„Koncentráljunk, ássuk bele magunkat, aztán próbáljuk meg
átlátni a dolgot.”
Sok
szerencsét hozzá! Janice Hallett nem
könnyíti meg a mindannyiunkban rejtőző Sherlock dolgát. A színjáték című regény nagyon sok szempontból újdonság. A
legnagyobb vonzereje számomra az, hogy visszahozza a békebeli krimik agymunkára
apelláló stílusát. Másrészt, ez egy modern levélregény. A történet e-mailek és
üzenetváltások végtelen sorozata.
Számtalan
szereplőt vonultat fel, és a szoros közösségekben megbújó feszültségekre
alapozva építi fel a bűntényt, és annak megoldását is. Engem kifejezetten
szórakoztatott az ironikus megjegyzésekkel teletűzdelt szöveg, mely pontosan
megmutatja a látszat mögötti valóságot ember és ember között. Jó párszor
felnevettem, még többször gonoszdin mosolyogtam, és bizony megesett, hogy
felhördültem egyes részek olvasása közben. Rendesen magával ragadott.
Felüdítő
volt végre egy olyan krimit olvasni, ami nem a patakokban ömlő vérrel és az
olvasó minél erőteljesebb sokkolásával kíván hatást elérni. Továbbá lenyűgözött
az is, hogy ez egy elsőkönyves író munkája. Nem hibátlan, persze, de letaglózó
teljesítmény egy még gyakorlatlan alkotótól egy ilyen aprólékosan, ravaszul
összerakott sztori.
A
rendkívül manipulatív, csavaros cselekményvezetés engem bevitt a málnásba. Volt
pár dolog, amit megsejtettem, mint macska az esőt, de némelyiket aztán el is
vetettem bizonyos félreérthető, szándékosan megvezető utalások miatt. A
homályban tapogatóztam, és ezt nagyon élveztem. Nem mondom, hogy semmit nem
tudtam kibogozni belőle, de a gyilkos személyére nem tudtam fényt deríteni.
Ez a
könyv egy remek kaland. Izgalmas, gördülékeny, szórakoztató és kifejezetten
igényes. Eleven logikai játék, mely lankadatlan koncentrációt, kiváló
emberismeretet, és rejtvényfejtés iránti elkötelezett szenvedélyt igényel.
Számomra kihívást jelentett, és pompásan mulattam az olvasása közben. Jó szívvel
ajánlom, és nem csak a műfaj szerelmeseinek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése