"Úgyhogy hazamegyek, és újra beszorítom magam a saját életembe. Nem fogom érteni, globálisan, hogy lehet ilyen kétségbeesetten boldogtalan az ember, ha lényegében ennyire boldog. Megint megpróbálom."
Az ember sokszor mond ilyesmit, amikor valami egészen új dologgal találja szembe magát, de ez a könyv egy szívszorító zsenialitással kivitelezett abszolút parasztlengő, és kiütéssel győz. Csalafintán barátságos integetésnek indul - egy klasszikus, könnyed jazz hands. Alattomosan, jóformán észrevétlen szorul ökölbe és úgy vág gyomorszájon, hogy mire feleszmélsz, már késő. Taffy Brodesser-Akner: Fleishman bajban van című regénye a 21. Század Kiadó Kult Könyvek sorozatát gazdagítja. Az írónő bemutatkozó kötete ez, annak viszont megdöbbentően kiváló. Már a szemszög, amelyből az egészet elmeséli fifikás és újszerű. A mesélő nevét, nemét, és azt, hogy valójában mi köze a címszereplőhöz, sokáig meg sem tudjuk. Szépen lassan hullik le a fátyol női narrátorunkról, de igazából csak a végére értjük meg ennek a furcsa önvallomásnak a miértjét, és lényegét.
A regény keserédes komédiának indul. Egy frissen elvált, negyvenes éveiben járó férfi nevetségesnek tűnő problémáival, börleszkbe hajló tapasztalataival, gondolataival ismerkedhetünk meg közelebbről. Sokat filozofál, és szemérmetlenül sokszor bonyolódik egyéjszakás, buja kalandokba mindenféle nőkkel. Éli világát, gondoskodik a gyerekeiről, és tulajdonképpen a maga módján valahogy mégis helytáll. Legalábbis ez a benyomásunk róla. A történet bővelkedik a humorban, a szerethető esetlenségekben, és a bosszantó apróságok vicces oldalának bemutatásában. A exfeleség a regény utolsó harmadában lép csak színre, és a belépőjével kezdődik az igazi tánc. A felszín alatt lappangó tragédia, egy valódi szerelemnek induló, sértett vádaskodásba fulladó, hosszú házasság meséje rétegről rétegre tárul fel előttünk, és ahogy egyre mélyebbre hatolunk ebbe a sötét, kusza, tekervényes kapcsolatba, úgy nehezedik ránk egyre több és több súly általa.
Sokáig visz bennünket tévútra. Sokszor még nevetünk is, őszintén, tiszta szívből, vagy azért, mert ismerjük jól magunk is, amin a szereplő keresztülmegy, vagy éppen azért, mert úgy gondoljuk, ez velünk soha nem történhet meg. Bandukolunk hát ebben a bő lére eresztett, minden sorában szórakoztató történetben, és tökéletesen gyanútlanok vagyunk. Nem tudjuk még, hogy valójában miről is van itt szó. A ráeszmélés pedig fájdalmas. Brutális. Gyomorszorító. Pokolbéli mélyütés.
A regény címe ugyanannyira beszédes, mint amennyire becsapós. Bajban van itt valójában mindenki. Együtt vannak bajban, bár nem veszik észre, vagy nem akarják észrevenni. Mert egy házasságban nem lehet egyedül bajban lenni, ahogy a válásban sem. Az út közös, együtt építjük, együtt rontjuk el, és együtt javítjuk meg. Már ha meg tudjuk javítani. Egy házasságban sosem csak te vagy bajban. Bajban van az asszony, a gyerekek, még a kutya is. Bajban lenni egy családban közös élmény, nem individuális szenvedési forma.
A Fleishman bajban van gazdag, markáns, átütő erejű, pontos jellemrajzokban bővelkedő, modern, pikáns és kíméletlenül éleslátó. Bár álcája a végén lehull, mégsem egészen női regény ez, sőt. A tanulság, amelyre jutunk nem tisztán feminista, inkább csak azt a célt szolgálja, hogy kiegyenlítse a nemek harcában a rajtuk csüngő súlyokat. Nem lázadást szít, csupán nyugtalanítóan szókimondó, emiatt kegyetlen is - kétség nélkül -, de ott mocorog benne az önkéntes önfeláldozás egy érdekes változata, melyet az önmegmentés mechanizmusa mozgat. Az, amikor az ember nyel egyet, felemeli a fejét, és kompromisszumot köt. Szembeköpi magát önmagáért, mert sokszor nem arra van szükségünk, amire a leginkább vágyunk, vagy amire azt hisszük, hogy a leginkább vágyunk. Mert néha elengedhetetlen felkötni magad az első fára, ugyanakkor elengedhetetlen, hogy legyen melletted valaki, aki a kötelet elvágja.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése