"Arra gondolok, hogy mindannyiunkat kínoz a bizonytalanság. Nem tudjuk, miért lépett le a pasink. Nem tudjuk, mi a baj az egészségünkkel. Nem tudjuk, megmenthettük volna-e a fiunkat. Előbb-utóbb mindnyájunknak el kell fogadnunk az ismeretlent, a megismherhetetlent. Néha sose tudjuk meg, mi miért történt."
Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla? c. kötete az én olvasmánylistámon igazi kakukktojás. Nem szeretem az önsegítő könyveket. Mondhatnám azt is, hogy évek óta kerülöm az efféle irodalmat, mint pallérozott ökoturista a grizzly medvét. A könyv a 21. Század Kiadó egyik újdonsága, így, miután óvatoskodva körülszaglásztam picit, úgy döntöttem, adok neki egy esélyt, és milyen jól tettem! Szarkasztikus, lehengerlően őszinte, jó hangulatú, mégis erős gondolati világgal fűszerezett írás ez, mely nem kívánja megmondani a tutit, ellenben többek között elmeséli azt is, hogyan zajlik egy terápia, ha ilyesmire adod szegény fejed.
Nagyon szerettem azt a könnyed, mentásan balzsamos, üde stílust, amelyben ez a nehéz téma tálalásra került. Az élethez humor kell, főleg akkor kell nagyon, ha az élet éppen a nem kedves ujját tolja az arcunkba nagy elánnal. Olyankor van a leginkább szükségünk arra, hogy ha fogcsikorgatva is, de találjunk legalább valami halavány kedélyességet a történésekben, másként valószínűleg menthetetlenek vagyunk. Azt hiszem, dióhéjban talán ennyiről is szól ez a könyv. Lori Gottlieb, a sikeres író és médiaszemélyiség Hollywoodban él. A tévésorozatok világából éles váltással nyergelt át a pszichoterápia területére, mert mindig is valami olyasmit akart csinálni, ami igazán emberközeli és valóságos.
Az Akarsz beszélni róla? c. könyvében mesél a saját útjáról, hogy hogyan lett belőle végül terapeuta, az életéről, a gondjairól, korlátairól, ugyanakkor különféle szignifikáns eseteket is bemutat a saját praxisából. Ez a különleges, színes elegy olyanféle megrendítő, kedves, kuszán szellemes történet-bokrétát alkot, amely nem csak szórakoztató, de mindenképpen tanulságos is. Bizonyos szinten önvallomás ez, mert feltárja a mellkasát és megmutatja dobogó szívét, azaz a terapeuta mögött megbúvó esendő embert.
Egy elviselhetetlenül nárcisztikus, önelégült tévés. Egy kedves, csodálatos személyiségű, ám sajnos halálos beteg harmincas feleség. Egy önáltató, kétségbeejtően fiatal alkoholista. Egy szépkorú asszony, aki szomorú elszigeteltségben éli mindennapjait. És persze maga Lori Gottlieb, akit derült égből villámcsapás: csalárdul elhagyott a Pasi. Így lesz a pszichológusból aggodalmas, dühös, megszállott, síró-rívó kliens valaki más kanapéján, miközben ő maga minden tudását, profizmusát, empátiáját latba vetve igyekszik segíteni azokon, akik viszont az ő díványán kötnek ki hétről hétre.
"Fog fájdalmat érezni, mindenki érez fájdalmat, de ennyire azért nem kell szenvednie. Arról nem dönthetünk, ér-e bennünket fájdalom, de arról igen, szenvedünk-e." - írja, és mélységesen igaza van.
Ez valójában nem egy önsegítő, önfejlesztő írás, vagy legalább is nem erőszakosan megmondós típusú. Nem szolgál sem aranyosan csillogó instant megoldásokkal, sem jól használható sablon tapaszokkal a szív sebeire. Ereje az egyes szereplők fejlődéstörténetében rejlik, és abban a titokzatos, mélyre ágyazódott, öntudatlan reményben, ami az embernek tökéletesen sajátja. Érzékeny, okos, helyenként könnyekig megható, helyenként iszonyúan vicces könyv, mely fejlett empátiás készséggel, iróniával, és együttérzéssel igyekszik lavírozni az emberi lélek bizonytalan kézzel rajzolt, zilált útvesztőjében.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése