"Néha rendben van. Néha szinte boldog vagyok. Máskor megrémít ennek az egésznek a nyomorúsága, hogy milyen kevéssel is beérem."
Ez az a könyv, aminek a megjelenését szinte tűkön ülve vártam, és ez az a könyv, ami az első betűtől az utolsóig lekötött. Helene Flood: A terapeuta c. regénye meglehetősen minimalista stílusú, de igazán hátborzongató külcsínt kapott a Partvonal Kiadótól. Egyszerűsége működik, megragadja a tekintetet, és ahogy egyre tovább nézed ezt a képet, rád tör valami baljós, szívszorító hangulat.
A regény maga ugyanígy működik. Nyomasztó, szürke, lehangoló atmoszférája van, már az elejétől kezdve. A főszereplő, Sara meséli el nekünk a történetét, felütései remekül szerkesztettek, mondanivalója nyugtalanítóan sejtelmes. Részletről részletre építi fel a szorit. Néha talán úgy érezzük, túl sokat beszél túl részletesen olyan dolgokról, amik nem kapcsolódnak szorosan az eseményekhez, ám amikor a végén a csattanóhoz érkezünk, minden értelmet nyer. Úgy talál képen bennünket az igazság, mint az ostorcsapás. Erre biztosan nem számít az olvasó, és ilyen élményem a skandináv krimi műfaján belül már rég volt utoljára.
A terapeuta c. regény Osló városában játszódik, és körülbelül másfél hét történéseit öleli fel. Valójában azonban egy egész élet, és annak titkai tárulnak fel előttünk. Sara egy nagy, ódon házban él férjével, Sigurddal. A házat a férfi nagypapájától örökölték, ám az öröklés körülményei kifejezetten morbidak, és ez már önmagában is frusztráló, aggodalmat keltő. A ház felújítás alatt áll, szinte minden félkész állapotban van. Hideg, kényelmetlen, és lelombozó. Sara és Sigurd házassága korántsem olyan idilli, mint azt a külső szemlélő gondolná. Főhősnőnk emiatt magányos, depresszív és motiválatlan. Foglalkozását tekintve terapeuta, problémás kamaszokkal foglalkozik. Irodája a ház felső szintjén lett kialakítva, így tulajdonképpen szinte soha nem kényszerül rá, hogy elmenjen otthonról. Ez a tény még inkább mélyíti elszigeteltségét és elhagyatottságát. Sigurd sokat dolgozik, folyton fáradt, és sokszor ingerült. Egy péntek hajnalon megcsókolja még alvó feleségét, és elhagyja a házat, hogy a hétvégét a barátaival töltse a hegyekben. Hagy egy furcsa üzenetet a nap folyamán, azután eltűnik.
A regényt áthatja az elbeszélő, Sara kétségek közt vergődő, rettegő hangneme, és zavarodottsága. Kálváriája szívbe markoló, nyomasztó, súlyos. A házban éjjelente lépteket, furcsa zörejeket hall, tárgyak tűnnek el és kerülnek elő titokzatos módon, míg már maga sem biztos benne, mi álom és mi valóság. Folyamatosan megkérdőjelezi önmagát. Közben mégis érezni lehet, hogy valójában nem őrült. Ahogy mesél, ahogy maga is próbálja összeilleszteni a kirakós darabkáit, egyértelművé válik, hogy valaki vagy valakik durva tréfát űznek vele. Megismerhetjük a múltját is. Megismerkedését Sigurddal, és nehéz gyermekkorát melyet egy krónikus beteg édesanya és egy érzelmeit kifejezni képtelen, majdhogynem rideg édesapa árnyéka borít. Végül nem csak arra kapunk választ, hová lett Sigurd, mik voltak a valódi szándékai, és mit igyekezett elrejteni a felesége elől, de még egy borzalmas családi titokról is lehull a lepel.
A cselekmény kissé lassú folyású, de nagyon olvasmányos. A feszültség szinte tapintható, és ahogy haladunk előre a történetben, úgy fokozódik, ezáltal folyamatosan képes fenntartani az érdeklődést. Erős, jó regény. Kiváló érzékkel ötvözi a krimi, a pszichothriller és a lélektani dráma műfaji sajátosságait. Ebben a tekintetében nálam az idei élvonalba biztosan bekerült, mert mind koncepciójában, mind tartalmában jócskán eltér a megszokottól. Nem előre kiszámítható, jól felépített, és fordulatos. Tökéletes választás azoknak, akik egy borzongással és sötét titkokkal teli, nem mindennapi történetre vágynak.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése