Ugrás a fő tartalomra

Ferdinand von Schirach: Büntetés - "Mi az igazság?"

"- Talán igazad van: nincs bűn, és nem kell bűntudatot érezni - mondta -, büntetés azonban van."

Ferdinand von Schirach: Büntetés c. novelláskötete (Parvonal, 2020) száraz, tömör, és nagyon lényegre törő. Kemény, rövid mondatokkal dolgozik, mert súlyos dolgokról ír, és nem követi el azt a hibát, hogy ezeket a dolgokat túlírja, vagy túlmagyarázza.  

A tizenkét igaz történetet tartalmazó könyv könnyen és gyorsan olvasható. Tulajdonképpen az a fajta, amit én általában "egyéjszakás kalandként" szoktam emlegetni. Nem azért, mert felejthető, hanem azért, mert olvastatja magát. Gördülékeny, viszonylag rövid, de ez nem válik hátrányára, mert igazából nagyon nehéz olvasmány. Megüli a lelket a morbid szókimondása, a szikár, tényekre szorítkozó stílusa, maga a téma: bűn és büntetés. Ki bűnös, és ki ártatlan? 

Az író, Ferdinand von Schirach szakmáját tekintve védőügyvéd, méghozzá ismert emberek, politikusok, és a maffia hírhedt védőügyvéde. Korábban már két, ehhez a mostanihoz hasonló, valós eseményekre építő novelláskötete jelent meg, valamint egy regénye. Hangneme nagyon egyedi, és nem sokat rejt véka alá, miközben az igazságtétel zegzugos berkeibe vezet be bennünket. Bemutatja a jogrendszer buktatóit, és azt, hogy egy ítélet meghozásakor mennyi minden múlik a törvény ellenére mégis magán az emberen. Azon, aki gyilkol, és azon, aki ítél. Az ok-okozati összefüggések hibátlan felvázolása ellenére nem keres mentséget az elkövetőknek, viszont nem is formál róluk igazán véleményt. Ezt a terhet minden kétséget kizáróan egyedül ránk hagyja, ő maga tökéletesen semleges. Szenvtelen közlésmódja az, ami igazán szíven üti az olvasót.

Schirach nem elvetemült sorozatgyilkosok, rablók vagy minden hájjal megkent maffiózók eseteit hozza el nekünk. Annál sokkal többet tesz. Bepillantást nyerhetünk általa a hétköznapi ember lelkének sötét, eldugott kis sarkaiba. Oda, ahová mi magunk soha senkinek nem engednénk, hogy betekintsen. Oda, ahol a "rossz" gondolatokat, érzéseket őrizzük. A gyenge pont, ahol törött vagy, ahol sebzett vagy, ahol nem vagy teljes. Egy anya, aki bosszút áll halott gyermekéért. Egy fiatalasszony, aki nem tudja elviselni, hogy döntéseinek súlya van, ám a jog karmaiból mégsem szabadulhat. Egy férfi, aki egy műanyag babába szerelmes, és annak védelmében bármire képes. Egy idős úr, aki csak nyugalomra, békére, csendre vágyik. Gyerekek, akiket tudatlanságból fakadó félelmük tesz bűnözőkké. Jönnek csak sorban, olyanok ők, mint te, vagy én. Tényleg, ezek akár mi is lehetnénk. Elvégre mindannyiunkban van egy jól őrzött fiók, melynek mélyén a "lényeget" rejtegetjük, és ha valaki pontosan abba az egy fiókba próbál erőszakkal betörni, akár nem tudatosan is, meglehet, belőlünk is ugyanilyen gyorsan válhatna erőszakos elkövető.

A bűn és bűnhődés örökérvényű dilemmája elevenedik meg az oldalakon. Az, hogy korántsem minden "fekete" vagy "fehér". A jó és a rossz egyaránt ott van mindenkiben. A lehetőségek tárháza végtelen. Néha a gyilkossal érzünk együtt, nem az áldozattal. Néha megesik az is, hogy azt mondjuk: "úgy kell neki, megérdemelte!" Tegyük kezünket a szívünk fölé, és valljuk csak be nyugodtan, hogy mind gondolkodtunk már így. Ez a könyv a bennünk rejlő kétes morál határait feszegeti, és lerántja a leplet torz igazságérzetünkről, és még torzabb büntetőtörvényeinkről.

Megjegyzések