„Az édesanyja egyszer azt mondta neki, az
életútját nem a vele történtek határozzák meg, hanem a kihívásokra adott
válaszai.”
Könnyfakasztó
romantikus regény a szerelemről, a zene gyógyító erejéről, és a gyermekvállalás
rögös útjáról. A Minden, ami utána jött
biztosan nem okoz csalódást a műfaj elkötelezett híveinek.
Jill Santopolo
tévedhetetlenül ismeri a legjobb receptet egy kiadós olvasmányélményhez. A
nyelvezet kellemes hangulatú, a szöveg gördülékeny. Talán olykor túl
emocionális, de nem lépi át azt a bizonyos határt. Könnyen befogadtam, képes
voltam hinni benne.
A két
idősík remek kontrasztot alkot, és a történet sehol nem sántít. Elvégre senki
sem tökéletes, és a bőrünkből egészen kibújni szintén nem lehetséges. Elárulom,
kicsit vacilláltam, de végül arra jutottam, hogy attól, hogy a főhősnő nem
viselkedik szimpatikusan vagy okosan, a könyv még nem lesz rossz.
Persze,
biztosan jobban élveztem volna, ha Emily válaszai a kihívásokra kevésbé
fakadtak volna az önzéséből, és ha ennek ellenére nem kapott volna meg
maradéktalanul mindent, amire vágyott. Csakhogy ez egy romantikus regény, és
mint tudjuk, az ilyesmi ritkán végződik másként, és én nem leszek szigorú, mert
Santopolo egyébként igenis jó író a maga műfajában.
Igényesen,
kifejezően fogalmaz, finom nőiessége, lágysága egész egyszerűen átsüt a
sorokon. Át tudja adni a szereplőkben zajló lelki folyamatokat, nála semmi sem
szorul utólagos magyarázatra. Jól átgondoltan építkezik, pontosan tudja már az
elején, hová akar kifutni a végén, és ehhez tartja is magát.
A regény
összetett témája egyébként klassz, a legtöbb karakter igazán szerethető, és a
zene iránti tisztán kivehető szenvedély csak még elragadóbbá teszi az egészet.
Kicsit túl idealizált, kicsit megúszós, de nem kell mindig a kőkemény valóság.
Néha ringatózni is éppen elég jó.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése