Tiszta lappal a világban

"... vajon megéri-e a fájdalom, és nem volna-e jobb inkább semmit sem érezni, mint ezt. Persze ez szónoki kérdés volt. Nem rajta múlt, és nem is akarta volna, hogy másképp legyen - az volna a legcsúfabb árulás, ha semmit sem érezne, vagy egy nap 'túlesne rajta'."
Harlan Cobent a krimi műfaj kedvelőinek minden bizonnyal nem kell bemutatnom. Számos remekbeszabott történettel bizonyított már rajongóinak, és én szégyellem, hogy csak mostanában került a figyelmem középpontjába ez az igazán kivételes tehetséggel megáldott úriember. Jó stílusérzéke van, szerteágazó fantáziája, tud kedvelhető szereplőket írni, és a múltban gyökerező tragédiák, rejtélyek felderítésének igazi nagymestere. Egyszerűen imádom.
Legújabb alkotása, a Senki fia (Jaffa Kiadó, 2020) egy új sorozat kezdő kötete. Arra, amire a legjobban kíváncsiak vagyunk, természetesen nem kapunk még választ, és ezzel gondolom olyan nagy titkot nem árulok el. Ahogyan azzal sem, hogy Coben a megtévesztés koronázatlan királ…

"- Talán igazad van: nincs bűn, és nem kell bűntudatot érezni - mondta -, büntetés azonban van."
Ferdinand von Schirach: Büntetés c. novelláskötete (Parvonal, 2020) száraz, tömör, és nagyon lényegre törő. Kemény, rövid mondatokkal dolgozik, mert súlyos dolgokról ír, és nem követi el azt a hibát, hogy ezeket a dolgokat túlírja, vagy túlmagyarázza.  
A tizenkét igaz történetet tartalmazó könyv könnyen és gyorsan olvasható. Tulajdonképpen az a fajta, amit én általában "egyéjszakás kalandként" szoktam emlegetni. Nem azért, mert felejthető, hanem azért, mert olvastatja magát. Gördülékeny, viszonylag rövid, de ez nem válik hátrányára, mert igazából nagyon nehéz olvasmány. Megüli a lelket a morbid szókimondása, a szikár, tényekre szorítkozó stílusa, maga a téma: bűn és büntetés. Ki bűnös, és ki ártatlan? 
Az író, Ferdinand von Schirach szakmáját tekintve védőügyvéd, méghozzá ismert emberek, politikusok, és a maffia hírhedt védőügyvéde. Korábban már két, ehhez a mostanihoz ha…

"– Számít ez? – kérdeztem tompán. – Számít egyáltalán bármi is ebben a háborúban? Nem bírom tovább. Nem bírom már ezt a rengeteg fájdalmat és gyűlöletet. Nem bírom elviselni, hogy itt kell lennem. – Igen, sok gyűlölet van, és sok fájdalom. De jó dolgok is történnek, és soha nem szabad megfeledkezni arról, miért harcolunk."
Csodálatos, szívmelengető, isteni könyvet olvastam a napokban. Ó, de régen kezdtem így bejegyzést! Az Athenaeum Kiadó gondozásában idén tavasszal megjelent újdonság, Angela Petch: A toszkán titok című regénye egész egyszerűen tökéletesen levett a lábamról. Ha szereted a romantikát, szereted a történelmet, és a nagy, családi titkokat, ez a regény a te regényed is!
Ami meglepő, hogy én a történelmet ugyan szeretem, ám a romantikával hadilábon állok, és a családi drámák bizonyos közlésformában eléggé hidegen tudnak hagyni. Ez a könyv viszont tökéletes kombináció, igyekszik semmit sem eltúlozni. Mindenből annyit kapunk csak, ami még hihető, illetve elviselhető. S…

"Idővel sok minden elmúlt, tönkrement és szertefoszlott vagy, optimistábban nézve, módosult és megváltozott. Egy dolog azonban, úgy tűnt, megmaradt, sőt erősödött is: az oltalmazó családi kötelék – te meg a házastársad, ti egy csapat vagytok."
Amennyiben igaz az, hogy Harlan Cobennek ez az egyik leggyengébb műve, akkor Cobent érdemes olvasni, mert a "gyenge" alkotása is észbontóan izgalmas! A Jaffa Kiadó idén tavasszal újra megörvendeztetett bennünket a híres krimiíró ezen regényével, feltehetően a könyv alapján készült, februárban útjára indult Netflix sorozat apropóján.
Harlan Coben: Az idegen c. regénye érdekfeszítő, sötét, titkokkal és aljassággal teli történet, a mai modern, énközpontú világunk súlyos, ám tökéletes korrajza. Abból indulunk ki, hogy az emberek hazudnak. Mindenki hazudik. Az okok tulajdonképpen mellékesek, a hazugság hosszú távon nem fizetődhet ki. Ahogy azt is jobb, ha megfontolja az ember, ki mellett áll ki. 
A koncepció az író csavaros észjárásá…

"Elképesztő, hogy a nőnemű lények hogyan ássák be magukat az élet minden egyes területére, egyetlen rést sem hagynak kitöltetlenül."
Holnap nőnap. Arra gondoltam, kissé rendhagyó bejegyzéssel emlékezem meg rólunk, nőkről, s terítékre teszem Szaszkó Gabriella maradandó élményt nyújtó, a polcomon méltó helyet kapó Pennington-testvérek c. trilógiáját. Értékelhetném külön-külön is a könyveket, de azt hiszem, én jobb szeretem az egészet látni. Távolabb lépek hát, veszek egy mély levegőt, és az ívet nézem, az utat, a perspektívát, ami ezekben a könyvekben rejlik. 
Az igazság az, hogy a kemény téma ellenére ez a műfaj nem az én műfajom. Amikor teszek egy ilyen vargabetűt, azt mindig jó okkal teszem. Személyesen sajnos nincs módom ismerni Szaszkó Gabriellát, de számomra - Finy Petra mellett - ő az a magyar írónő, aki közvetlen, barátságos természete ellenére meg tudja őrizni a profizmusát, és föléemelkedik a hűhónak önmaga körül. Hiteles személyiség, úgy viselkedik, ahogy egy alkotóna…

"Mostantól nincs több esély, éreznie kell az egyetlen nagy szakasz szomorú unalmát, ki kell nyílnia a harmadik szemének, ami gyomorból, a máj és a lélek mellől néz kifelé… mert ha nem, reménytelen tuskóvá válik majd."
Biztos a hazai "ízek" miatt van. Esetleg, mert minden várakozással ellentétben nem váltam reménytelen tuskóvá. A magam módján értelmezem Grecsót, és valahogy úgy vagyok vele, ahogy a legtöbb igazán nagy kedvencemmel is: nem érted, ha nem érzed. Ki kell nyitni rá a harmadik szemet. No, nem oly bolond módon, mint a regényben Lajos bácsi, mert az majdhogynem botorság, mese habbal. Inkább csak úgy, mint Dr. Voith Józsefé kinyílt végül, fanfárok zengedelme nélkül, csendesen, szinte észrevétlen.
Mindannyian kergetünk valamit, és ez a kergetőzés a szívünkre, a lelkünkre hat, s olykor a vámon ezekkel fizetünk. Amíg futsz utána, el nem kaphatod. Megtehetsz akármilyen eszement őrültséget, nem számít. Ami nem a tied, soha el nem éred, semmiféle tudatmódosító szerr…