„Mert
amikor egy férfi nem ösztönöz arra, hogy elérd a csillagokat, Nora, bogaram,
akkor egy befőttesüvegbe tesz, és elzárja a fényedet. Nem kell megelégednünk
azzal a levegővel, ami a fedél tetején fúrt lyukakon keresztül eljut hozzánk.
Mi magunk is csillagokká válhatunk…”
Mindenki tudja, hogy szeretem Sarah Adamset, és erre igen jó okom van. A szivárványosan derűs könyveiben elszórva fellelhetők olyan fontos gondolatok, amik felérnek egy kiadós edukációval az önszeretetet illetően. Ha elfelejtettél valamit magaddal kapcsolatban, arra ő biztosan sietve emlékeztet. Sarah Adams megbízható, igazi csajos csaj.
Tényleg az a legjobb benne, hogy ezekbe a sablonos, szinte már elviselhetetlenül cuki sztorikba indirekt módon beleszövögeti a lényeges mondanivalót, amiről valószínűleg anya vagy a nagyi sose beszélt nekünk, mert ők se tudták, merre van az arra. Ami még lényegesebb, hogy a feminizmust nem a túloldalról tolja, nincs benne férfigyűlölet. Olyan szépen megtalálja a balanszot: rügyfakasztóan lágy és édes, ugyanakkor könnyed mosollyal az ajkán erős és egyenes, mint egy platánfa.
Ezúttal sem csak a női öntudat fontosságát hangsúlyozza, hanem egyéb szociális problémákra is kitér. A könyv elején ugyan figyelmeztet bennünket a tizennyolc karikás tartalomra, de semmi olyan nincs a szövegben, amivel átlépné a jóízlés határait. Oké, talán a részegen házasodós rész rázós kicsit, mert valljuk be, ennek soha nincs jó vége, bármi is álljon erről egy szerelmes regényben.
Rendkívül
kellemes, szívmelengető olvasmány. Meglepő módon kedvelem a második esély
sztorikat, pedig a való életben ennek nagyon nem vagyok híve. Szerintem szép a
gondolat, hogy két ember a külön töltött évek során fejlődik és tanul, és végül
összeérnek. Kicsit utópiás, de azért szép. Ez már csak ilyen: nem szabad túl
komolyan venni, de szeretni lehet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése