Tiszta lappal a világban

"Ott voltak mind. Letűnt életek. Átutazók, felvillanók, volt, aki búcsúzni jött, másnak még dolga volt. Új életet köszöntöttek, utat mutattak, hitet adtak." A bájos mosolyú Bauer Barbara legújabb regénye, Az aranyműves fia a Jaffa Kiadó jóvoltából került a polcomra. Annyira friss megjelenés, hogy amikor kivettem a csomagból, és felütöttem, olyan erősen áradt a lapok közül az a klasszikus, friss nyomdaszag, hogy önkéntelenül is mosolyognom kellett. Továbbá, immár menetrendszerűen, meg kell dicsérnem a borító tervezőjét, mert szerintem nagyon ízléses munkát végzett. A Jaffa gondozásában megjelent regények többsége annyira szép, hogy állandó viszketegség a bőröd alatt a késztetés: meg kell szerezned mindet. Van egy olyan rossz (?) szokásom, hogy olykor nem olvasom el a fülszöveget, csak fejest ugrom a történetbe, bátran, merészen. Most is lelkesen csaptam a lovak, jobban mondva az oldalak közé, bár kissé botor, meggondolatlan módon. Az az ódon, mesei történelmi reg

"Néha szeretném, hogy igazi dolgok történjenek velem. Banálisan igaziak. Apróságok, csip-csup ügyek, hétköznapi semmiségek, amelyektől valahogy elviselhetőbb lesz az élet. Vagyis inkább életté válik az élet. Mert ez a két világ közé rekedt lét életnek semmiképpen sem nevezhető. De halálnak sem. Hétköznapi apróságokra vágyom." Eltelt majdnem egy év, mióta először találkoztam Finy Petrá val. Mióta először olvastam tőle bármit is. Mióta először éreztem azt, hogy egy magyar írónő engem igazán meg tud szólítani. Az Akkor is c. regénye rólam is szólt, nekem is szólt, értem is szólt. Tudtam, hogy képes ő még így szólni hozzám, és vártam az alkalmat, amikor ez megtörténik. Izgatottan vártam. Egész évben.  Finy Petra Marlenka c. regénye az Athenaeum gondozásában ez év októberében jelent meg, a könyv bemutatójára pedig a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron került sor a Várkert Bazárban. A fiatalos, lelkes, pezsgő fesztiválhangulatban olyan volt a babzsák fotele

"De hát kit hökkent meg egy gesztenyeember szeptemberben vagy októberben?" Az igazság az, hogy a Partvonal Kiadó őszi újdonságát véve alapul, elég sokakat. A krimi, mint műfaj mindig is népszerű volt. Felderítésre váró rejtélyek, furfangos gyilkosok, és még furfangosabb, különc nyomozók, akik a lehető legnyakatekertebb, legfurmányosabb módszerekkel derítenek fényt a különböző bűntettekre. Pár éve a magyar piacon is megjelent, és egyre inkább elterjedt az új, rendkívül népszerű irányzat: a skandináv krimi. Ha valaki azt mondja, krimi, már nem is gondolsz másra; részeges, de legalább is lelki defektes, leharcolt, középkorú nyomozók veszik fel a harcot a leghátborzongatóbb, legförtelmesebb bűnök elkövetői ellen valami zord, északi városban, ahol leginkább sötét van, és hideg.  Valljuk be, manapság már mindenki skandináv krimit ír, még a nem skandinávok is, divattá vált, trenddé, jóformán önálló műfajjá. Mégis rajongunk érte, nem tudunk betelni vele. Egyszer talán majd