Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Chloe Benjamin: A halhatatlanok - "Mindenkit imádok!"

"… a szavak hatalommal bírnak. Beférkőznek a résnyire nyitott ajtón, vagy akár a kulcslyukon is. Beleakaszkodnak az egyénbe, és nemzedékeken furakodnak át."
Chloe Benjamin: A halhatatlanok c. regénye nagyon egyszerű okból került a polcomra. Az idei év első és eddigi egyetlen színtiszta borítószerelme ez számomra. (Hatalmas pirospont a Maxim Könyvkiadónak azért, hogy Sandra Chiu csodálatos munkáját elhozta nekünk is.) A betűkön keresztülindázó ágak a színes levelekkel: családfa, életfa. A csillagok diszkrét aranypöttyei a fekete háttérben. A semmihez sem hasonlítható, érdekes tapintás. Jóformán az sem érdekelt, miről szól. A párom meg se kérdezte, kell-e, látta rajtam, így aztán berakta a kosárba nekem. Persze azért megszólalt bennem a józan ész, és elolvastam még ott helyben a fülszöveget. Aztán magam is megnyugodtam bele, hogy ez a könyv engem megszólított, haza akar jönni velem. 
Őszintén megmondom, nem tudok az írónőről többet, mint ami a regénye borítójának belső oldalán o…
Legutóbbi bejegyzések

Fredrik Backman: Amit a fiamnak tudnia kell a világról - "Azért nem kell túlzásokba esni."

"Hazamentünk, én pedig néztem, ahogy alszol, és arra gondoltam, hogy ezért most ki fogja vállalni a felelősséget. Mert az fix, hogy nekünk ilyesmit nem engednek meg. Én dobozból iszom a gyümölcslevet, anyukád pedig sosem teszi vissza a dvd-t a dobozába. Nem vagyunk alkalmasak erre. Valakinek le kellett volna vizsgáztatnia minket."
Napsugaras szívem csücske. Te esetlen bohóc. Idealista lelkem örömteli bűnbeesése: Fredrik Backman a neved. Nem, nem fogok visszafogott, üde szakértéssel tort ülni a könyved felett. Egyrészt, mert nem konyítok hozzá, mármint se ahhoz, hogy kell tort ülni, se a szakértéshez. Azt tudom, hogy amikor az évszázad lenyomorultabb hétfőjének reggelén ülök a nyamvadt buszon munkába menet, sok mélabús képű ember társaságában, és röhögve-vinnyogva olvasom a könyvedet, miközben idegenek bámulnak rám, kételkedvén épeszűségemben, sokkal jobban érzem magam, mintha nem olvasnám a könyvedet. Egész egyszerűen csak azért, mert szívmélyig, őszintén, hasfájásig meg tuds…

Élet- és könyvértékelés dióhéjban - "És csak úgy mellékesen: a boldogság nem baromság."

(…) ha egyszer elkezdesz hazudni, egyre többet fogsz, és elkezded kényelemből megítélni a dolgokat, és ha egyszer eljutsz addig, nehéz lesz visszafordulni. /Gabriel Tallent: Drága kis szívem, XXI. Század, 2019
Eltelt több, mint két hét, és nem írtam egyetlen árva sort sem. Az idő kifolyt az ujjaim közül, mint a homok. Meg sem éreztem, nem keletkeztek a bőrömön apró sebek, horzsolások. Csak elmúltak a napok. Visszanéztem az elmúlt egy évre, és reggelente a buszon, munkába menet, elnézvén a várost, ahol élek, és amely még mindig ugyanúgy ámulattal tölt el, mint az első időkben, megdöbbentem. Néha nem tudjuk, milyen messzire jutottunk már a rajtvonaltól, amíg meg nem torpanunk, és körbe nem pillantunk: az élet adott, és elvett, és abból, amit adott, a legjobbat hoztuk ki; nos, akkor megérte végigcsinálni. Megérte áldozatot hozni. Megérte kiállni a nehéz döntés mellett. Ha most megállok, és belegondolok, fogalmam sincs, honnan merítettem a bátorságot ahhoz, amit megtettem. Kétségtelen maga…

Mörk Leonóra : Ködkirálynő - ".... a lélek jobban tud fájni, mint a test."

"Állítólag a nők azért akarnak mindenáron fiatalos külsőt, mert a reklámokban csupa modell-külsejű, húszéves lány mosolyog rájuk. Hülyeség! Ha belenézek a tükörbe, ott nem egy szépségkirálynőt akarok látni, vagy egy húszéves lányt. Saját magamat akarom látni, olyannak, amilyennek évtizedeken át megszoktam."
Mörk Leonóra Ködkirálynő (Jaffa Kiadó, 2019) c. regénye kifejezetten vonzott engem az első pillanattól kezdve. Mondhatnám úgy is, hogy kerülgettem, mint macska a forró kását. Volt valami homályos sejtelmem: a bámulatos borító egyenesen a szívemhez szólt, ám a fülszöveg mégis hagyott bennem némi kétséget azt illetően, hogy ez valóban az én könyvem-e. A kétség most is megvan, ennek ellenére a Ködkirálynő remek társa lehet egy nőnek munkába menet a buszon, kávézás közben, utazáskor, folyóparton. Vagyis azokban a pillanatokban, amikor a nő elvonul, hogy maga, és önmaga lehessen. 
Az írónő érzékeny, okos, két lábbal a földön álló, érett nő, és ez minden során kiütközik. Modern g…

Christine Leunens: Cellába zárva - "Írásba kéne fektetnem az igazságot!"

"A nagy veszély nem abban áll, hogy a hazugságok nem igazak, vagyis valótlanságok, hanem abban, hogy valósággá válnak mások tudatában."
Sokat gondolkoztam rajta, mit is írjak Christine Leunens: Cellába zárva c. regényéről, mely az Athenaeum Kiadónak köszönhetően landolt a polcomon. Azt kell mondanom, ennek a könyvnek a műfaja tökéletesen meghatározhatatlan. Legalábbis számomra mindenképpen az. Megdöbbentően pontos korrajzzal indít: egy nemzetiszocialista országban felnövő gyermek szemével láthatjuk azt, ahogyan a rémálom kezdődött. A tökéletes agymosás, a kíméletlen katonai drill, és a gyalázatos körülmények megteszik a maguk hatását. A gyermek elméje, értékrendje, érzelmi világa - ahogyan fiatal, törékeny teste is - eltorzul. 
Eddig a pontig a történet maradéktalanul korhű, ennélfogva megrendítő, és helyenként bizony dühítő is. Hiszen a gyermekek bántalmazása, gátlástalan módon való kizsákmányolása, testi-lelki megnyomorítása az a téma, ami a legtöbbünkre úgy hat, mint bikára…

Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek - "...azt hiszem, jobb lesz, ha leülsz."

"Gondolni bárki gondolhat bármit. A gondolat, és csakis a gondolat, maga a valóság. Igen, ez így igaz. A gondolat soha nem hamis, soha nem blöff. Ez az egyszerű felismerés belém rögződött. Hosszú éveken át nem hagyott nyugodni. Most sem hagy. "
Erős. Érzékeny. Hatásos. Sötét. Egyedi. Letehetetlen. Lehetetlen. Valódi. Imádom! Az élmény friss, épp csak most csuktam be Iain Reid Azon agyalok, hogy ennek véget vetek című könyvét. Az utolsó oldalak még itt visszhangoznak bennem. Nem nevezem regénynek, mert nem tudom igazából, minek is nevezzem, de az biztos, hogy az Athenaeum Kiadó ezúttal nagyon eltalálta. Ez a történet az elejétől a végéig ütős,  érzelmi árnyalatokban gazdag, vad és vakmerő.
Reid maga elég bevállalós író benyomását kelti, tekintvén, milyen halálmegvető bátorsággal mer egyenesen, és készakarva unalmas lenni az első oldalakon. Hétköznapi eseménnyel indít: egy fiatal pár autózik a hideg éjszakában a fiú szüleinek háza felé. Semmi különleges. Az egész igazából teljes…

Richard Ford: Vadon - "De azért folyt tovább. Túléltük."

"– Nem aggódom – mondtam. És nem is aggódtam, mert azt gondoltam, minden rendben lesz. És bár tévedtem, nem olyan rossz megoldás így állni hozzá az ismeretlenhez, amikor már épp szembesülnie kell vele az embernek."
Richard Ford Vadon c. regénye az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg idén tavasszal. Bevallom őszintén, az én érdeklődésemet elsősorban a fedlapon feltüntetett Faulkner-díj keltette fel az író, illetve műve iránt. A borítónak rendkívül megkapó hangulata, színvilága van, így aztán semmi sem tarthatott vissza attól, hogy belevessem magam ebbe az újabb könyves kalandba.
A Vadon maga korántsem új írás, eredetileg 1991-ben jelent meg először külföldön. A belőle készült filmet tavaly mutatták be a cannes-i filmfesztiválon. Talán ez is lehet az oka, hogy ebben az évben végre hozzánk is eljutott ez a nagyon jellegzetesen érzékletes, sejtelmes, és férfiasan tényközlő történet, mely egy tizenhat éves kamasz szemszögéből mutatja be egy házasság buktatóit. A regény egyik er…