„Ha valamelyik galambom elhagy, hogyan haragudhatnék rá? Az én hibám, hogy nem csináltam nekik elég jó galambházat. Biztos nem voltak elég boldogok, hogy maradjanak… Lelèpnèl, ha boldogtalan lennél, nem?” A szerző előző könyve olyan erős érzelmi reakciót váltott ki belőlem, hogy túladtam rajta, mert nem bírtam elviselni. Ám a szelíd Mungo a lelkemen hagyta rajta szorongásának cakkos szélű fognyomait, és most már sosem feledem. Itt lakik benn. Ez a regény egy nagyon pontos társadalmi látlelet. A nyomor csak kivételes esetben présel gyémántot az emberből. Egyébként a hozadéka az agresszió, az alkoholizmus, és a bűnözés. A fiatalok elkallódnak. Sokan idő előtt lesznek szülők, vagy kerülnek börtönbe, és ebben a világban ez a kettő tulajdonképpen egyre megy. Ilyen körülmények között kénytelen boldogulni a tizenöt éves Mungo, aki ráadásul különbözik kortársaitól. Érzékeny, finom lélek. Szép, mint egy angyal. Puhány. Ideges. Véresre csipkedi folyton rángatózó arcát. Megrágcsálja a távirányít...
Elektronikus üzenet Janice Hallettnek, Az alpertoni angyalok rejtélyes esete című krimi szerzőjének, 2025. március 21.-én Kedves Janice, Ella vagyok, könyves blogger, és félig-meddig titokban amatőr író. Szeretném elmondani, mennyire lenyűgöz a munkássága, különös tekintettel legutóbbi regényére. „Úristen, micsoda történet! Nem csoda, hogy nagyot sóhajtok utána.” (Idézet a maga könyvéből. Olcsó húzás, remélem megbocsátja.) Ez a dolog a szektákkal, a spiritualitás árnyoldalaival, illetve a hatalmi pozícióban lévő emberek határtalan aljasságával egész egyszerűen zseniális. Mondja, hogy jutott ez az eszébe? Hogyan ír, egyáltalán? Leül egy este, és csak úgy jön, vagy sokat gondolkozik egy-egy ötleten? Hozott anyagból dolgozik, valós eseményekre alapozva? Érdekelne, készít-e jegyzeteket, piszkozatokat, zaklatja-e kedves és kedvetlen rokonait, barátait és üzletfeleit, hogy olvassák el a félkész regényeit? Az is érdekelne, de csudára, nem lehetnék-e én is a barátja, netalán legalább valami ra...