Ugrás a fő tartalomra

Harlan Coben: Az erdő - "Látom apámat azzal az ásóval."

 

"Hívhatnak nyugodtan képmutatónak – az is vagyok –, de sokszor nagyon nehéz eldönteni, hol a választóvonal helyes és helytelen között."

Harlan Coben: Az erdő c. regénye nem mondható újdonságnak, hiszen a harmadik magyar kiadását éli. Ezúttal a Jaffa Kiadó öltöztette új, felettébb tetszetős köntösbe, nem kis örömömre. 

Azt szeretném már az elején leszögezni, hogy Coben ezúttal sem hazudtolta meg magát. Rögtön az első mondat egy félelmetesen erős felütés. A kezdő jelenet megalapozza az egész könyv további hangulatát, mondhatni: megágyaz mindannak, ami a későbbiekben történni fog. Csavaros észjárásra vall, ahogyan Coben összerakja a történeteit, körülbelül hasonló sémával, mint mi a puzzle-t. Kívülről halad befelé, bár néha kézbe akad egy-két homályos belső információ, ami előremutat a végső összképre. Mindez kitűnő érzékre, irigylésre méltó fantáziára, és feltétlenül kimagasló tehetségre utal. A bevált séma nála is megvan, mint minden írónál, de Coben soha nem unalmas. Ebben a regényében egy húsz évvel korábbi négyes gyilkosság részleteire derít fényt, korántsem szokványos keretek között.

A regény főhőse, Paul Copeland megyei ügyész, rokonszenves és érdekes figura, aki mindenre elszántan igyekszik bizonyítani két gazdag, elkényeztetett egyetemista fiú bűnösségét egy kiskorú sérelmére elkövetett nemi erőszak ügyében. A narrátor szerepét is ő tölti be, ami szerintem kiváló húzás. Kifejezetten kedveltem az elbeszélési technikáját, iróniáját, egykedvű meglátásait. A történet egyetlen gyenge pontja Lucy, a múltból felbukkanó régi szerelem. Az életkörülményeit és lelkiállapotát figyelembe véve hiteltelen, idealizált, ennélfogva irritáló volt, és a szerepe az események láncolatában előre borítékolt sablon: semmiféle meglepetést nem okozott. Viszont a csavar a dologban az, hogy ettől függetlenül mégis hiteles az ábrázolása, hiszen a szerelem vak, és mindig elfogult képet ad arról, akit szeretünk.

Coben szeret megosztó erkölcsi dilemmákat boncolgatni. Szokásához híven ebben a regényében is ezt teszi. Egy gyermekét védelmező, semmitől sem visszariadó apa, és egy ügyész, aki foggal körömmel ragaszkodik az igazsághoz, akár azon az áron is, hogy összeomlik körülötte az élete. Kettejük makacs, elszánt harcából bontakozik ki ez az erős, több szálon futó, kíméletlen történet. Olyan szövevényes cselekménnyel van dolgunk, ami Coben esetében egyáltalán nem szokatlan. Sötét titkokra derül fény, megrendítő igazságokra. A feszültség végig szinte tapintható, a sürgető kíváncsiság pörgetteti ujjainkkal a lapokat. Az egyre fokozódó balsejtelmünk beigazolódik, és ez némi keserű szájízt hagy hátra bennünk. Az élet nem fair, ezt tudjuk, de ennyire nem? Az én igazságérzetem feltétlenül csorbát szenvedett, mire a regény végére értem, mert csupán egyetlen kérdés maradt megválaszolatlan. Mégpedig a legfontosabb, hogy: megérte-e? Megérte-e így ragaszkodni valaki más igazához? Megérte-e ennyire kíváncsinak lenni, hiszen a főhősünk egy idő után már maga rohan a végzetébe, hiába figyelmeztetik rá, hogy ne tegye. Mondják, hogy az igazság felszabadít, de a szabadságnak ára van. Néha jobb volna nem bolygatni a múltat. Néha jobb volna hátat fordítani. Néha jobb volna elsétálni. Paul Copeland egyiket sem teszi, és hiába minden józanság: pontosan ezért szeretjük. Ő a mi lelkiismeretünk. Az idealizált, amilyennek képzelni szeretjük. Copeland pontosan úgy viseli kemény balsorsát, ahogyan mi szeretnénk a miénket: büszkén, beletörődőn, semmit sem bánva. Azt sugallja kissé csüggedten ugyan, de töretlenül: megérte. Nem hiszünk neki maradéktalanul, mégis elülteti bennünk a reményét annak, hogy van a világban egy olyan megfoghatatlan fogalom, mint a lelki üdv, és ez sokszor mindennél fontosabb lehet. 

Harlan Coben: Az erdő c. regénye izgalmas, fordulatos, ravasz, ugyanakkor sötét és kegyetlen krimi. Képes érzelmileg is megérinteni az olvasót. Kiforrott stílusú, lebilincselő, és kétségtelenül megkapó. Moralizálása jelzésértékű és gondolatébresztő, felvetett témái húsbavágóak. Garantáltan letehetetlen olvasmány. A műfaj rajongóinak jó szívvel ajánlom. 

Megjegyzések