Párizs királynője c. regényében egybemossa a francia divatikon életének valós eseményeit a róla keringő pletykákkal és így alkot egy igazán olvasmányos történetet.   Megismerhetjük Coco árvaságra jutásának részleteit és keserves, kegyetlen munkával töltött gyermekéveit az apácáknál. Találkozhatunk vele fiatal, naiv, szinte még kamaszlányként egy...

  "Francesco sokszor hallotta, hogy ha megismerjük a múltat, a jövőnk is kitárul, de hogyan lehetne mindent megtudni a múltról? Hány és hány történet veszett a feledés homályába? Hány titok maradt eltemetve az idők során, mert az emberek szégyellték vagy jelentéktelennek tartották a múltjukat?" Angela Petch a szavaival képes éles, tiszta képben az olvasók elé idézni a gyönyörű, festői Toscánát minden apró részletével, és minden jellegzetes alakjával együtt. Előző regényének ( A toszkán titok ) éppen ebben rejlett a vonzereje, ám sajnos a folytatás, a Toszkán emlék már kevésbé igéző és varázslatos.  Az Athenaeum Kiadó gondozásában idén januárban megjelent könyv borítója kétségkívül szemet gyönyörködtető és izgalmas utazás kecsegtető ígéretével csábít, de ezt az ígéretet nem feltétlenül tartja be. Persze nem volt ez rossz, bizonyos részek ellenállhatatlanul magukkal sodortak most is.  A történet két szálon és két idősíkon fut. Az előző részben megismert Francesco és Anna...

  "A mai nap csak egy az elkövetkező számtalan nap közül. De hogy mi történik a jövő számtalan napján, az talán épp a mai naptól függ." Hemingway zsarnoki egyszerűséggel írt, de olyan érzékletesen, részletesen és okosan, hogy az óhatatlanul az ember szívébe mar. Bevallom, az Akiért a harang szól c. regényét szeretem a legjobban a művei közül, és egyúttal ez az egyik kedvenc szépirodalmi kötetem is.  Tartozom még egy vallomással; a 21. Század Kiadó olyan gyönyörű köntösbe csomagolva hozta el nekünk újra a Hemingway  regényeket, hogy annak én nem vagyok képes ellenállni. Felemelően igényes, harmonikus és szívmelengetően szépek ezek a könyvek, új polcom féltve őrzött díszei. Szeretek rájuk nézni.  Sokáig halogattam  ennek a méltán népszerű klasszikusnak az értékelését. Ennek természetesen több oka volt, mert néha az élet közbeszól, de tény, hogy az Akiért a harang szól az a fajta történet, amiről nem könnyű beszélnem. Magasba emel, azután földhöz csap, min...