Tiszta lappal a világban

"Ki nem áhít, ki nem igényel holdat, amelyet csodálhat, mesebeli üveg és arany várost az óceán túlsó partján? Ki erősködne, hogy hús-vér szeretője – a férfi az ágyában, aki elfelejti kidobni a használt papír zsebkendőket, aki megitta az utolsó adag kávét, mielőtt munkába ment – az a hold, vagy az a város?"
Cunningham A Hókirálynő című regényében, ha szabad így fogalmaznom, nem távolodik messzire önmagától. Az alapkoncepció talán már a megszokott. Vannak fogásai, vannak axiómái, amiktől nem tér el. Ezek az ő jellegzetességei, amivel minden írót megvert a sors, amiből kitörni nem tud, legyen bármekkora tálentum. Általában három főszereplője van. Általában két férfi és egy nő. Általában az egyik férfi homoszexuális. Általában a szexualitás nála nyílt és behatárohatatlan, karakterei nem bizonyos nemi jellegzetességekhez vonzódnak specifikusan, hanem valamihez, ami többnyire megfoghatatlan. A szépséghez, függetlenül attól, hogy az a szépség férfihez vagy nőhöz tartozik-e. Ezek ell…

"Olvass, tanulj, szeress, élj! Becsüld az életet, tiszteld a világod, és akkor talán soha nem válik valósággá egyik elgondolkodtató történetem sem. Légy boldog, nevess nagyokat, élvezd az életed!"
A Jaffa Kiadó egyik őszi újdonsága volt ez az ötletes könyvecske. Dombóvári István, a népszerű humorista ezúttal rövidke, modern életünket kifigurázó novellák gyűjteményével ajándékozott meg bennünket. A Netperces novellák kivitelezése kedves, és leleményes, igazán egyedi: a könyv teljes egészében úgy néz ki, mintha egy kicsike laptopot tartanál a kezedben. Olvasni is így kell, a tördelése ugyanis vízszintes. Nem mondom, hogy ez  feltétlen kényelmes megoldás, de nagyon kreatív, tekintetbe véve azt is, mennyi helyes illusztráció tarkítja még ráadásként az oldalakat. Egyéjszakás könyv, egyrészt azért, mert olvastatja magát, másrészt, mert könnyed, laza szórakozást nyújt. 
Dombóvári István szerintem nem veszi olyan nagyon komolyan saját magát sem, és ettől lesznek élvezhetők az írásai. A…

Hát jó, akkor követem a boldogság vaddisznószínű kutyáját […] /Finy Petra: Marlenka
Ma van a születésnapom. Harmincöt éves lettem. Persze, ez csak egy szám és mindenki annyi, amennyinek érzi magát, de az igazság az, hogy örülök, hogy ennyi vagyok. Nem tizenhat, nem huszonnyolc. Harmincöt. Sok minden mögöttem van már. Most már jöhetnek az ősz hajszálak (még egy sincsen!), a szemkörnyéki ráncok, a kis pocak a köldök alatt. Örömmel látom nyomát az időnek a tükörben, mert azt jelenti, hogy ami volt, túléltem, és hogy van még előttem bőven megélni való. 
Annak is egy éve már, hogy elkezdtem a blogot, ez is egy évforduló. Azóta túl vagyok egy Győri Könyvszalonon, egy röpke, de annál élvezetesebb budapesti Könyvfesztiválon, és egy három napos, intenzív, tömény pozitív élménydömping Margó Irodalmi Fesztiválon. Rengeteg jó könyvön. Tapasztaltam, tanultam, figyeltem, fejlődtem. Ezt a fejlődést jó látnom igazán, hiszen hol vagyok még az úton? Még mindig csak a morzsákat szedegetem, de azt olyan vég…

"Tele volt álmokkal a teste, mese nőtt a bőre alatt is. Érezni lehetett rajta, hogy valami szépet nevel magában" [...]
Így lehetett ez tán Finy Petrával is, mikor megírta ezt a regényt. Hibát követtem el, mert miközben a Madárasszonyt olvastam, nem jegyzeteltem, nem jelölgettem, nem írtam fel mondatokat, kifejezéseket, szókapcsolatokat, hasonlatokat. Az egész könyvet kiírhattam volna, vagy csak jelölésekkel lenne tele: post-it post-it hátán. Megannyi kis színes csík a könyv lapjai között, mint valami hevenyészve felskiccelt nem-is-szivárvány.
Finy Petra legelső felnőtt regénye, a Madárasszony 2012-ben jelent meg, és azóta jóformán beszerezhetetlenné vált. Amikor megtudtam, hogy az Athenaeum Kiadó idén újra elérhetővé teszi az olvasók számára, nem volt kétséges, hogy a polcomon szeretném tudni. Őszintén megvallom, én ezt a könyvet olvastam a buszon, botladozva sétálva, főzés közben, fürdés közben, alvás helyett. Nem tudtam abbahagyni. Nem tudtam letenni. Mesei. Varázslatos, és …

"Ott voltak mind. Letűnt életek. Átutazók, felvillanók, volt, aki búcsúzni jött, másnak még dolga volt. Új életet köszöntöttek, utat mutattak, hitet adtak."
A bájos mosolyú Bauer Barbara legújabb regénye, Az aranyműves fia a Jaffa Kiadó jóvoltából került a polcomra. Annyira friss megjelenés, hogy amikor kivettem a csomagból, és felütöttem, olyan erősen áradt a lapok közül az a klasszikus, friss nyomdaszag, hogy önkéntelenül is mosolyognom kellett. Továbbá, immár menetrendszerűen, meg kell dicsérnem a borító tervezőjét, mert szerintem nagyon ízléses munkát végzett. A Jaffa gondozásában megjelent regények többsége annyira szép, hogy állandó viszketegség a bőröd alatt a késztetés: meg kell szerezned mindet.
Van egy olyan rossz (?) szokásom, hogy olykor nem olvasom el a fülszöveget, csak fejest ugrom a történetbe, bátran, merészen. Most is lelkesen csaptam a lovak, jobban mondva az oldalak közé, bár kissé botor, meggondolatlan módon. Az az ódon, mesei történelmi regény hangulat el…

"Néha szeretném, hogy igazi dolgok történjenek velem. Banálisan igaziak. Apróságok, csip-csup ügyek, hétköznapi semmiségek, amelyektől valahogy elviselhetőbb lesz az élet. Vagyis inkább életté válik az élet. Mert ez a két világ közé rekedt lét életnek semmiképpen sem nevezhető. De halálnak sem. Hétköznapi apróságokra vágyom."
Eltelt majdnem egy év, mióta először találkoztam Finy Petrával. Mióta először olvastam tőle bármit is. Mióta először éreztem azt, hogy egy magyar írónő engem igazán meg tud szólítani. Az Akkor is c. regénye rólam is szólt, nekem is szólt, értem is szólt. Tudtam, hogy képes ő még így szólni hozzám, és vártam az alkalmat, amikor ez megtörténik. Izgatottan vártam. Egész évben. 
Finy Petra Marlenka c. regénye az Athenaeum gondozásában ez év októberében jelent meg, a könyv bemutatójára pedig a Margó Irodalmi Fesztivál és Könyvvásáron került sor a Várkert Bazárban. A fiatalos, lelkes, pezsgő fesztiválhangulatban olyan volt a babzsák fotelekben elterpeszkedni a lép…