Tiszta lappal a világban

"- Talán igazad van: nincs bűn, és nem kell bűntudatot érezni - mondta -, büntetés azonban van." Ferdinand von Schirach: Büntetés c. novelláskötete (Parvonal, 2020) száraz, tömör, és nagyon lényegre törő. Kemény, rövid mondatokkal dolgozik, mert súlyos dolgokról ír, és nem követi el azt a hibát, hogy ezeket a dolgokat túlírja, vagy túlmagyarázza.   A tizenkét igaz történetet tartalmazó könyv könnyen és gyorsan olvasható. Tulajdonképpen az a fajta, amit én általában "egyéjszakás kalandként" szoktam emlegetni. Nem azért, mert felejthető, hanem azért, mert olvastatja magát. Gördülékeny, viszonylag rövid, de ez nem válik hátrányára, mert igazából nagyon nehéz olvasmány. Megüli a lelket a morbid szókimondása, a szikár, tényekre szorítkozó stílusa, maga a téma: bűn és büntetés. Ki bűnös, és ki ártatlan?  Az író, Ferdinand von Schirach szakmáját tekintve védőügyvéd, méghozzá ismert emberek, politikusok, és a maffia hírhedt védőügyvéde. Korábban már két, e...

"– Számít ez? – kérdeztem tompán. – Számít egyáltalán bármi is ebben a háborúban? Nem bírom tovább. Nem bírom már ezt a rengeteg fájdalmat és gyűlöletet. Nem bírom elviselni, hogy itt kell lennem. – Igen, sok gyűlölet van, és sok fájdalom. De jó dolgok is történnek, és soha nem szabad megfeledkezni arról, miért harcolunk." Csodálatos, szívmelengető, isteni könyvet olvastam a napokban. Ó, de régen kezdtem így bejegyzést! Az Athenaeum Kiadó gondozásában idén tavasszal megjelent újdonság, Angela Petch: A toszkán titok című regénye egész egyszerűen tökéletesen levett a lábamról. Ha szereted a romantikát, szereted a történelmet, és a nagy, családi titkokat, ez a regény a te regényed is! Ami meglepő, hogy én a történelmet ugyan szeretem, ám a romantikával hadilábon állok, és a családi drámák bizonyos közlésformában eléggé hidegen tudnak hagyni. Ez a könyv viszont tökéletes kombináció, igyekszik semmit sem eltúlozni. Mindenből annyit kapunk csak, ami még hihető, ille...

"Idővel sok minden elmúlt, tönkrement és szertefoszlott vagy, optimistábban nézve, módosult és megváltozott. Egy dolog azonban, úgy tűnt, megmaradt, sőt erősödött is: az oltalmazó családi kötelék – te meg a házastársad, ti egy csapat vagytok." Amennyiben igaz az, hogy Harlan Cobennek ez az egyik leggyengébb műve, akkor Cobent érdemes olvasni, mert a "gyenge" alkotása is észbontóan izgalmas! A Jaffa Kiadó idén tavasszal újra megörvendeztetett bennünket a híres krimiíró ezen regényével, feltehetően a könyv alapján készült, februárban útjára indult Netflix sorozat apropóján. Harlan Coben: Az idegen c. regénye érdekfeszítő, sötét, titkokkal és aljassággal teli történet, a mai modern, énközpontú világunk súlyos, ám tökéletes korrajza. Abból indulunk ki, hogy az emberek hazudnak. Mindenki hazudik. Az okok tulajdonképpen mellékesek, a hazugság hosszú távon nem fizetődhet ki. Ahogy azt is jobb, ha megfontolja az ember, ki mellett áll ki.  A koncepció az í...

" Elképesztő, hogy a nőnemű lények hogyan ássák be magukat az élet minden egyes területére, egyetlen rést sem hagynak kitöltetlenül. " Holnap nőnap. Arra gondoltam, kissé rendhagyó bejegyzéssel emlékezem meg rólunk, nőkről, s terítékre teszem Szaszkó Gabriella maradandó élményt nyújtó, a polcomon méltó helyet kapó Pennington-testvérek c. trilógiáját. Értékelhetném külön-külön is a könyveket, de azt hiszem, én jobb szeretem az egészet látni. Távolabb lépek hát, veszek egy mély levegőt, és az ívet nézem, az utat, a perspektívát, ami ezekben a könyvekben rejlik.  Az igazság az, hogy a kemény téma ellenére ez a műfaj nem az én műfajom. Amikor teszek egy ilyen vargabetűt, azt mindig jó okkal teszem. Személyesen sajnos nincs módom ismerni Szaszkó Gabriellát , de számomra - Finy Petra mellett - ő az a magyar írónő, aki közvetlen, barátságos természete ellenére meg tudja őrizni a profizmusát, és föléemelkedik a hűhónak önmaga körül. Hiteles személyiség, úgy viselkedik, a...

" Mostantól nincs több esély, éreznie kell az egyetlen nagy szakasz szomorú unalmát, ki kell nyílnia a harmadik szemének, ami gyomorból, a máj és a lélek mellől néz kifelé… mert ha nem, reménytelen tuskóvá válik majd." Biztos a hazai "ízek" miatt van. Esetleg, mert minden várakozással ellentétben nem váltam reménytelen tuskóvá. A magam módján értelmezem Grecsót, és valahogy úgy vagyok vele, ahogy a legtöbb igazán nagy kedvencemmel is: nem érted, ha nem érzed. Ki kell nyitni rá a harmadik szemet. No, nem oly bolond módon, mint a regényben Lajos bácsi, mert az majdhogynem botorság, mese habbal. Inkább csak úgy, mint Dr. Voith Józsefé kinyílt végül, fanfárok zengedelme nélkül, csendesen, szinte észrevétlen. Mindannyian kergetünk valamit, és ez a kergetőzés a szívünkre, a lelkünkre hat, s olykor a vámon ezekkel fizetünk. Amíg futsz utána, el nem kaphatod. Megtehetsz akármilyen eszement őrültséget, nem számít. Ami nem a tied, soha el nem éred, semmiféle tudatm...

"Ayoola soha nem szorult segítségre a férfifogás terén, nekem pedig több eszem van annál, hogy megfogadjam egy olyan nő életvezetési tanácsait, akinek nincs erkölcsi iránytűje." Oyinkan Braithwaite: Hugicám, a sorozatgyilkos c. regénye egy kifacsart, rendellenes női függetlenségi nyilatkozat, kivonatolva. A borítón olvasható idézet ( "A vér nem válik vízzé, és nehezebben jön ki a szőnyegből." ) sokkal többet elárul a történetről, mint azt elsőre gondolná az ember. Ám ne szaladjunk ennyire előre. Az Athenaeum Kiadó ezen januári újdonsága rövidsége, és nyelvezete miatt könnyen olvasható. Ami azt illeti, olvastatja is magát.  Az írónő feltűnően lényegre törő, egyszerű mondatokkal, és még annál is egyszerűbb, szinte tárgyilagosan hűvös kijelentéseivel azonnal az első oldalon a lényegre tér, és ezt az erősen szimplifikált stílust végig fenn is tartja. Ez azonban ne tévesszen meg senkit. Az, hogy nem terjedelmes, és nem fogalmaz lírai, nyakatekert hosszú mond...

"Ilyen az élet. Nem lenne fontos, hogy én is túléljem?" Hogy milyen az év eleje számomra? Nem az a típus vagyok, aki a blogomon keresztül öntöm szerencsétlen olvasóimra a gondjaimat. Posztjaim többnyire vidám hangszínűek, vagy melankolikusak, de dühömet, keserűségemet, vagy bánatomat soha nem tárom a "nagyközönség" elé. Summa summarum, hogy a saját kérdésemre válaszoljak: torokgyulladásom van, és nagyon-nagyon elegem. Ebben a lehangolt, alacsony energiaszintű, mi több, kissé sötét hangulatomban talált meg az Athenaeum  küldeménye. Meg kell vallani, a két könyvet tartalmazó csomag hozott némi napsugarat felhős hétköznapjaimba. A Vonat Puszánba  horror, mi több: zombi horror! Ez kell nekem! Soha jobbat! Folyjon a vér, recsegjenek a csontok, legyen sikítás, és futás! Őszintén? Ebben a könyvben van mindegyikből bőven. Lázban fetrengve, köhögve, orrot fújva is ébren tartott, tulajdonképpen egy este alatt elolvastam.  Bánom is már ezt a nagy rohanást, de egysze...