„A sejtelem zavaros, ezért ritkán enged tiszta erőnek. Téged formál és nyugtalanít. Engedd: súlyos eső bátorítson, bármely égzengés sötétben nevetésnek elég. Ha eltévedsz, zajok erdejében bolyongj. Bár Minerva igazsága nem titok, adamant, zafír alatt ragyog a nyitja.”
Ez eszméletlenül zseni volt! Az egyetlen hiba az enyém: kalandozó, zaklatott elmével kezdtem bele. Majdnem későn döbbentem rá, hogy itt fókuszálni kell, agymunka szükséges, meditatív állapot, szinte. Kicsivel érzékenyebb szenzorokat kíván, mint az író korábbi munkája, a Színjáték.
Ezúttal nem egy csokor e-mailből kell kihámozni a megoldást, hanem egy hosszú hangfelvétel hibás nyelvezetű, torz átiratából. Ismétlem: eszméletlenül zseni. Mint egy bucira tömött zsák, amit a padláson találsz: kibontod a száján a csomót és a rumli visszanéz rád belőle. Az értéktelennek látszó kacatok, a törött, hibás emlékek. Családon belüli erőszak, mélyre temetett szégyen, képzelgés és valóság, hitek és remények. Bűnök. Bocsánatok. Egy egész élet.
Nem vitatom, hogy megosztó iromány. Most figyelmeztetlek, hogy vagy imádni fogod, vagy úgy érzed, hajtogatnál belőle inkább hattyút, lepkét, netalán könyvszobornak még éppen jó lesz. Én az előbbi tábort erősítem. Az erőszak itt legfőképp lelki teherként jelenik meg, nem plasztikus ábrázolása a vérben tocsogásnak. Már ez megkönnyebbülés, klasszikusabb megközelítése a kriminek, ugyanakkor bizonyos szinten reformáció is. Ilyet korábban soha senki nem írt.
Hallett regénye nem könnyű szórakozást ígérő, sodró
lendületű élmény, hiszen mértéktelenül szokatlan mind a forma, mind a nyelvezet
tekintetében. Melós szöveg, hogy úgy mondjam. Ezzel együtt parádésan innovatív,
rendhagyó, és kétségtelenül páratlan. Azt javaslom, akkor vesd bele magad, ha
ínyenc élményre vágysz. Nyitottság és kalandvágy szükségeltetik hozzá. Ha ez
megvan benned, A Twyford-kóddal csak nyerhetsz.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése