Életem első Könyvfesztiválja. Mint egy óriási, gyönyörű zsibvásár. Nevek, arcok kavalkádja: híresek, és kevésbé híresek, furák, álmodozók, okosak, olvasni szeretők. Az itt-ott felbukkanó Finy Petra, aki most is, mint mindig, sudár volt, és elegáns. Rácz-Stefán Tibor, akit szégyenszemre, elsőre nem ismertem fel, de remek volt beszélgetni vele. Hadas Kriszta, amint a szeles napsütésben a könyvét dedikálta. A hőn szeretett Grecsó Krisztián, amint újra és újra leírta a nevét, talán már ezredjére aznap, az arca fáradt volt, de belülről ragyogott, és valahogy nagyon bölcsnek látszott.
Csupán egy napot töltöttem kinn, de az a nap igazán megérte minden percét. Remek "idegenvezetőm" volt, és remek, mi több: érdekes emberekkel sikerült megismerkednem. Igazából azért utaztam Budapestre, hogy részt vegyek Kal Pintér Mihály: Atyavilág c. könyvének bemutatóján, mely az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg idén év elején. A regényt még februárban volt szerencsém olvasni, az elsők között, és a legelső értékelés is az én "tollamból" született meg, amire azért büszke vagyok. Főleg, mert ezt a szatírát fontosnak és jelentősnek tartom egyedi stílusa, mélyről jövő embersége (kereszténysége), tisztánlátása és ötletes nyelvhasználata, gyilkos humora miatt. Maga a bemutató remek hangulatban telt, a szerzővel Filippov Gábor beszélgetett, a regényből pedig Gálvölgyi János színművész olvasott fel részleteket. A jóízű nevetés tehát garantált volt. A bemutató után sikerült szert tennem egy névre szólóan dedikált példányra az Atyavilágból, és persze a közös fotó, illetve egy rövidke, de jóízű beszélgetés sem maradhatott el Kal Pintér Mihállyal. (Üzenet a palackból a szerzőnek, avagy utóirat a margóra: Írjál még, Misi!)
Persze vásároltam is. Úgy mentem oda, hogy tudtam, miket szeretnék beszerezni. Ehhez képest teljesen más könyvekkel tértem haza. Engedtem az impulzív benyomásoknak, és egy kis blogger-társ ráhatásnak. Az alábbi szerzemények kötöttek ki végül nálam:
1. Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról (2019, Animus)
2. Kal Pintér Mihály: Atyavilág (2019, Athenaeum)
3. Sheila Heti: Változások könyve (2019, Libri)
4. Guillaume Musso: Central Park (2019, Park)
Backman számomra alap, úgy veszem a könyveit, ahogy levegőt veszek. Már nem is gondolkozom rajta. A helyzet az, hogy mire begyűjtöttem az eddigi életművét, és büszkén mutogattam, hogy teljes a gyűjtemény, addigra szinte már meg is jelent az újabb beszereznivaló. Jussi Adler-Olsen: Más bőrében c. regényét sajnos nem sikerült most megkaparintanom, de ami késik nem múlik. Helyette nagy izgalommal és örömmel várom, hogy végre sort keríthessek Sheila Heti: Változások könyve c. művére. A négy beszerzés közül ez az, amire igazán nagyon kiváncsi vagyok, úgyhogy a most olvasott Levendulaszoba után rögtön neki is látok, és természetesen bejegyzést is olvashattok majd róla.
Egy molytársam, mikor meglátta a négy darabból álló friss gyűjteményemet, azt kérdezte: "Kicsit zöld napod volt?" A válasz pár pillanatnyi gondolkozás után ki is csúszott az ujjaimból. Igen, zöld napom volt. Nevezhetjük véletlennek, de tulajdoníthatjuk mindezt a tudatalatti lassan őrölő malmainak is. Vonzott a zöld, mert kellemes, pozitív energiákban gazdag, jelentős és szép napom volt. Olyan emberekkel töltöttem az időt, akikkel érdemes volt időt töltenem. Olyan emberekkel beszélgettem, akikkel érdemes volt beszélgetni. Hasonszőrűek motiváló, biztonságos társaságában élvezhettem ki a Könyvfesztivál utolsó napjának minden értékes percét. Ezer éve nem éreztem már magam igazán drámaisnak, ám ezúttal visszaköszönt az a bizonyos régen elmúlt, régen hiányolt öntudat és életérzés. Köszönöm nektek. Jövőre találkozunk ugyanitt! Ki nem hagynám többé semmiért sem.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése