Tiszta lappal a világban

Kicsit szomorúvá tesz a gondolat, hogy vége a hosszú, fényes napoknak, és még ki sem nyíltam igazán, máris újra kezdődik a végtelen éjszakák és a hideg hajnalok időszaka. Ezért gondoltam, körbenézek a polcomon és összeszedek öt könyvet ami megkönnyítheti az átállást nem csak számomra, de számodra is. Gyere velem, induljunk neki együtt az ősznek! 1. Még egy kis nyár (In the summertime by Mungo Jerry) Christina Lauren – Nem mézeshetek Habkönnyű, rémesen vicces, édes finomság, ami elűzi a csúnya felhőket. Nincs más dolgod, mint levetni magad a kanapéra, és gondtalanul élvezni ezt a váratlan és merész képzeletbeli utazást a béke egyik fűszoknyás-napfényes szigetére.   2. Búcsú a nyártól (Naked as we came by Iron&Wine) Jón Kalman S tefánsson: Nyári fény, aztán leszáll az éj Nyári fény, aztán leszáll az éj – így van ez, és ezt a legegyszerűbb, leghétköznapibb dolgokkal lehet a legjobban elmesélni. Egy szikla. Egy ház, melyet Éjszakai égboltnak hívnak. A tenger. Fagypúpo...

„Őszintén áldozatnak érezte magát, nemcsak néhány társadalmi és emberi igazságtalanság áldozatának, de a velem való kapcsolat áldozatának is, hiszen én egyáltalán nem akartam őt. Képtelen volt elfogadni, hogy ez a kislány, akinek bármit megadott volna, visszautasítja. Elviselhetetlen nárcisztikus sebet ejtettem rajta. Az erőszak tehát szükséges büntetés volt, hogy végre megtanuljak engedelmeskedni.” Mindig azt akarja tudni az ember, hogy a másik miért követte el a bűnét. Ám az igazság az, hogy vannak bűnök, amik esetében nincs enyhítő körülmény. A tett jellege már önmagában kizárja a megbocsátás lehetőségét. Mondd meg igaz lelkedre, elolvastad a fenti gondolatmenetet, megtudtad miért abuzálta éveken át a nevelt lányát ez a férfi. Mit érzel most? Könnyebb lett, érthetőbb, most, hogy már tudod az okát? Sinno egyébként labilis. Írásában egyaránt éreztem távolságtartást, önmagával is kíméletlen őszinteséget, elfojtott haragot és némi megvetést az olvasók, úgy általában a társadalom f...

„Ez a gyilkos háború, amelynek egy egész nép itta a levét, amely két országot is szorosan érintett, és amellett, hogy pokoli összegekbe került, rengeteg áldozatot szedett, egyedül egy eljárásbeli hiba miatt tudott ennyire elhúzódni, azért mert a rendszerbe beépült egy alattomos kiskapu.” Vive Lemaitre! Rég nem olvastam ilyen remek, sokrétű, fordulatokban gazdag családregényt. Zárójelben jegyzem meg, hogy a családregény művészi szabadságot biztosító jellege miatt igen sokféle lehet, és ebben az esetben a történelmi kalandregény éppúgy helytálló jellemzés. Lemaitre ráér. Egy temetési menetnek beillő hagyományos családi zarándoklattal indít, és megőszülsz tőle. Egyenként, részletesen bemutat minden jelentős szereplőt. Velük kínlódjuk végig magunkat Bejrút utcáin. A kényszerítő erő úgy hat ránk, mint egy tálnyi meztelen csiga. Túl sok oldal, túl sok betű van még hátra. Mi lesz ebből? Lemaitre zseniális. A zarándoklat valóban temetési menet, és ez a tény olyan fájdalmasat üt rajtad a...