A krimi és a thriller műfajában manapság nagyon nehéz maradandót alkotni. A piac túlzsúfolt; a választék széles skálája már-már megdöbbentő és zavarba ejtő. Minden író próbál a maga nemében egyedülállót letenni az asztalra, ám ez sajnos egyre kevesebbeknek sikerül.
Simon Lelic: A ház c. regénye hihetetlenül jól indul. Az in medias res írói technika használata, a sejtetés, a jó időben elejtett kísérteties célzások és a rejtélyes eseménysorozat megteszi a maga hatását. A körmömet lerágtam tövig a történet első negyedében.
Egy fiatal pár házat vesz Londonban, és áldják érte a szerencséjüket. Hamarosan beköltöznek új otthonukba, ahol ijesztő események sora veszi kezdetét. Furcsa szag terjeng, éjszaka zajokat hallanak, mintha valaki járkálna a házban, és a padláson hajmeresztő dolgokat találnak. A szomszédban lakó csendes kamaszlány öngyilkosságot kísérel meg. Ráadásul történik egy gyilkosság, közvetlenül a hátsó ajtajuk előtt. A rendőrség figyeli őket. Jack és Syd kezdi elveszíteni a józan eszét, a szabadságát és az egymásba vetett bizalmuk is megrendülni látszik.
Igazán ígéretesen hangzik ez, és úgy is kezdődik, bár azt már a legelején siet leszögezni az író, hogy ez nem egy kísértethistória. Az egész könyv váltott szemszögben íródott. A két fiatal meséli el a történteket, ki-ki a maga részét, és így áll össze legvégül a rejtély. Lelic ért hozzá, hogyan keltse fel az érdeklődést, és hogyan fokozza a feszültséget. Azután, pont a legvérfagyasztóbb felütést követően az egész leül kicsit. A cselekményszál vesz egy nagy fordulatot, és a hangulat megváltozik. Innentől fogva, bár az író ravaszságához és hozzáértéséhez nem fér kétség, azt a feszült légkört már nem tudja visszahozni, még a legvégén sem.
Viszont kiválóan csűri-csavarja a szálakat, viszonylag hosszú tévutakra visz, sok időt szentel látszólag lényegtelen történéseknek, hogy minél inkább bevigye az olvasót a bizonytalanság sűrű vadonjába.
Azt mondanám, hogy ez a regény hullámzó. Vannak vitathatatlan erősségei - a kezdés, a szomszéd kislány története, a fiatal pár férfitagjának szülei, és jó pár kiválóan megkomponált jelenetben bővelkedik. Azonban vannak gyengeségei is. Az a véleményem, hogy az író elveszett picit a nagy igyekezetben, hogy valami egyedit hozzon létre. Mondhatni: túltolta a rafinériát, és emiatt nem fektetett elég hangsúlyt arra, amire igazán kellett volna. Én nem várom el, hogy sokkoljanak, nem szeretem az eltúlzott, öncélú brutalitást sem. Ebben az esetben pozitívumként jegyzem fel, hogy Lelic nem a gyomrom tartalmára utazott, hanem megpróbált becsalni a málnásba azzal, ahogy a történetet szőtte és ezt nagyjából sikerre is vitte.
Nehéz dolgom van, mert korszakalkotónak nem nevezném ezt az írást, de kifejezetten középszerűnek sem. Sokáig bizonytalanságban tartja az olvasót, váratlan meglepetésekkel szolgál, és tökéletesen leköti a figyelmet. Azoknak ajánlom elsősorban, akik szeretnek rejtélyeken kattogni, szeretik, ha kerülőutakon és zsákutcákon keresztül vezetik őket a megoldásig, és nem várják el, hogy eközben trancsírozott hullák vérében tapodjanak térdig. Jó történet ez, van benne ez is, az is, de csak módjával. Olvasmányos, izgalmas, csavaros, fordulatos krimi, ha újdonsággal nem is szolgál, némi borzongással mindenképpen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése