„Amikor Lót
felesége hátranézett, sóbálvánnyá vált. A sóbálvány oszlopot jelentett, az
oszlop támasztékot, a só tisztít, de mindez kevés cserébe azért, hogy
elveszíted önmagad. Sokan visszamennek, de nem élik túl, mert egyszerre két
valóság kebelezi be őket. Az ilyesmi megterhelő. Vagy besózod, vagy
megsemmisíted a szíved, vagy választasz a két valóság közül.”
A helyzet
az, hogy vissza kell menni. Ebben biztos vagyok. Össze kell olvasztani a két
valóságot, hiszen egyikből jutottál a másikba. Nem odavarázsolódtál egy
csettintésre, ahol most vagy, hanem lassú metamorfózissal alakultál,
préselődtél azzá, aki vagy.
Huszonhárom
évesen ezt az ember még nemigen tudja. A szerző sem tudta, de csodálatosan
érett mondatai vannak, biztos eszköz kezében az irodalom. Szerintem már ilyen
fiatalon jó író volt, ami nagy szó.
Egyedi
szerkezetet hoz létre a szövegében. Nem használ túlzó nyelvi virágokat,
hatásvadász, lírai körmondatokat (amiket egyébként én szeretek). Mégis pontosan
megtervezi, mit fog írni, és hogyan fogja leírni azt. Nincs benne semmi, ami
esetleges vagy suta lenne. Határozott vonalon halad, még ha az a vonal szaggatott
és girbegurba is. Ebben is szándék van, és ettől lesz olyan sajátos ez a könyv.
A vallásos
hit fundamentuma jelenik meg benne. Az a fajta hit, ami úgy beépül,
hogy igazából sosem veted ki magadból, történjen bármi. Azt talán
megkérdőjelezi, hogy Isten alapvetően jó-e, de a létét sohasem. Leginkább felnövésregényként tudnám aposztrofálni. Főhősünk túl korán lesz felnőtt, és a szó legszorosabb
értelmében nem lázad. Egyszerűen csak nem fordul önmaga ellen, és ez kivételes
belső erőről árulkodik.
Ebből az
erőből indul ki, és teszi fel a kérdéseit visszatekintve múltjára. Érzékenysége
megkapó, szellemessége élénk, őszintesége nyers, ártatlansága szívszorító. Azért
nem nevezem a queer irodalom úttörőjének, mert a másnak levés bármilyen
formájára ráhúzható a minta, amitől csak még egyetemesebb, időtálóbb lesz. Kiváló első regény. Úgy általában regénynek kiváló.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése