Ugrás a fő tartalomra

Douglas Stuart: Az ifjú Mungo - "Ugyan már, légy férfi."

„Ha valamelyik galambom elhagy, hogyan haragudhatnék rá? Az én hibám, hogy nem csináltam nekik elég jó galambházat. Biztos nem voltak elég boldogok, hogy maradjanak…
Lelèpnèl, ha boldogtalan lennél, nem?”

A szerző előző könyve olyan erős érzelmi reakciót váltott ki belőlem, hogy túladtam rajta, mert nem bírtam elviselni. Ám a szelíd Mungo a lelkemen hagyta rajta szorongásának cakkos szélű fognyomait, és most már sosem feledem. Itt lakik benn.

Ez a regény egy nagyon pontos társadalmi látlelet. A nyomor csak kivételes esetben présel gyémántot az emberből. Egyébként a hozadéka az agresszió, az alkoholizmus, és a bűnözés. A fiatalok elkallódnak. Sokan idő előtt lesznek szülők, vagy kerülnek börtönbe, és ebben a világban ez a kettő tulajdonképpen egyre megy.

Ilyen körülmények között kénytelen boldogulni a tizenöt éves Mungo, aki ráadásul különbözik kortársaitól. Érzékeny, finom lélek. Szép, mint egy angyal. Puhány. Ideges. Véresre csipkedi folyton rángatózó arcát. Megrágcsálja a távirányítót, az ablakpárkányt. Más. Minden lehetséges értelemben az.

Voltak kemény jelenetek, amiktől felhorgadt bennem a harag. Éppen emiatt nagyra értékelem, hogy Stuart ezúttal nem csupán terápiás jelleggel okádta ki magából a rettenetet. A brutalitásnak, a nyers erőszaknak dramaturgiai szerepe volt. Párhuzamot vont, ellentétet állított. Mert volt itt tisztaság, ártatlanság is. Rengeteg romlatlan szépség. Az első szerelem édes, hamvas jellegét olyan érzékletes gyengédséggel írta le, hogy belesajdult a szívem.

Ezúttal nem éreztem azt, hogy egy száguldó autó rángat végig az aszfalton, hogy cafatokban szaggasson le rólam mindent a csontomig. Mungo jellemfejlődése, önmagára találása csodálatos. Felnövése hirtelen és kegyetlen, mégis megőrzi a lényeget magából, és úgy dédelgeti, mint egy titkos kincset.

Kevés volt a hiba, de való igaz, hogy nem is kerestem benne. A valódi erőt, ami a jóságban és a szeretetben rejlik, olyan kevesen ismerjük fel. Hálás vagyok, hogy Stuart felismerte és ódát írt hozzá. Annyira nagyon kellett ez nekem. 


Park Kiadó

Budapest, 2024
408 oldal 
ISBN: 9789633559499 
Fordította: Csordás Gábor

Megjegyzések