Gary Susman – Jeannine Dillon – Bryan Cairns: Mindörökké Jóbarátok - "Mi a helyzet?"

"Mindegy, kik vagyunk, mennyire elkeseredtünk, vagy hányadszor nézzük újra az egyes epizódokat. A Jóbarátok mindig ott van, ha kell."

Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy az elmúlt harminc év egyik legikonikusabb, legtöbbet emlegetett, legtöbbet idézett, legtöbbet játszott sorozata a Jóbarátok (Friends). Az NBC tíz évadot megélt szituációs komédiája tulajdonképpen az egész világot meghódította, és több generáció szívébe belopta magát. A 21. Század Kiadó most megjelent Mindörökké Jóbarátok c. kötete ennek hivatott emléket állítani. Gyönyörű könyv, egyébként, nagyon igényes. A fedőborító alatt rejtőző keményborító ötletes, és ahogy elkezdjük olvasgatni az ott található idézeteket, máris mosolyt csal az arcunkra. Azt ezúttal kicsit morgolódva említem, hogy ez a kiadás valóban féltégla, a súlya miatt konkrétan embert lehetne vele ölni.

A könyv maga nagyon részletes. Rengeteg kép található benne, és sok érdekességgel szolgál a sorozat történetét illetően. Bár gyanítom, ezek az információk egy élvonalbeli rajongónak nem jelentenek nagy meglepetést, nekem azért még tudott újat mondani. Található benne pár szórakoztató interaktív anyag is; kvízek, tesztek, meg persze az én személyes kedvencem, Joey önéletrajzi hazugságai és valós képességei egy csokorban. A könyvben fellelhető száz legnépszerűbb epizód talán felvethet némi vitát. Én is hiányoltam egy-két, számomra ikonikus részt a felsorolásból. Valószínűleg elsősorban az USA nézettségi mutatóit vették alapul, de nem derül ki pontosan, mi alapján készült el a lista. Az viszont tény, hogy az epizódleírások erős érzelmi hatással lehetnek azokra, akik szeretik a sorozatot. Felelevenednek lelki szemeid előtt a jelenetek, és nevetsz, mosolyogsz, és néha bizony könnyezel. 

Őszintén megmondom, én sosem vallottam magam Jóbarátok rajongónak, ennek ellenére háromszor láttam első epizódtól az utolsóig, és ha nem is fújom kívülről az egészet, vannak mozzanatok, amik valamiért "beleragadtak" a valóságomba. Ahogy Ross összeütögeti a két öklét, ahelyett, hogy bemutatna - bár nem sűrűn, de előfordul, hogy egyszerűen előjön a mozdulat, önkéntelenül. Ahogy Phoebe fut - körülbelül hasonló látványt nyújtok kocogás közben, ezért aztán legfeljebb akkor vetemedek futásra, ha kerget a medve. Ahogy Joey nem ad a kajájából - nem részletezném, de a vőlegényem és a sültkrumplija közé kevesen mernek állni. Ahogy Rachel annyira töri magát, hogy Joshua végre észrevegye, hogy végül valóban összetöri magát - tegyük a szívünkre a kezünket, és valljuk be, voltunk már mi is ilyen helyzetben. Ahogy Jack Geller "egy kupa csínót" iszik a Central Perkben - hányszor poénkodtam vele! És Monica kócos, párától göndörödő, kezelhetetlen frizurája - olyan nagyon együtt éreztem vele, miközben persze ki is röhögtem érte. Most akkor rajongó vagyok, vagy sem? Nem gondolnám. Viszont az én példám is tisztán mutatja, mennyire hozzánk nőtt ez a sorozat. Nem csupán az én generációmhoz, hanem az utánunk következőkhöz is. Ezeket az utalásokat a fiatalabbak is értik. Összevigyorognak veled, ha azt mondod, "mi a helyzet?", vagy elkezded énekelni a Büdös macskát. 

A Jóbarátok huszonöt évvel ezelőtt is működött, és most is működik. Minden tekintetben utánozhatatlan, időtálló és tulajdonképpen, ha szabad ilyen nagy szavakat használnom: örökérvényű. A kötet talán korántsem hibátlan, de nekünk, akik ezen a sorozaton nőttünk fel, akik idézni tudjuk, akiknek a fiatalkora végérvényesen összenőtt a hat jóbarát történetével, mindenképpen  kötelező darab. Könyvespolc éke. Jó felnyitni, jó olvasgatni, jó elnézegetni a képeket, hogy nézd, ilyen is volt! Ezt nézd, erre az epizódra emlékszel? Az unagira, vagy amikor Ross lemoshatatlan filccel rajzolt bajuszt Rachelnek? A legrosszabb hálaadásra, a piros pulóverre, a Geller-kupára? Emlékszel? Ha emlékszel, ez a könyv a te könyved. Néha valami csak úgy hozzád nő, anélkül, hogy tudnád. A Jóbarátok c. sorozat minden bizonnyal az ilyen dolgok egyike.