„Mindenhol ott van, minden pillanatban, miközben egyikben sem. Minden
pillanatomról lemarad, és nem tudom, melyikre rosszabb gondolnom, arra, hogy
itt maradtam nélküle, vagy arra, hogy ő nélkülem létezik valahol.”
Christina Hobbs és Lauren Billings az én képzeletbeli barátaim. Napsugarat,
vidámságot, életörömet hoznak a szürke hétköznapokba. Így aztán ezt a könyvüket
is nagyon vártam, és egy nap alatt elolvastam.
A helyzet az, hogy ezúttal azonban nem azt kaptam, amit tőlük
megszoktam. A történet humort csak nyomokban tartalmazott, és azt a kicsattanóan
életigenlő stílust, amit annyira szeretek, felváltotta valami sötét, bársonyos melankólia.
A téma túlsúlyos, és a főszereplőnő – érthető módon – tökéletesen biztonsági
játékos.
Szülők elvesztése, gyerekkori traumák - aki erre épít fel egy romantikus
regényt, annak tudnia kell, hogy talán át kell lépnie a műfaj határait, és a
Lauren-páros sajnos ezt most elmaszatolta picit. Az alapszituáció annyira
összetett, hogy ehhez kevés volt ez az oldalszám. Sem a szereplők, sem bizonyos
jelenetek nem lettek eléggé kidolgozva. Néha túl gyorsan pörgették az eseményeket,
és néhány fontos mozzanat felett egyszerűen elsiklottak.
Azt le kell szögeznem, hogy ettől ez még mindig egy elragadó szerelmes történet.
Egyszerűen nem bírtam letenni. Nem emlékszem, mikor történt velem utoljára
ilyen. Az írónők becsülettel próbáltak igazán mélyre menni, és a
kísérletük nem volt teljesen sikertelen. Át tudtam érezni a főhősnő fájdalmát, a
veszteségeit, a félelmeit.
A Szerelem és egyéb szavak nem hibátlan munka, de tisztességes. Nőies,
őszinte érzelmekkel teli, és nagyon bánatos. Sodrónak és felkavarónak is
mondhatnám, hiszen egy teljes délutánt töltöttem miatta a kanapén étlen-szomjan.
Az igaz, hogy egyszer sem nevettem közben, ellenben olykor elszorult a torkom. Nincs más hátra, mint bevallani, hogy ez még így is igézően szép volt.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése