"Csupa ígéretes jövő, társukban támaszt lelők és társukban a lelket tartók, szeretők és szeretettek, eltűntek mind sorban egymás után, mintha egy sehová sem tartó folyó nyelte volna el őket - a holt lelke hosszú, fénylő folyama."
Liz Moore: Hosszú, fényes folyó c. regénye a 21. Század Kiadó KULT könyvek sorozatában jelent meg nemrégiben. Műfaját tekintve szerintem távol áll a krimitől. Inkább egy nagyon kemény témát feldolgozó dráma. Egy család tragikus története. Mély, felkavaró, elgondolkodtató - helye van a KULT könyvek sorában.
A regény főhősnője és narrátora Mickey, aki rendőrjárőrként keresi kenyerét és egyedül neveli öt éves kisfiát, Thomast. A húgával, akivel azelőtt elválaszthatatlanok voltak, pont ugyanennyi ideje nem beszélt, nem találkozott. Kacey ugyanis teljesen eltérő életutat választott: az utcasarkot és a kemény drogokat. Mickey azonban távolról továbbra is szemmel tartja, és amikor rájön, hogy Kacey egy ideje eltűnt az utcákról, aggódni kezd. Ezzel egyidőben egy gyilkosságsorozat veszi kezdetét, valaki prostituáltakat gyilkol, megpróbálván túladagolásnak álcázni a haláleseteket. Mickeyben szörnyű gyanú ébred, és mindent megtesz, hogy megtalálja Kaceyt.
Bár rögtön az elején szembesülünk bizonyos fontos tényekkel, az események a továbbiakban elég lassan peregnek. Mickey mesél nekünk, de nem siet el semmit. Ennek ellenére nem unalmas egy pillanatig sem. Mickey aszociális, gyanakvó és szorongó természet. Lelki tusája félelmetesen ismerős lehet, ezért nyomasztóan hathat. Rám legalábbis így hatott.
A gyilkosságsorozat többnyire mellékszálként vonul végig a történeten, mintegy műfaji igazolásként, de a hangsúly egészen máshol helyezkedik el. A regény veleje ennél sokkal megrázóbb, sokkolóbb. Tökrement életeknek állít emléket, elveszett, eltévelyedett lelkeknek. Olyanoknak, akiken hiába próbáltak segíteni, akik minden másoknak okozott fájdalom ellenére mégis maguknak ártottak a legtöbbet. A kemény drogok rabjainak poklába hullunk bele ezt a könyvet olvasván.
Mit jelent számukra a kényszer, hogy minden nap megkapják az adagjukat, és mit jelent ez a családjuk, a szeretteik számára? Mit jelent egy drogos anya gyermekeként világra jönni? A regény látszólag sem próbál meg választ találni a kérdésekre, de felvetései irtóztató konzekvenciához és lidérces gondolatokhoz vezethetnek. Nagyon erőteljes írás a maga vontatott, súlyos, lomha stílusában. Az a célja, hogy minél szélesebbre tárja azt az ajtót, amin keresztül leláthatunk a pokol fenekéig.
Irodalmi értelemben kiemelkedő olvasmányélményt, esztétikai élvezetet nyújtott a lehangoló, mégis gyönyörű atmoszférája, mert érzelem- és gondolatvilága gazdag, hangsúlyos és merész. Kifejezetten őszinte szöveg, kevés dolgot rejt véka alá, és az írónő mestere annak, hogy finoman érzékeltesse azt is, amit nem mondat ki a szereplőivel. Témája hiánypótlónak számít. Az elmúlt években kevés szó esett erről a súlyos problémáról, valahogy elveszett a női egyenjogúságért és a családon belüli erőszak elleni harc hevében. Pedig erről is beszélnünk kell. Nem ér elfordítani a fejünket, mert manapság is élnek így emberek, és manapság is születnek csecsemők, akik elvonási tünetektől kínozva kezdik meg viszontagságos kis életüket. Nekik mit tudunk nyújtani?
Ha elolvasod ezt a könyvet, talán legközelebb nem fordítod el olyan ítélkezően a fejedet. Talán megmoccan benned az együttérzés halvány sugara legalább. Talán nem a megvetés lesz az első, ösztönös érzésed, hanem a szánalom. Már ez is több a semminél, mert tény és való, hogy nem lehet mindenkin segíteni, és nem is kötelességünk, de megpróbálni megtenni azt a keveset, ami tőlünk telik, azért lehet. Megterhelő, de csodálatos érzékenyítő regény a Hosszú, fényes folyó, jó szívvel ajánlom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése