Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Søren Sveistrup : A gesztenyeember - "Gesztenyeember, gyere be!"

Szerző:
"De hát kit hökkent meg egy gesztenyeember szeptemberben vagy októberben?"
Az igazság az, hogy a Partvonal Kiadó őszi újdonságát véve alapul, elég sokakat. A krimi, mint műfaj mindig is népszerű volt. Felderítésre váró rejtélyek, furfangos gyilkosok, és még furfangosabb, különc nyomozók, akik a lehető legnyakatekertebb, legfurmányosabb módszerekkel derítenek fényt a különböző bűntettekre. Pár éve a magyar piacon is megjelent, és egyre inkább elterjedt az új, rendkívül népszerű irányzat: a skandináv krimi. Ha valaki azt mondja, krimi, már nem is gondolsz másra; részeges, de legalább is lelki defektes, leharcolt, középkorú nyomozók veszik fel a harcot a leghátborzongatóbb, legförtelmesebb bűnök elkövetői ellen valami zord, északi városban, ahol leginkább sötét van, és hideg. 
Valljuk be, manapság már mindenki skandináv krimit ír, még a nem skandinávok is, divattá vált, trenddé, jóformán önálló műfajjá. Mégis rajongunk érte, nem tudunk betelni vele. Egyszer talán majd jön valaki,…
Megjegyzés küldése
További információk
Legutóbbi bejegyzések

Joanne Harris: Az epertolvaj - "A szeretet az, amit csak Isten lát."

Szerző:
"Maman mindig azt mondja, hogy a történetek tartanak minket életben. A történetek, amelyeket az emberek mesélnek, és amelyek szétszóródnak, mint bogáncspihe a szélben. Maman szerint a történetek maradnak csak, amikor már nem vagyunk, miközben a hideg északi szél, az olvadó hó hangját túlharsogva, gyászos dalt énekel."
Én inkább úgy mondanám: a történetek, amik életben tartanak minket, fontosak, különlegesek, megszólítanak, a szívünkig érnek. Azokat a történeteket valaki más meséli ugyan, de mégis a miénknek érezzük őket. El nem tudom mondani, mennyire hálás vagyok a Libri Kiadónak, hogy még frissen, a külföldi megjelenés után nem sokkal elhozta nekünk, magyar rajongóknak is, a Csokoládé folytatását. (Befejező rész? Ki tudhatja...) Vártam, mint gyermek a Karácsonyt, izgatott szívvel, tűkön ülve, kis bizsergéssel a gyomromban, mert ez a kedvenc könyvsorozatom. Varázslatos, bűbájos, keserédes, könnyed, de mégis mélyreható mesék ezek. 
Joanne Harris: Az epertolvaj című regényével …
Megjegyzés küldése
További információk

F. G. Haghenbeck: Frida füveskönyve - "Kész vagy rá, hogy újból élj?"

Szerző:
"Mert ami egyeseknek csak egy sóhaj, másoknak hosszú regények sokasága. Mindenki elmondja a maga történetét, akár nyúlfarknyi, akár hosszadalmas. Neki éppen elég volt. Pont, amennyi szükséges. Egy perccel sem több, egy perccel sem kevesebb. Hát így megy ez...{}"
Sokszor mondják, hogy a nő, az asszony a díszlet része egy sikeres férfi mögött. A puha vánkos, az otthon melege, a stabilitás. Való igaz, ez is egy asszony: háttérzaj a férfiak sarkos világában. Ugyanakkor kell, hogy individuális legyen, megkérdőjelezhetetlenül önmaga. Kell ez ahhoz, hogy számba vegye önmagát: hogy megéli, és használja nőiségét. Nem verseng a férfivel, alkotását, művészetét, bármiben is rejlő tehetségét nem a győzelemre, csupán önmaga kiteljesítésére, kifejezésére használja. Ezáltal nő nagyra. Emlékezetes, karakán, tiszteletre méltó, szeretetet érdemlő valakivé. Frida Kahlo ilyen asszony volt. 
F. G. Haghenbeck érdekes felépítésű, igazi, mexikói recepteket is tartalmazó, magával ragadó regénye, a Frid…
Megjegyzés küldése
További információk

Szépirodalmi Dióhéj - "Az óriások szava"

Szerző:
Ilyen a közönség ízlése, Morsing úr! Nem kíváncsiak többé az óriások szavára, beérik a törpék makogásával. /Ingmar Bergman: Fanny és Alexander
Ismét eltelt egy hónap, anélkül, hogy egy sort is írtam volna. Olvastam a könyveket egymás után, augusztusban szám szerint ötöt. A várakozás hónapja volt ez, jobban mondva, a szomorú kivárásé. Az élet megváltozott: örökre és visszavonhatatlanul. Eltűnt belőle valaki, aki fontos, aki hiányozni fog, amíg csak élek. A napok peregnek, elmúlt, ami elmúlt, tudtuk is, hogy így lesz. Mégis üt. Mégis facsar. Megyünk tovább.
Ezekben a nehéz hetekben visszafordultam legnagyobb szerelmemhez: a szépirodalomhoz. Nem könnyedségre vágytam ugyanis, hanem komoly mondanivalóra, lelki támaszra, erőre. Valamiféle bizonyosságra talán. A regények között volt egy aprócska, klasszikus csoda, Rideg Sándor Indul a bakterház c. alkotása, de arról majd szeretnék később, külön bejegyzésben beszélni, ahogyan F. G. Haghenbeck műve, a Frida füveskönyve is külön posztot érdemel tő…
Megjegyzés küldése
További információk

Chloe Benjamin: A halhatatlanok - "Mindenkit imádok!"

Szerző:
"… a szavak hatalommal bírnak. Beférkőznek a résnyire nyitott ajtón, vagy akár a kulcslyukon is. Beleakaszkodnak az egyénbe, és nemzedékeken furakodnak át."
Chloe Benjamin: A halhatatlanok c. regénye nagyon egyszerű okból került a polcomra. Az idei év első és eddigi egyetlen színtiszta borítószerelme ez számomra. (Hatalmas pirospont a Maxim Könyvkiadónak azért, hogy Sandra Chiu csodálatos munkáját elhozta nekünk is.) A betűkön keresztülindázó ágak a színes levelekkel: családfa, életfa. A csillagok diszkrét aranypöttyei a fekete háttérben. A semmihez sem hasonlítható, érdekes tapintás. Jóformán az sem érdekelt, miről szól. A párom meg se kérdezte, kell-e, látta rajtam, így aztán berakta a kosárba nekem. Persze azért megszólalt bennem a józan ész, és elolvastam még ott helyben a fülszöveget. Aztán magam is megnyugodtam bele, hogy ez a könyv engem megszólított, haza akar jönni velem. 
Őszintén megmondom, nem tudok az írónőről többet, mint ami a regénye borítójának belső oldalán o…
Megjegyzés küldése
További információk

Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról - "Azért nem kell túlzásokba esni."

Szerző:
"Hazamentünk, én pedig néztem, ahogy alszol, és arra gondoltam, hogy ezért most ki fogja vállalni a felelősséget. Mert az fix, hogy nekünk ilyesmit nem engednek meg. Én dobozból iszom a gyümölcslevet, anyukád pedig sosem teszi vissza a dvd-t a dobozába. Nem vagyunk alkalmasak erre. Valakinek le kellett volna vizsgáztatnia minket."
Napsugaras szívem csücske. Te esetlen bohóc. Idealista lelkem örömteli bűnbeesése: Fredrik Backman a neved. Nem, nem fogok visszafogott, üde szakértéssel tort ülni a könyved felett. Egyrészt, mert nem konyítok hozzá, mármint se ahhoz, hogy kell tort ülni, se a szakértéshez. Azt tudom, hogy amikor az évszázad lenyomorultabb hétfőjének reggelén ülök a nyamvadt buszon munkába menet, sok mélabús képű ember társaságában, és röhögve-vinnyogva olvasom a könyvedet, miközben idegenek bámulnak rám, kételkedvén épeszűségemben, sokkal jobban érzem magam, mintha nem olvasnám a könyvedet. Egész egyszerűen csak azért, mert szívmélyig, őszintén, hasfájásig meg tuds…
Megjegyzés küldése
További információk

Élet- és könyvértékelés dióhéjban - "És csak úgy mellékesen: a boldogság nem baromság."

Szerző:
(…) ha egyszer elkezdesz hazudni, egyre többet fogsz, és elkezded kényelemből megítélni a dolgokat, és ha egyszer eljutsz addig, nehéz lesz visszafordulni. /Gabriel Tallent: Drága kis szívem, XXI. Század, 2019
Eltelt több, mint két hét, és nem írtam egyetlen árva sort sem. Az idő kifolyt az ujjaim közül, mint a homok. Meg sem éreztem, nem keletkeztek a bőrömön apró sebek, horzsolások. Csak elmúltak a napok. Visszanéztem az elmúlt egy évre, és reggelente a buszon, munkába menet, elnézvén a várost, ahol élek, és amely még mindig ugyanúgy ámulattal tölt el, mint az első időkben, megdöbbentem. Néha nem tudjuk, milyen messzire jutottunk már a rajtvonaltól, amíg meg nem torpanunk, és körbe nem pillantunk: az élet adott, és elvett, és abból, amit adott, a legjobbat hoztuk ki; nos, akkor megérte végigcsinálni. Megérte áldozatot hozni. Megérte kiállni a nehéz döntés mellett. Ha most megállok, és belegondolok, fogalmam sincs, honnan merítettem a bátorságot ahhoz, amit megtettem. Kétségtelen maga…
Megjegyzés küldése
További információk