"Én akkor is, kétségkívül, az anyja voltam. Azok az ujjak, amelyek a bőrömet simogatták, mikor a fürdőszobában az égési sebeinket nézegettük; azok a szemek, amelyekkel potyogó könnyeimet nézte, miközben a ruhákat égetve egymást átölteltük. A kéz, amely a kezemet fogta a part szélén."
Mennyi érzelem, mennyi gazdagság, mennyi aljasság és kedvesség halmozódhat fel egy ilyen aprócska könyvben! A Partvonal Kiadó egyik őszi újdonsága, Koreeda Hirokazu: Bolti tolvajok c. regénye ékes példája az egyszerű, de nagyszerű hiteles elvének. A műből maga az írója filmet is rendezett, amely 2018-ban a Cannes-i Filmfesztivál egyik győztes alkotása lett.
A külalakja szerintem lenyűgöző, olyan ez a könyv, mint egy kicsi ékszer. Bájos, kézbe simuló, könnyű, és elragadó. Ugyanakkor bátran állíthatom, hogy mindez igaz a tartalomra is: bohém, néhol kifejezetten humoros, ám mélyenszántó és érzékletes is. Hirokazu kecses szépségbe, játékosságba csomagolja súlyos érdemi mondanivalóját.
A főszereplők törvényen kívüliek, nem kizárólag legális tevékenységből tartják fenn magukat és kétes eredetű családjukat, amelyről, ahogy egyre haladunk előre a történetben, szép lassan lehull a lepel. Tolvajlás, okirathamisítás, adócsalás, gyermekbántalmazás. Mindegyik bűnténnyel találkozhatunk a könyv lapjain, lehet válogatni. Mégis, a család egységének fontossága olyan egyértelműen, élesen rajzolódik ki az alapvetően jellemtelen karakterek jellemén és cselekedetein át, ami megrázó élményt nyújt. Hirokazu le is írja egy helyen: "A kötelék úgy erősebb, ha magunk választunk."
Mi a család? Mit nevezünk a mai társadalmunkon belül családi egységnek? Ezek a regény fő kérdései, és ezáltal válik fontossá a ma embere számára. Napjainkban ugyanis ez a témakör, hogy mit nevezünk családnak, talán még sarkalatosabban kívánja a pontos választ, mint valaha is történelmünk során. Jelenleg a világ minden táján ez az egyik legégetőbb kérdés.
A Bolti tolvajok c. regény legnagyobb ereje abban rejlik, hogy nem szolgál előre csomagolt, biztos megoldással, és bár látszólag csupán a felszínt kapargatja a témában, valójában nagyon is mélyre megy. Sejtet, érzékeltet, gondolatot ébreszt, de állást nem foglal. Ahogyan én sem tettem, nem is tehetném, hiszen olyan erkölcsi dilemmát vázol fel az író, ami kapcsán nagyon könnyű vérre menő vitákat folytatni akár. Lopni bűn. Csalni bűn. Az emberrablás bűn. A gyermekbántalmazás bűn. Mi helyes, és mi helytelen? A törvénytelen cselekedetek nem feltétlen erkölcstelen cselekedetek is, de ki határozza ezt meg? Ki mondhatja meg, hol húzódik a határ jó és rossz között? A szándék számít, vagy maga a tett a mérvadó?
Hirokazu megkapó keleti letisztultsága, erős érzelmi és gondolati világa, mondatainak vitathatatlanul egyszerű, mégis kifejező egysége valamiféle biztos vezérvonalon vezeti az olvasót az első oldaltól az utolsóig. Néhol megnevettet, néhol megbotránkoztat. Olykor mérhetetlenül elítéljük, utáljuk, olykor pedig őszinte gyengédséggel viseltetünk a szereplők iránt. Az író ezt azzal a kifinomult, okos kifejezésmóddal éri el, amivel olyan szívhezszólóan tudja előadni ezt a valójában kőkemény, megdöbbentő, felkavaró történetet. Bonyolult érzelmi csomókat köt a lélekre, és bólyákat helyez ki gondosan, amikben meg lehet kapaszkodni, ha ez a komplexitás túlságosan is elragadna bennünket. Elsősorban a családról szól a könyv, de ugyanakkor a szeretetről, az összetartozásról, az önfeláldozásról is, és ezen felül az erkölcsi fölé-, és alárendeltség problematikáját feszegeti. Összetett, ragyogó, kimagasló, értékes. Romlottságba csomagolt bűbáj. Nem húz le, de felforgatja a fagyott földet, és nyitott tenyérrel nyújtja feléd, amit ott talált: neked kell eldöntened, mit veszel belőle, mire jutsz ezzel magadban. A válasz sehol máshol nincsen, csak mindenkinek a saját erkölcsi hitvilágában. Ezerízű, ezerszínű, megfoghatatlan, kivonatolhatatlan. Mégis jelen van, és a legvarázsolatosabb az, hogy minden olvasója egyéni igazságát magába foglalja.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése