"Mit lehet tudni a sorozatgyilkosokról? – próbál emlékezni. Leginkább azt, hogy amerikaiak. Magyarországon nem őshonosak, szinte soha nem lehet találkozni élő példánnyal, erre most felbukkan egy itt, a semmi kellős közepén."
Ott ül előtted ez a nagyon megnyerő, halk szavú, szelíd, intelligens fiatalember. Igazából olyannak tűnik, mint aki kettőt se szól szívesen. Korántsem sztáralkat, bár kell-e egy jó írónak feltétlen annak lennie? Egyszerű, hétköznapi fiatal férfi. A szerkesztője simán "ledumálja", bár a szerkesztőjét ismerve, ez talán mégsem akkora csoda. Mégis felfigyelsz rá. Van benne valami. Első könyves magyar író. Szelle Ákos. Minden jó szónak, minden érdeklődésnek örül, de mintha kicsit megszeppent lenne. Forgatod a könyvet, nézed jobbról, nézed balról, és nem érted. Azt mondják, akik már olvasták, hogy ez a regény brutális, nagyon beteg, gyomorforgató. Újra ránézel Szelle Ákosra, és nem hiszed el. Most már te is tudni akarod, ezért megveszed a könyvet.
Ez történt velem tavaly októberben, a Margó Irodalmi Fesztiválon. Abszolút impulzus vásárlás volt. Hónapokkal ezelőtt olvastam, de csak most jutottam odáig, hogy össze is tudjam foglalni mindazt, amit érzelmileg kiváltott belőlem. Az Animus Kiadó bátor húzása volt ez a könyv 2019. őszén, mert egy első könyves magyar írót nem könnyű eladni, különösen nem akkor, ha nyíltan vállalja, hogy magyar. Nincs jól csengő írói álnév, nincs porhintés, felesleges titokzatoskodás.
Szelle Ákos: Sebek a falon c. regényét leginkább thrillernek aposztrofálnám, mi több: pszichothrillernek. A skandináv krimikre annyiban hasonlít, hogy nagyon súlyos témát dolgoz fel, egészen szókimondó módon. A stílusa depresszív és komor, a borongós, pesszimista, önsajnáló magyar habitus erős vezérvonalként húzódik végig rajta. A történet maga, és a megdöbbentő végkifejlet valóban nagy mélyütést visz be. Nem csupán borzongsz, de megbotránkozol, sőt: viszolyogsz tőle. Igazából a lehúzó vádakat még most sem értem, mert ez a kötet semmivel sem visszataszítóbb témáját tekintve, mint sok más hasonló könyv a mai piacon. Nem árulok el nagy titkot azzal, ha leírom, a családon belüli erőszak, és a vérfertőzés kap hangsúlyos szerepet ebben az alkotásban. Rengeteg skandináv krimi szól ugyanerről, nem kevésbé szabadszájú hangnemben.
A főszereplő, Koszner Barnabás több feldolgozatlan traumát hordoz, sötét gondolatokkal terhelt, kissé agresszív, és búskomor. Egy napon arról tájékoztatják telefonon - egy rendőr - , hogy a hosszú évek óta nem látott édesanyját, akit engesztelhetetlenül gyűlöl valamilyen okból, valaki brutális kegyetlenséggel megkínozta, és meggyilkolta. A fiatalember kelletlenül bár, de hazamegy hát szülőfalujába, Verkénybe, hogy a temetés körüli ügyeket elintézze. Mindeközben Rigó felügyelő, aki életében nem látott még gyilkosságot, minden erejét latba vetve megpróbálja felderíteni a csendes, szürke, poros faluban egymást követő, egyre kegyetlenebb mészárlásokat.
Szelle Ákos helyenként nagyon eltalálja, helyenként nagyon nem, de az kétségtelen, hogy a Sebek a falon c. regény felett nem lehet egyszerűen elsiklani. Így, vagy úgy, de nyomot hagy. Maradandót. Trágár szavak, lassan feltáruló, borzalmasabbnál borzalmasabb családi titkok, a nagy magyar kilátástalanság. Egy mélyről induló, és még mélyebbre süllyedő, torokszorító történet, mely kétségkívül betűről betűre a képzelet szüleménye. A könyv bizonyos aspektusokból nézve nem feltétlen marad a realitás talaján, ám a lényeg, az érdemi lényeg az, hogy akár valóság is lehetne ez a hátborzongató, hajmeresztő fikció. Kövezzetek meg érte: én szerettem. Sokkoló tabudöntögető. Céltalan ámokfutás. Riasztó, szürreális fantázia. Olyan ez a könyv, mintha egy régi, hullámos, kopott, szürke, koszos tükörbe néznél bele: a kép életlen, homályos, eltorzult. Idomtalan, amorf szörnyeteg benne az ember.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése