"Sosem szerettem az ilyen szavakat, mint dicső és szent, és az ilyen kifejezéseket, mint hiábavaló áldozat. Pedig hányszor, de hányszor hallhattuk őket, szakadó esőben sorakozva, oly messziről, hogy csak a kiáltás ért el a fülünkbe, és hányszor olvashattuk őket a kiragasztott hirdetményeken, melyeket a régi hirdetmények fölé ragasztottak a plakátragasztók, és én mégsem láttam soha semmi szentet, és a dicsőségben nem vettem észre semmi dicsőt, az áldozatok pedig a chicagoi vágóhidakra hasonlítottak, csakhogy ezt a húst itt elásták, mert mert nem lehetett fölhasználni semmire." Ernest Hemingway: Búcsú a fegyverektől c. klasszikusa volt a következő a sorban a 21. Század Kiadó elegáns, meseszép külsejű kiadói sorozatában. Őszintén megmondom, ezt a regényt szeretem a legkevésbé az amerikai próza kiemelkedő alkotójának tollából. A mondataiért, a gondolati világáért, a világos meglátásaiért, azokért a velős, erőteljes, markáns kijelentésekért érdemes elolvasni, amit a történetbe...