A csodálatos érzelmi utazást ígérő fülszöveg, és a szinte dallamos, különösen jó érzéseket keltő címe csábított engem arra, hogy elolvassam Josie Silver: Lydia Bird két élete c. terjedelmes romantikus regényét. Ezen kívül még az is közrejátszott, hogy nagyon szép borítót kapott a 21. Század Kiadótól. Egyszerűen rajongok ezért a nőies, édes, púderesen visszafogott színvilágért.
Lydia Bird huszonnyolcadik születésnapjának estéjén vőlegénye, Freddie tragikus hirtelenséggel életét veszti egy autóbalesetben. Lydiával körülbelül két hónappal a férfi halála után találkozunk először. Ekkor még a tagadás fázisában jár, képtelen elfogadni a szörnyű igazságot. Súlyos álmatlanság gyötri, és menekülni szeretne a borzalmas, elviselhetetlen valóság elől. Ezzel kezdődik a kaland, mely számára, és számunkra is érdekes tanulsággal szolgálhat. Lydia megtapasztalhatja azt, amit mi soha. Választ kap arra a sokszor mindannyiunkat gyötrő kérdésre, mely így szól: "Mi lett volna, ha?" Két párhuzamos világ között ide-oda utazgatva éli tovább két darabra tört életét, egy valóságosat Freddie nélkül, és egy másik, látszólag ugyanolyan valóságosat Freddie-vel. Idővel persze választás elé kényszerül, ahogy az már lenni szokott. Hiszen senki sem élhet két életet egyszerre.
A regény ugyan drámai felütéssel indul, és a téma sem éppen könnyed, mégis, az írónő stílusában van valami kedves, kissé éretlen báj, ami élvezhetővé teszi ezt a tragikus történetet. Viszonylag sok popkultúrális utalás fűszerezi a szöveget, ami helyenként nekem kicsit zavaró volt, de csakis azért, mert nem mindig értettem ezeket a célzásokat. A Jóbarátokat illetően még képben vagyok, ám a Szex és New York világa számomra teljesen ismeretlen. Azok számára viszont, akik otthon vannak ezekben a sorozatokban, biztosan élvezetes felfedezést jelentenek majd ezek a bennfentes elszólások, összecsengések. Ettől a hiányosságomtól eltekintve engem is őszintén magával ragadott Lydia története, mert pontosan azt kaptam tőle, amire vágytam. Puha ölelés illúziójára vágytam, pici menedékre a jelenlegi helyzetünk egyre nehezebben elviselhető mindennapjai elől. A baráti és családi kapcsolatok idilli ábrázolása, a szellemes megnyilvánulások, a megindító jelenetek sora elringatott. Időnként emlékeztetett engem Cecelia Ahern korai, kislányos, szerethető hangjára, még a P.S. I love you idejéből, és ez feltétlenül tetszett. Nagyon könnyen el tudtam merülni ebben a kellemes, szívhez szóló, meleg hangulatban, amit az írónő megteremtett, és az alapötletet is izgalmasnak találtam. Annak tálalásában szintén nem volt hiba. Jól felépített, logikus, mégis szívszorító mesét kaptam.
A történet utolsó harmada viszont már kihívást jelentett számomra. Egy bizonyos fordulatot követően ugyanis olyan események láncolata indult el, ami túlment azon a határon, amit én jó érzéssel be tudok fogadni. A koncepciót értettem, ám a kivitelezés rám irritálóan hatott. A főhősnő egyszerűen szólva ellenszenvessé vált, jellemfejlődése az én szememben abszolút negatív irányt vett, és a végkifejlet ezáltal nem hozott megnyugvást. Könnyen megeshet, hogy a hiba az én készülékemben van, de a végét sajnos nem tudtam szeretni.
Nem zökkenőmentes tehát a kapcsolatom a könyvvel, mégis jó szívvel ajánlom, mert Josie Silver: Lydia Bird két élete c. regénye egy igazán figyelemre méltó, gazdagon munkált, erős érzelmi vonalon mozgó női regény. Mindent megtalálunk benne, amit egy ilyen műfajú történettől elvárunk. Dráma, szerelem, bonyodalmak, érzelmi hullámvasút. A stílus élvezetes, gördülékeny, kellemes, és szellemes is. Az írónő szókincse gazdag, nagyon szépen fejezi ki magát. Lebilincselő atmoszférát képes teremteni a szavaival, és ez nagy ajándék. Azt is pozitívumként éltem meg, hogy bár a mágikus realizmussal játszik, ezen a téren nem esik túlzásba. Zökkenőmentesen befogadható az a mód, ahogyan Lydia a két alternatív valóság között utazgat, és tulajdonképpen ránk, olvasókra van bízva, mit is gondolunk valójában erről.
Akik szeretik az igényes nyelvezetű, megható, meglepő fordulatokban bővelkedő romantikus történeteket, mindenképpen szeretni fogják. Hiszen a tanulság tisztán kirajzolódik a végén, minden kérdésünkre megkapjuk a választ, és a happy end sem marad el. Mivel remek kikapcsolódást nyújt, csokizós, borozós hétvégi esték izgalmas, érzelemdús kísérője lehet, és kiszakíthat bennünket pár órára a mindennapok szürke taposómalmából.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése