"Mert ami egyeseknek csak egy sóhaj, másoknak hosszú regények sokasága. Mindenki elmondja a maga történetét, akár nyúlfarknyi, akár hosszadalmas. Neki éppen elég volt. Pont, amennyi szükséges. Egy perccel sem több, egy perccel sem kevesebb. Hát így megy ez...{}"
Sokszor mondják, hogy a nő, az asszony a díszlet része egy sikeres férfi mögött. A puha vánkos, az otthon melege, a stabilitás. Való igaz, ez is egy asszony: háttérzaj a férfiak sarkos világában. Ugyanakkor kell, hogy individuális legyen, megkérdőjelezhetetlenül önmaga. Kell ez ahhoz, hogy számba vegye önmagát: hogy megéli, és használja nőiségét. Nem verseng a férfivel, alkotását, művészetét, bármiben is rejlő tehetségét nem a győzelemre, csupán önmaga kiteljesítésére, kifejezésére használja. Ezáltal nő nagyra. Emlékezetes, karakán, tiszteletre méltó, szeretetet érdemlő valakivé. Frida Kahlo ilyen asszony volt.
F. G. Haghenbeck érdekes felépítésű, igazi, mexikói recepteket is tartalmazó, magával ragadó regénye, a Frida füveskönyve, egészen részletesen, egészen szívbe markolóan tárja fel a festőnő szenvedéllyel és szenvedéssel teli élettörténetét a kicsiny gyermekkortól a viszonylag korán bekövetkező, fájdalmas haláláig. Ennek a kiemelkedő, makacs, önálló, érzelmes asszonynak nem csak a halála, de élete is nehéz, és megpróbáltatásokkal teli volt. Éveit végigkísérték gyermekkori betegségének, és súlyos balesetének utóhatásai: rettenetes fájdalmakat élt meg élete minden napjának minden percében. Mégis élni akart: csak még egy napot, csak még egy percet, csak még egy lélegzetvételnyit. Mindig csak még egy kicsit. Rettegett az életéért. Állhatatosan küzdött érte. Ő úgy hitte, a Halállal kötött egyezséget, és ehhez az eskühöz utolsó pillanatáig jellemesen tartotta magát. Ugyanúgy, ahogy minden máshoz: minden döntését, és az ezekből fakadó minden következményt méltósággal viselt. Mindennek megfizette az árát, zokszó nélkül. Felemelt fejjel élt egy olyan férfi mellett, aki gyermeteg zsarnokságával, és állandó, nem is titkolt hűtlenkedéseivel folyton bizonyította, mennyire nem méltó felesége szerelmére.
A regény sorain keresztül egy egyenes, kitartó, félelmekkel és érzelmekkel teli, rátermett asszony lelkivilága bontakozik ki szép lassan. A különös kislány, aki megküzd a halállal, és a különc, lázadó kamasz, aki másodjára is meggyőzi a Kaszást: maradni akar, bármi áron! Életet választott, nem örömöt. Tudta. Ezért tűrte olyan sztoikus, méltóságteljes nyugalommal mindazokat a csapásokat, amiket döntése mért rá. A szerelem nélküli életet. A gyermek nélküli életet. A csalódásokkal, veszteségekkel sűrűn megpakolt, keserves éveket. Kétszer vetélt el, mire beletörődött a megváltozhatatlanba, és kétszer szeretett, mielőtt belenyugodott megbízhatatlan férje melletti áldatlan házasságába. Olyan féktelenül, dühödten vágyta az életet, hogy lemondott minden lehetséges öröméről önként is, mert babonásan hitt abban, ha megszegi a Halálnak tett ígéretét, az eljön érte.
Frida Kahlo erős asszony volt. Egyszeri, megismételhetetlen, utánozhatatlan, fenséges asszony. Szerelme nem ismert határokat, értelmét ő maga szorította bizonyos korlátok közé. Hisztérikusan festette önmagát, mintha újra akarta volna teremteni a nőt, aki végül lett belőle. Boldogtalan, de fénylő, dacos csillag. Érzéki, elegáns, zabolátlan szépség. Egy nő, akitől mi, a modern kor tévelygői, mi, akik youtube videókból, és influencerek segítségével próbáljuk megélni nőiességünket, amiről lassan azt sem tudjuk, mi fán terem, mi, akik vagy a házasság önfeláldozásában, vagy az önérvényesítés ridegségében vergődünk, tanulhatnánk. Tanulhatnánk arról, miként is lehet megalázottan is büszkén élni, tiszteletet, csodálatot kiváltani, elviselni önmagunkat, cipelni a sorsunkat. Félreértés ne essék, az önbüntetést, a céltalan, oktalan önostorozást nem tartom követendő példának. Ám az önérzet, az önbecsülés ennek a mexikói festőnőnek mégsem voltak ismeretlen fogalmak. A maga módján megélte, kiteljesítette őket. Teremtett valamit, ami megmásíthatatlanul, elvehetetlenül ő volt, és fennmaradt. Elleshetnénk tőle a fortélyt, hogyan kell soha fel nem adni. Akarni élni, mindenképpen, és kihozni a legjobbat abból, ami jutott, bármilyen kevés is legyen az. Felülemelkedni. Kitartani. Hinni valamiben, bármiben. A tevékeny női élet, a megélt, őszinte szexualitás, és a szuverén kiteljesedés szimbóluma tör át a sorokon, és megérint minket. Nyomot hagy. Remélhetőleg. Nyomot, mely kitörölhetetlen, és egy halovány sejtést: talán így is lehet.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése