"(…) az odaadás és szívjóság csodás oázisai olykor a világ legeldugottabb zugaiban, ritkán látogatott kis sétányain vagy szeles sikátoraiban bukkannak fel; az pedig különösen nagy örömmel töltötte el, hogy mindez nem kerülte el a figyelmét."
Valami ilyesmire vágytam már hosszú ideje. Valamire, ami nem fullasztóan, nyomasztóan fajsúlyos ugyan, de nem is bosszantóan sekélyes. Olyasmire, ami magával ragad, és egyszerűen csak szórakoztat. Igazából imádtam, mert relaxálóan hatott rám, és kiváló figyelemelterelőnek bizonyult.
Rose Tremain: A kegyelem szigetei c. regénye sok szálon futó, terjedelmes kalandregény. Olvastatja magát, mert a stílusa könnyed, a témája sokrétű, a története pedig izgalmas. A jellemábrázolás kicsit elnagyolt és egyoldalú, de ilyen sokszereplős műnél ez szinte kivédhetetlen, és nem tudom felróni hibának, mert nem keltett bennem hiányérzetet. Főleg, mert utólag már úgy találom, ez tudatos döntés volt az írónő részéről.
Az 1800-as évek közepén járunk. A központi karakter Jane, aki Bath városában ápolónőként dolgozik orvos édesapja mellett. Jane nagyravágyó, magának való, határozott egyéniség. Bár nem tudja pontosan, mire is hivatott, de többről álmodik, minthogy a fürdőváros csodatévő angyala legyen, vagy akár apja munkatársának felesége. Homályos, kiforratlan ösztönei különös, meglepő utakra viszik, mely során, ha önmagát nem is egészen, de a szerelmet megtalálja végül.
A történet szálai úgy bomlanak szét, mint egy virágzó fa ágai. Jane szellemi útkereséséből kiindulva újabb és újabb szereplő független sorsát ismerhetjük meg, majdnem ugyanolyan mélyrehatóan, mint a főhősnőét. London, Dublin, Párizs, Borneó őserdeje - ahogy bejárjuk ezeket a városokat, tájakat egy egészen különös világ bontakozik ki előttünk egyedi, szokatlan életutakkal, választásokkal fűszerezve.
Független, erős női szereplők sorakoznak fel előttünk, akik bár alárendeltek ebben a férfiak által diktált törvényekkel teli világban, mégis megtalálják benne a maguk számítását. Ki így, ki úgy. Ami számomra ebben igazán érdekes volt az az, hogy a férfiak ezzel szemben mennyire esendő lélekábrázolást kaptak. Az elutasításból fakadó sértettségét dédelgető, bosszúszomjas terveket szövő férfi képe a normalitás talajáról végképp elrugaszkodva válik mindannyiunk meghökkenésére szörnyeteggé. Ennek szöges ellenéte az udvarias, türelmes, de kissé védtelen tudósember, akit nem túlságosan izgatnak a kor szokásai. Egyenrangú félként tekint a nőkre, tiszteli és szereti őket, de mégis olyan asszonyra vágyik, aki gondoskodik róla, mert ő még egy egyszerű reggelit sem képes elkészíteni magának. Azután felbukkan még a mindent megbocsátó papucsférj, és a gyönge lelkű, szerelmes rádzsa, aki a megaláztatást is eltűri, csak el ne hagyja szép, fiatal szeretője. Mind, mind elevenen élnek a könyv lapjain. Olyan ez a regény, mintha az eddig megszokott sztereotípiákkal szándékosan menne szembe. A nők tudják, vagy legalább is sejtik, mit akarnak, és kiállnak az elveik mellett, míg a férfiak kissé bizonytalan, sodrodó alakok csupán, érzelmeik, ösztöneik rabjai.
Ki az úr, és ki is a szolga valójában? Tremain egy nagyon érdekes, szokatlan perspektívából láttatja a világot, kifordítja a kesztyűt és ami a fonákon látható, ha nem is teljesen igaz, kétségkívül nem is teljesen hamis. Minden hibája ellenére annyira szerettem ezt a könyvet, hogy szándékosan lassabban olvastam, mert nem akartam, hogy túl korán érjen véget. Kalandos volt, sokszínű, érzelmes, de nem érzelgős. Drámai, de nem túlhabzó. Ráadásul Tremain nagyon tehetséges író. Ez volt tőle az első könyvem, de biztosan nem az utolsó. A logikára és az érzelmekre egyaránt építve szerkeszti meg a mondanivalóját, és szépen, érthetően fogalmaz. Gyakorlatias, ugyanakkor helyenként kifejezetten lírai. Érzelmekben gazdag, fantáziadús és lebilincselő hangulatot tud teremteni. Azt kihangsúlyoznám, hogy szerintem ez nem feminista, férfigyűlölő írás, és nem is a szexuális forradalom úttörője. Nem kell belőle messzemenő következtetéseket levonni, de érdemes elgondolkodni rajta.
A kegyelem szigetei egy remek érzékkel megírt, mélyen szántó, érdekfeszítő regény, amely nem korszakalkotó, de a kortárs palettának mindenképpen üde színfoltja. Szórakoztató irodalom, de annak igényes, kerek és letisztult. Egyszerűen csak jólesett olvasni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése