Tiszta lappal a világban

"– Jól jegyezd meg, amit most mondok neked. A műhelybe ne menj be soha. De ha véletlenül oda tévednél, akkor se vetkőzz le. Főleg apád előtt ne ." Péterfy-Novák Éva nem sunnyogja el. Azt hiszem, ő az a fajta nő, aki soha semmit nem sunnyog el. Ez az első benyomásom róla, amikor találkozunk. Hallom beszélni. Látom a mimikáját, a mozdulatait. Szelíd nő. Halk szavú. Nagyon okos. Látszik rajta, hogy erős; a lelke az, valami ott belül, ami őt magát is tartja. Gerince van. Olyan asszony, akire fiatalabb, tapasztalatlanabb nőként érdemes odafigyelni. Nem hangos, nem erőszakos, nem zsinatol, talán pontosan ezért figyelsz oda jobban, amikor beszél. Megvan benne ez a csodálatos képesség, kétségtelenül. Apád előtt ne vetkőzz -, már a cím is olyan, mint egy baljós intelem, rosszat sugall, keményen és szikáran. Ijesztően. Ez a mondat, ha elhangzik egy anya szájából, megfélemlíti bármelyik gyermeket. Akár van alapja, akár nincsen. Mint egy negatív ómen, mint egy fekete felhő, ...

"Ki nem áhít, ki nem igényel holdat, amelyet csodálhat, mesebeli üveg és arany várost az óceán túlsó partján? Ki erősködne, hogy hús-vér szeretője – a férfi az ágyában, aki elfelejti kidobni a használt papír zsebkendőket, aki megitta az utolsó adag kávét, mielőtt munkába ment – az a hold, vagy az a város?" Cunningham A Hókirálynő című regényében, ha szabad így fogalmaznom, nem távolodik messzire önmagától. Az alapkoncepció talán már a megszokott. Vannak fogásai, vannak axiómái, amiktől nem tér el. Ezek az ő jellegzetességei, amivel minden írót megvert a sors, amiből kitörni nem tud, legyen bármekkora tálentum. Általában három főszereplője van. Általában két férfi és egy nő. Általában az egyik férfi homoszexuális. Általában a szexualitás nála nyílt és behatárohatatlan, karakterei nem bizonyos nemi jellegzetességekhez vonzódnak specifikusan, hanem valamihez, ami többnyire megfoghatatlan. A szépséghez, függetlenül attól, hogy az a szépség férfihez vagy nőhöz tartozik-e. ...

"Olvass, tanulj, szeress, élj! Becsüld az életet, tiszteld a világod, és akkor talán soha nem válik valósággá egyik elgondolkodtató történetem sem. Légy boldog, nevess nagyokat, élvezd az életed!" A Jaffa Kiadó egyik őszi újdonsága volt ez az ötletes könyvecske. Dombóvári István , a népszerű humorista ezúttal rövidke, modern életünket kifigurázó novellák gyűjteményével ajándékozott meg bennünket. A Netperces novellák kivitelezése kedves, és leleményes, igazán egyedi: a könyv teljes egészében úgy néz ki, mintha egy kicsike laptopot tartanál a kezedben. Olvasni is így kell, a tördelése ugyanis vízszintes. Nem mondom, hogy ez  feltétlen kényelmes megoldás, de nagyon kreatív, tekintetbe véve azt is, mennyi helyes illusztráció tarkítja még ráadásként az oldalakat. Egyéjszakás könyv, egyrészt azért, mert olvastatja magát, másrészt, mert könnyed, laza szórakozást nyújt.  Dombóvári István szerintem nem veszi olyan nagyon komolyan saját magát sem, és ettől lesznek élve...

Hát jó, akkor követem a boldogság vaddisznószínű kutyáját […] /Finy Petra: Marlenka Ma van a születésnapom. Harmincöt éves lettem. Persze, ez csak egy szám és mindenki annyi, amennyinek érzi magát, de az igazság az, hogy örülök, hogy ennyi vagyok. Nem tizenhat, nem huszonnyolc. Harmincöt. Sok minden mögöttem van már. Most már jöhetnek az ősz hajszálak (még egy sincsen!), a szemkörnyéki ráncok, a kis pocak a köldök alatt. Örömmel látom nyomát az időnek a tükörben, mert azt jelenti, hogy ami volt, túléltem, és hogy van még előttem bőven megélni való.  Annak is egy éve már, hogy elkezdtem a blogot, ez is egy évforduló. Azóta túl vagyok egy Győri Könyvszalonon, egy röpke, de annál élvezetesebb budapesti Könyvfesztiválon, és egy három napos, intenzív, tömény pozitív élménydömping Margó Irodalmi Fesztiválon. Rengeteg jó könyvön. Tapasztaltam, tanultam, figyeltem, fejlődtem. Ezt a fejlődést jó látnom igazán, hiszen hol vagyok még az úton? Még mindig csak a morzsákat szedegete...

"Tele volt álmokkal a teste, mese nőtt a bőre alatt is. Érezni lehetett rajta, hogy valami szépet nevel magában" [...] Így lehetett ez tán Finy Petrával is, mikor megírta ezt a regényt. Hibát követtem el, mert miközben a Madárasszonyt olvastam, nem jegyzeteltem, nem jelölgettem, nem írtam fel mondatokat, kifejezéseket, szókapcsolatokat, hasonlatokat. Az egész könyvet kiírhattam volna, vagy csak jelölésekkel lenne tele: post-it post-it hátán. Megannyi kis színes csík a könyv lapjai között, mint valami hevenyészve felskiccelt nem-is-szivárvány. Finy Petra legelső felnőtt regénye, a Madárasszony 2012-ben jelent meg, és azóta jóformán beszerezhetetlenné vált. Amikor megtudtam, hogy az Athenaeum Kiadó idén újra elérhetővé teszi az olvasók számára, nem volt kétséges, hogy a polcomon szeretném tudni. Őszintén megvallom, én ezt a könyvet olvastam a buszon, botladozva sétálva, főzés közben, fürdés közben, alvás helyett. Nem tudtam abbahagyni. Nem tudtam letenni. Mesei. V...