1. Stephen King: Az „Én ebből az egészből egy árva szót sem értek. Miért kellene egy írói munkának szocio-akárminek lennie? Ha jól van megírva, úgyis megvan a maga szerves politikai, kulturális, történelmi satöbbi satöbbi jelentése. Más szóval… – Körülnéz, látja az ellenséges tekinteteket, és homályosan megsejti, hogy a többiek valamiféle hadüzenetként értelmezik szavait. Lehet, hogy igazuk van. Talán azt képzelik, valami szexista halálkufárt melengetnek a keblükön. – Más szóval, miért nem fogadjátok el, hogy egy sztori egyszerűen egy sztori?” 2. Jaume Cabré: Én vétkem „– Jól megvagyok én egyedül. Egész nap olvasok és tanulok. Meg hegedülök és zongorázom. Néha veszek valami különleges sajtot, pástétomot vagy bort Múrriánál. Kell ennél több?” 3. Douglas Adams: Galaxis Útikalauz stopposoknak „-Ez a ti istenetek odarak egy almafát a kert közepébe, és azt mondja: „Oké, srácok, azt csináltok, amit akartok, de ah, ne egyetek az almából!” És erre, mit ad isten, mégis esznek belől...
„Hajlandó lenne eladni nekünk a balszerencséjét? Az Esőpiacon lehetősége nyílna beváltani a balszerencséjét a készletünkben fellelhető boldogabb történetek valamelyikére.” Ki ne lenne hajlandó rá? Az életünk egy bizonyos szakaszában mindannyian kaphatóak lennénk egy ilyen cserére. Vágyunk a varázslatra, amely egy csapásra megszünteti a nehézségeinket. Ez a regény egy klasszikus tanmese, és mint olyan, nem biztos, hogy mindenkinek elnyeri a tetszését. Ráadásul jellegzetesen ázsiai: emocionális tartózkodás jellemzi, és annyira lényegre szorítkozó, hogy akár száraznak is lehetne nevezni. Mégis van egy különös, fűszeres, finom bája. Egy idegen világba kalauzol el, egy párhuzamos univerzumba, ha úgy tetszik. A témája miatt tartom fontos írásnak. Hiszen soha semmivel nem vagyunk elégedettek. Soha semmi nem elég jó, elég szép, egyáltalán: nem elég. Így működünk. Vannak elviselhetetlen szélsőségek, de az egy másik téma, másik regény. Az emberi természet alapvető működéséről beszélek, hogy a po...