„Árad belőle a jóság, érted. Mások hagyták volna, hogy a sérülés
beszennyezze őket. De ő nem.”
Többször elmondtam már, és nem győzöm ismételni, hogy Lisa Jewell kiváló szerző. Magabiztosan, jó érzékkel ír, és a bennünk élő sötétséget meglepően jól ismeri. A megmaradt
lakók a hazánkban is nagyon népszerű, A fenti lakók című thriller folytatása, és eredetileg meg sem akarta
írni. Őszintén örülök, hogy végül mégis megtette.
Való igaz, a folytatások általában az első rész nyomába sem érnek, de
ebben az esetben ez nem igaz. A regény rendkívül színvonalas, feszültséggel, fordulatokkal teli, és a
végsőkig megtévesztő. Egyetlen betűje sem felesleges. A középpontban ezúttal a vészjóslóan megszállott, disszonáns személyiségű Henry áll, és minden tette gyomorszorító előérzetet kelt az olvasóban.
A mellékszálak nem csupán töltelékek, hanem saját jogon élnek, kikerekítik,
egésszé teszik a cselekményt. Éppen annyira kidolgozottak, amennyire kell, hogy
megértsük bizonyos karakterek motivációját. Szépen belesimulnak az összképbe,
és biztos támasztékot nyújtanak a végső megoldásnak.
Minden annyira egyben van ebben a könyvben, hogy nem tudok benne hibát
találni. Az idősíkok és az elbeszélők váltogatása mesteri munka, mert nem
zökkent ki a ritmusból, viszont további oldalak azonnali elolvasására késztet. A
vége nekem kifejezetten tetszett. Megkönnyebbültem tőle. Arra gondoltam, hogy
igen, ez így helyes, ennek így kellett lennie. Tökéletes.
Manapság már tényleg pokoli ritkán olvasok krimit vagy thrillert, de egy
Jewell-regényre soha, semmilyen körülmények között nem mondok nemet, és soha
nem is csalódom benne. Ezt a könyvét önálló olvasmányként nem ajánlom, de ha
ismerkedni akarsz a munkásságával, ezzel a duológiával kezd. Garantáltan be fog
szippantani a világába, és többé nem ereszt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése