Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

A nő a blog mögött - "I am also a we."

Tavaly ősz óta vezetem a blogomat, de mindezidáig nem túl sokat árultam el magamról. Őszintén? Nem is gondoltam, hogy ez fontos lehet. Idővel rájöttem, hogy ennél nincs fontosabb, ezért úgy döntöttem, ideje lesz egy kicsit bemutatnom a nőt a szavak mögött.
Nem feltétlenül vagyok nagyon aktív blogger. Úgy értem ezt, hogy nincs heti 4-5-6 poszt. Nem is lesz. Dolgozó nő vagyok, aki emellett háztartást vezet, és regényt ír. A Szeretem Szerda rovat sajnos egyelőre a jövő távoli, homályos ködébe vész, de egy bizonyos: írok, és írni fogok. Amennyiben most itt vagy, mi több, rendszeresen visszatérsz, köszönöm neked és tudd, mélységesen szeretlek ezért. (Meg valószínűleg másért is, mert gyaníthatóan ismerjük egymást.)
Többnyire könyvekről írok értékeléseket. A könyv a fél életem, olvasva is, és írva is. Az értékeléseim nem nevezhetők kritikáknak, ugyanis érzelmi alapon íródnak. A tökéletesen szubjektív élményeimet adom át neked, tehát bepillantást engedek a privát szférámba. Ami nagyon fontos: n…
Legutóbbi bejegyzések

Sissel-Jo Gazan: A dinoszaurusz tolla - "Emberi vonás, hogy azt látjuk, amit akarunk."

"Az embernek néha muszáj megbíznia valakiben."

Kezdjük azzal a tényszerű megállapítással, hogy ez a kötet gyönyörű. Egyszerűen tökéletes a megjelenése, és mi emberek - ugyebár - sokat adunk a megjelenésre, bármit illetően. Ami szép, az felkelti a figyelmünket. Sissel-Jo Gazan könyve márpedig nagyon szép, a Jaffa Kiadó ezúttal is nagyon kitett magáért. Ritkán látok olyan csodás kivitelezésű, szemet gyönyörködtető könyveket, mint az ő kiadásaik, ezt már egy korábbi bejegyzésemben is megállapítottam. Maga az írónő szintén nagyon szép, mármint női szemmel nézve. Vagány, karakteres arcú, és hihetetlen szemei vannak. Szimpatikus nőnek tűnik. Adjunk ehhez még egy remekül megírt fülszöveget, és máris felébred a könyvmolyban az érzés: "Ez a könyv kell nekem!"
Amikor felütöd az első oldalt, vársz valamit. Ettől a könyvtől egy hagyományos skandináv krimit vársz. Azután, ahogy fogynak az oldalak, egyre inkább tisztázódik a kérdés, hogy ez nem az. Legalábbis klasszikus értelemben…

Cecelia Ahern: Üvöltés - "Aztán kinyitja a száját. És ordít."

– A nőknek is meg kell látniuk a többi nőt – mondja Montgomery professzor. – Hiszen ha egymást sem látjuk, akkor mire fel várjuk azt, hogy bárki más is észrevegyen bennünket?
Talán ezt a mondatot érdemes leginkább kiragadni Cecelia Ahern: Üvöltés című, új novelláskötetéből. Talán, mondom, mert rengeteg olyan idézetet tudnék még sorolni, ami ugyanúgy megérdemelné, hogy kiemeljük a sorok közül. A tévhiteket gyorsan, már az elején szeretném eloszlatni. Ez a kötet nem egy habzó szájú, mellveregető feminista írása. Közel sem. Akik ezt állítják - sokan vannak! - nem tudom, hogy mit olvastak, de biztosan nem ezt a könyvet, vagy legalábbis nem úgy, ahogy kellett volna. Ez egy finom lelkű, okos, érett, szókimondó, kedves nő írása, aki rafinált módszerekkel, csavaros észjárással, kiváló, de ugyanakkor közérthető szimbolikával fest nagyon is korhű képet a nők 21. századi helyzetéről. Az Athenaeum Kiadó szerkesztősége talán erre is kívánt utalni ezzel a kifejezetten gyönyörű, színes borítóval, mel…

Grecsó Krisztián: Vera - "Az a fontos, hogy szeressétek..."

Azt hiszem, hogy túlzás nélkül mondhatom, Grecsó Krisztián ezúttal túlszárnyalta nem csak az én hatalmas elvárásaimat, de minden bizonnyal önmagát is. Nem tudom, ő maga tisztában van-e vele, hogy amit a Vera c. regényében leírt, és ahogyan leírta, az a tökéletes isteni kegyelem bizonyítéka. Ugyanis ő ezt nem tudhatná! Egy negyvenes férfi ugyan mit tudhat egy 11 éves kislány lelkivilágáról, első szerelméről, belső pokláról? Nem egyszerűen arról van szó, hogy az író kitalált valamit, megteremtette a főhősét, azután papírra vetette, ami eszébe jutott. Bármit lehet mondani, persze, de szívem mélyéből hiszem, ez alkalommal a kezét a Jóisten vezette, amikor írni kezdett. Mindezt mondom úgy, hogy alapvetően, szabályok szerint nem számítok hívő embernek. 
Mindaz, ami a Vera c. regény lapjain történik, színtiszta igazság, az első betűtől az utolsóig. Nincs apelláta, nincs kiskapu, nincs elírás, félrecsúszás. Ez a történet, így, ahogy van, akár meg is történhetett volna. Én magam a '80-as év…

Atyavilág! - avagy Absztrakt Cirkusz és nevelődés Ripittyomvölgyben

"Itt megfordult minden. Itt azok hisznek, akik hitetlenek. A hívek pedig a legnagyobb árulók."

Kal Pintér Mihály ezúttal nagyon eltalálta. Nem tudom előre, mekkora sikert fog aratni az Atyavilág c. könyve. Túlságosan is tükrözi mindazt, amiben jó ideje élni kényszerülünk. Szó szerint, és átvitt értelemben is. Mi pedig nem szeretünk szembesülni, népbetegség ez nálunk, magyaroknál. Kal Pintér Mihály nem hazudik, nem kendőz. Bár az tény, hogy fogalmazásmódja többnyire nevetésre ingerel. Olvasás közben - pláne eleinte - megszaggatod a pizsid gombjait széles nagy jókedvedben, azután egyre inkább vegyül azért némi keserűség a jóízű jókedvbe. 
Tényleg így élünk? Pontról pontra? Színről színre? Így, barátaim. Így, ahogy Kal Pintér Mihály megírja. Mint a birkák. Betereltek minket egy karámba. A megnevelhetetlenek már rég elhagyták az országot, vagy mert erre kényszerítették őket, vagy mert önszántukból így döntöttek, nem akarván ebben az értelmetlen, nívótlan cirkuszban éhbéren tengődn…

Szeretem Szerda - Mert néha a semmi ágán ül az én szívem is...

Tegnap este óta töprengek. Eljött a szerda, és nekem ötletem sincs, mit fogok írni a mai Szeretem Szerda rovatba. Még most sem, ahogy ezeket a sorokat pötyögöm. Eddig mindig támadt egy ötletem, spontán módon, legkésőbb kedden este, ám most elkerül az ihlet messzire. Mit tesz a blogger ilyenkor?  Semmit. Ül, és néz ki a fejéből. Ennyit jelent a tanulóbérlet. Van egy rovatod, csak éppen halvány lila segédfogalmad sincs, mit írj bele. Annyi bizonyos, hogy a témát nem lehet erőltetni. Az interneten szörfözgetvén belefutottam pár cikkbe, emberbe és témába, amik jó alapanyagot nyújtottak volna, de nincs kedvem bírálni, lamentálni, értetlenkedni. Ma reggel nincs. Mit érdekelnek engem az influencerek, akikről tudom, hogy léteznek, de engem aztán nem befolyásolnak semmivel sem. Nem is követek egyet sem. Az elkényeztetett, gazdagságba beleszületett, bunkó senkiháziak sem érdekelnek, akik azt hiszik, milyen egyediek és milyen jó paródiákat tolnak, pedig ők is csak ugyanolyan szimpla, semmire nag…

The Enemy - Sokan vannak. Erősek. Ez a város az övék.

Charlie Higson: The Enemy - Felnőttek nélkül. Ez a könyv az, amit az "irodalomnácik" kapásból, még a megjelenése előtt elítéltek, leírtak. Több helyen olvastam már a szkeptikus megjegyzéseket, mennyire hasonlít a sztori a Legyek ura c. klasszikusra például, illetve amiatt lamentálnak, hogy a zombis apokaliptikus világ unalmas, semmi újat nem tud mondani.
Talán így van. A fülszöveg remekre sikerült, bizakodásra ad okot, ám a tapasztalt könyvmolyt már nagyon ritkán lehet ilyesmivel átverni. Én ennek a fülszövegnek mégis hittem. Volt az egészben valami, ami miatt azt éreztem, hogy nekem ez a könyv kell. Előrendeltem, biztos, ami biztos, és megjelenés után két nappal haza is hozhattam magammal. Szombaton, késő délután kezdtem neki, miután befejeztem az előző olvasmányomat. Nem siettem vele, mostanában az a célom, hogy minél lassabban, minél élvezetesebben olvassak el egy-egy regényt, és ne csak úgy, hajszolt vad módjára átszaladjak rajta. Ez volt a tervem a The Enemyvel is. Megbu…