Tiszta lappal a világban

„Árad belőle a jóság, érted. Mások hagyták volna, hogy a sérülés beszennyezze őket. De ő nem.” Többször elmondtam már, és nem győzöm ismételni, hogy Lisa Jewell kiváló szerző. Magabiztosan, jó érzékkel ír, és a bennünk élő sötétséget meglepően jól ismeri. A megmaradt lakók  a hazánkban is nagyon népszerű, A fenti lakók című thriller folytatása, és eredetileg meg sem akarta írni. Őszintén örülök, hogy végül mégis megtette. Való igaz, a folytatások általában az első rész nyomába sem érnek, de ebben az esetben ez nem igaz. A regény rendkívül színvonalas, feszültséggel, fordulatokkal teli, és a végsőkig megtévesztő. Egyetlen betűje sem felesleges. A középpontban ezúttal a vészjóslóan megszállott, disszonáns személyiségű Henry áll, és minden tette gyomorszorító előérzetet kelt az olvasóban. A mellékszálak nem csupán töltelékek, hanem saját jogon élnek, kikerekítik, egésszé teszik a cselekményt. Éppen annyira kidolgozottak, amennyire kell, hogy megértsük bizonyos karakterek motivációját...

„Mindenhol ott van, minden pillanatban, miközben egyikben sem. Minden pillanatomról lemarad, és nem tudom, melyikre rosszabb gondolnom, arra, hogy itt maradtam nélküle, vagy arra, hogy ő nélkülem létezik valahol. ” Christina Hobbs és Lauren Billings az én képzeletbeli barátaim. Napsugarat, vidámságot, életörömet hoznak a szürke hétköznapokba. Így aztán ezt a könyvüket is nagyon vártam, és egy nap alatt elolvastam. A helyzet az, hogy ezúttal azonban nem azt kaptam, amit tőlük megszoktam. A történet humort csak nyomokban tartalmazott, és azt a kicsattanóan életigenlő stílust, amit annyira szeretek, felváltotta valami sötét, bársonyos melankólia. A téma túlsúlyos, és a főszereplőnő – érthető módon – tökéletesen biztonsági játékos. Szülők elvesztése, gyerekkori traumák - aki erre épít fel egy romantikus regényt, annak tudnia kell, hogy talán át kell lépnie a műfaj határait, és a Lauren-páros sajnos ezt most elmaszatolta picit. Az alapszituáció annyira összetett, hogy ehhez kevés volt ez az...